Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

306 SARKADINÉ HÁRS ÉVA a művészi színvonal, a kulturális igényesség elmélkedése ilyen vonatkozásokban is kifeje^ zésre jusson és a művészetben csupán pénzkereseti lehetőséget vagy társadalmi előnyöket látó bajkeverők a háttérbe szoruljanak. Az 1956-os ellenforradalom a pécsi képzőművészeti élet rendjét, is felforgatta, A megtorpanás nem tartott sokáig, a kiállítások menete hamarosan a rendes mederbe terelődött, de a Munkacsoport eddigi szervezeti rendje megbomlott. A Szövetség irányító szerepe megszűnt és hosszú ideig nem adott támpontot ahhoz, hogy a művészek hol, merre keressék a 'kibontakozást. Az 1957-es budapesti Tavaszi Tárlat nyílt teret adott a festészet és szobrászat legszélsőségesebb megnyilatkozásainak és a Szövetségnek nem volt vezető ereje, mely kézbe tudta volna tartani a széthúzó erőket. A Baranya megyei Munkacsoport 1957 január 24-én körlevelet kapott Budapestről, amelyben a Szövetségben történt átalakulásokat közölték. Február 6-án a pécsiek is közgyűlést hívtak össze. Itt ismertették a Szövetség intézőbizottságának javaslatát, mely a képzőművészeti élet átszervezéséről szólt. Ennék hatására a pécsiek elhatározták a Munkacsoport rendjének bizonyos megváltoztatását. Eszerint az eddigi intézőbizottság tagjai egy-egy stílusirányzat képviselőjeként működtek tovább s a mögéjük tömörült tagság ezután az eddig szokásos foirmáktól eltérően külön-külön is rendezett kiállításokat. A tagozódást azzal indokolták, hogy a Munkacsoport tagsága sokirányú művészeti stílustörekvést képvisel s így jobban adott az egymással törődés, a szakmai segítés lehetősége. A Munkacsoport négy egységgé alakult: Soltra Elemér köré tömörültek a „Baranya megyei művészek Szinyei csoportjá"-hoz tartozók, Martyn .Ferencet a „Rippl Rónai csoport" választotta elnökéül. „Nagybánya" népnevet viselt Erdősi András vezetése alatt néhány — a Képzőművész körből kinőtt — fiatal, végül „Független" szervezetet alakítottak Gebauer Ernő vezetésével azok, akik az előző három egyikének felfogásával sem tudtak közösséget vállalni. Az egyes csoportok voltaképpen azokat a művészi törekvéseket voltak hivatva továbbvinni, amelyekről magukat elnevezték. Valójában természetszerűleg mindenki a maga módján dolgozott tovább, hisz a jó mű születése sohasem függött attól, hogy alkotója milyen nevű csoportosuláshoz tartozott. Mégis, annyi eredménye volt ennek a négyfelé tagozódásnak, hogy kialakult egyfajta versengés és megszaporodott a kiállítások száma. A csoportosulások valódi indítóoka: a közös alkotói koncepció, azonban a külön-külön rendezett tárlatokon, már nem, érvényesült, egyrészt, mert a rövid együttműködés idején nem alakulhatott ki, másrészt, mert az egyes csoporrok tárlataikra vendégként meghívták a másik csoport egy-egy tagját is. Az intézőbizottság az első időszakban havonta rendszeresen összeült és ezeken az öszszejöveteleken minden alkalommal más volt az elnök, a bizottság tagjai közül, Később már csak az egyes kiállítások előkészítése során, a szükséghez mérten üléseztek. A Munkacsoport tagjai, alkotótevékenységük mellett, a képzőművészeti kultúra népszerűsítéséből is változatlanul kivették részüket. A szabadegyetem művészettörténeti tagozatán, valamint, a városi tanács által szervezett előadásokkal biztosították az állandó érdeklődés folyamatát. A négyfelé tagozódás azonban mégsem hozta meg a várt eredményt, amit a Munkacsoport 1957. évi mukásságáról adott jelentésében le is szögez: „Egy év megfelelő idő volt arra, hogy a tapasztaltak alapján kimondjuk: a Munkaicsoportinak egységesnek kell lennie szervezetében, magasfokú művészi erkölcs tekintetében, a művészi színvonal folyamatos fokozásábain és abban a szándékban, hogy a csoport gazdag arculatát, többrétűségét megtartva, szocialista kultúrát támogató művészetet hozzon létre, a dolgozó nép érdekében."

26 Megállapítják emellett azt is, hogy a további munka eredményessége megkívánja egy függetlenített szervező, vezető titkár kinevezését, mert az iskolai hivatás, a képzőművészeti alkotómunka mellett a Munkacsoport tagjai nem, vállalhatják a megnevekedett szervezői feladatok elvégzését.. A vezetőség 1957 december 31-én, a szabályzatok értelmében lemondott és intézkedést kérve a Szövetség vezetősége felé fordult, közgyűlés és új tisztikar megválasztását illetően. A Munkacsoport kiállításai, pályadíjak, vásárlások Az 50-es évek kiállításai a szocialistarealista képzőművészet téves értelmezése következtében az erőszakolt „tematizmus" jegyeit viselték magukon, Azt a helyes törekvést, hogy a művészet tükrözze a szocialista építést, sokan félre értették, s a munkaábrázolások teátrális jelenetein csupa dagadó26 A Munkacsoport Irattára, Jelentés az 1957. évben végzett munkáról,