Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

KÉPZŐMŰVÉSZET PÉCSETT 305 veszeti ankétokat, előadásokat szervezett a Pedagógus szakszervezet klubjában, ahol a Munkacsoport tagja, Kelle Sándor is tartott előadást ez alkalomból Szinnyei Merse Pál művészietéről. Az ünnepi hét egyik fontos eseménye az ,,Űj Magyar Képzőművészeti Kiállítás" megnyitása volt, amely budapesti művészek alkotásait mutatta be a pécsi közönségnek. A kiállításról szóló ismertetésbein Debitzky István ismét felveti az állandó képtár sürgető fontosságát. Elmondja, hogy Pécs a Dél-Dunántúl kultúrközpointja, ugyanakkor nem rendelkezik képtárral, Fontosnak tartja ezért, hogy legalább az ilyen alkalmakkor rendezett országos kiállítások átfogó képet nyújtsanak a magyar művészetről.

20 A Murakaicsopoirtok központi irányítása nemcsak a zsűrizésekben, hanem a mind gyakoribbá váló vásárlásokban is kifejezésre jutott;. Ám az 50-es években még nem beszélhettünk rendszerességről, ekkor csupán a Képzőművészeti Alap megbízásából vidékre

1 járogató Holba Tivadar látogatott el időnként Pécsre is. Ilyenkor a kiállításokról, vagy az e célra összegyűjtött anyagból kiválogatott néhányat, azzal a meghagyással, hogy azt a Munkacsoport küldje fel a budapesti vásárló zsűri elé. Az ilymódon keletkező anyagi érdekeltség ismét felkeltette a tagság egy csoportjának elégedetlenségét, amely végül is 1954-ben, az őszi tárlat alkalmával rendezett ankéton éles felszólalásokban robbant ki. A sértettek a vásárlásokban elmarasztaltak és a kizsürizeittek voltak, lakik — miután a Szövetség megalakulása előtti lazább szervezetű csoportban zsűrimentes kiállításokat rendezhettek — a régi vezetés visszaállítását követelték. A viharos gyűlés után rövidesen új veze^ tőséget választottak és most már hárman együtt intézték tovább a Munkacsoport ügyes-bajos dolgait. Soltra Elemér mellé, mint régi tapasztalatokkal rendelkezőket, Martyn Ferencet és Bisse Jánost jelölték a vezetőségbe. Feladataik közt a tagság szakmai problémáinak megbeszélésére több műtereimlátogatást tervezitek, a kiállítások tartalmi elmélyítésére pedig felvetették a pályázatok gondolatát. Ismét előtérbe került az állandó képtár létesítésének gondja és a vezetőség újabb javaslattal fordult a városi tanács végrehajtó bizottsága, felé: a szakérettségizők kollégiumának átadását kérte e célra,

21 majd rövidesen más, megvalósíthatóbbnak 20 Dunántúli Napló, 1953. dec. 19. Képzőművészeti hét Pécsett. 21 Képzőművész Munkacsoport Irattára, jkv, 1955. II. 26. látszó lehetőség kínálkoizott: a Múzeum új épülethez jutott a Káptalan utcában, azt tervezték, hogy az öreg műemlék földszinti termeiben rendezik majd be a képtárat. Martyn Ferenc Pestre utazott és tárgyalt a Szépművészjeti Múzeummal, ahonnan 120— 150 képből álló letéti gyűjteményt ígértek. Ám az épületről a későbbiek során bebizonyosodott, hogy festmények kiállításaira a földszint nedves falai nem alkalmasak, így a terv megvalósítása, megint elodázódott. 1955 nyarán a, Munkacsoportot a Képzőművészek II. Országos Tanácskozásán Soltra Elemér képviselte. A plénum tapasztalatairól csoportgyűlésen számolt be.

22 Az országos tanácskozás sokat vitatott, kérdése volt a realizmus és a naturalizmus problémája. Megállapították, hogy a fénykép-hűségű naturalizmus téves útra vezette a, képzőművészetet, s „a festőknek bátrabban kell nyúlniok a szocialista témákhoz, melyeknek eszközként kell szolgálniok a, realista művészet kialakításában". Sok szó esett a vidéken élő művészekről is és elérendő célul a .magasszínvonalú, igényes alkotások létrehozását jelölték meg. A Munkacsop'Ort irattárát böngészve, az 1956 februári levelezések között arról olvasóhatunk, hogy a mohácsi Béke szálló eszpreszszójának freskóit illetéktelen, kezek átfestett ték. A népi tárgyú figurális kompozíciót 1940-ben Kőibe Mihály mohácson élő festőművész készítette. Nemes arányaival, harmo'nikus színeivel körülfogta a helyiséget, gazdag művészi élményt nyújtva a szemlélőnek. Egyszer azonban a Vendéglátóipari Vállalat megyei főnöke elhatározta, hogy a presszót felújíttatja és a freskók helyébe is „szebbet" készíttet. Hasztalan volt a, mohácsi Tanácsi, a munkacsoport erélyes tiltakozása,, az új falkép minden művészetet nélkülöző tarka horgászijelenetei a terem egyik falán elfedték Kőibe freskóit. Ilyen és ehhez hasonló ügyekben sajnos nem egyszer volt szükség a Munkacsoport vezetőségének hivatalos állásfoglalásaira, Többször felléptek a művészet porondjára olyanok, akik ízlésrontó, a giccs fogalmát kimerítő „alkotásaikkal", jóhiszemű emberek buzgalmát és a törvényes zsűrirendeikezéseket kijátszva,, kárt, és zavart okoztak. Előfordult;, hogy a Munkacsopoirt vezetőségének óvó figyelmeztetése az ellenkező hatást érte el, mert a demagóg álarcban jelentkező dilettáns támadással védekezett és a Munka-csoportot vádolta féltékenységgel, irigységgel. Hosszú évek következetes, kitartó munkájára volt szükség ahhoz, hogy 22 A Munkacsoport Irattára, jkv, 1955. júl. 2, 20 J> F. Múzeum