Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)
304 SARKADINÉ HÁRS ÉVA létszáma. Ez természetesen azzal járt, hogy a kiállítások száma megszaporodott ugyan, de 1 azok művészi színvonala a felhígulás következtében csökkent. Központi, budapesti bírálóbizottság még nem volt, a helyi csoportvezetők pedig nem tudtak minden esetben megbirkózni a kiállításokira áramló dilettáns munkák és alkotóik jogkövetelő fellépésével. A Szövetség vezetősége az; igényesség és a magasabb művészi színvonal biztosítása érdekében, 1951-ben újabb átszervezéshez folyamodott. A nagyobb területi egységeket magukba foglaló csoportok helyett most már megyénként szervezte meg a Szövetség vidéki munkacsoportjait, melyeket alapszabállyal, működési renddel ellátva a Vidéki Bizottság közvetlen felügyelete alá helyezett. Ebben az alapszabályban — melyet a sárospataki alkotóházban folyt háromnapos tanácskozásom vitattak meg és alakítottak ki a vidéki szerveretek vezetői és a vidéki titkár: Baksia Soós György, valamint Luzsicza Lajos minisztériumi osztályvezető, a tanári hivatást betöltő művészek munkájának megkönnyítésére, heti egy alkotónap juttatását is rögzítették. A munkacsoportok helyi vezetését a tagság soraiból jelölt titkárok látták el, akik félévenként találkoztak az országos titkárral együtt -megtartott közös budapesti értekezleten. A Baranya megyei Munkacsoport élére 1951-ben a Kaposvárról csak nemrégiben ideköltözött, fiatal, ambiciózus festőművész, Soltra Elemér került. A pécsi festők megbecsült tanítóimestere 1 , Martyn Ferenc, aki éveken keresztül fáradhatatlanul vitte a csoport ügyeit, sok évi munkájára és a még rá váró művészi feladatokra hivatkozva, lemondott. Soltra nagy lendülettel látott munkához. A Szövetség által kitűzött célok lebegtek szemei előtt: tartalmában szocialista, formájában nemzeti, magas színvonalú művészet kialakítása, szoros kapcsolat a dolgozó néppel, akinek érdekében a művészetet közérthetővé kell tenni, együttműködni a helyi tanácsokkal, a párt kulturális osztályával és velük együtt kialakított terv értelmében mozgósítani a művészeket. Mindezt fiatalos hévvel, az ügy iránti buzgalommal sietett megvalósítani. Ám művészi célokat csak művészekkel lehet véghezvinni, ezért Soltra az elkövetkező kiállításokat már a zsűri szigorú rostáján szűrte át. 1951 őszétől a Szövetség zsűribizottságai maguknak tartották fenn minden kiállítás bírálati jogát. Pécsett az volt a gyakorlat, hogy a budapestiek megérkezte előtt már néhányan ún. előzsűrit végeztek, ami azután csak megkettőzte az elégedetlenkedést. A kizsűrizettek szerint a csoport vezetője részrehajló volt, nem a művek értéke' szerint bírált, hanem azt vette tekintetbe, hogy ki végzett főiskolát, ki nem. Kevésnek találták az évente rendezett őszi tárlatot, cserekiáüításokat, több szereplési lehetőséget kívántak, negyedévenként összehívott csoportgyűléseket;. — Hogy a panaszok és kívánságok mennyiben voltak jogosak — ma, már írott; adatokkal nehéz lenne bizonyítaná, mert, a Munkacsoportnak ez, időben még nem, lévén adminisztrátora, a gyűlésekről, tanácskozásokról jegyzőkönyvek nem maradtak fenn. A korabeli újságkritikák szigorú és elítélő hangja pedig a résztvevők és szemtanúk véleménye szerint nem eléggé tárgyilagos. Ami azonban, a sajtó híreiből is megállapítható, kiállításokiban, nem volt hiány, hisz az őszi csoportos bemutatkozáson kívül számos kisebb és egyéni tárlatról is olvashatunk, annak ellenére, hogy a Szövetség csupán a,zi évi egyetlen, közös kiállításra adott anyagi hozzájárulást. Igaz viszont, hegy egy-két tehetségtelen, inproduktív „művész" tevékenysége széthúzást és békétlenséget szított, intrika jávai szétrobbantotta az addigi baráti, közösségi szellemet, A népművelő munka nem szünetelt és a szabadiskola hagyományait folytatva a, Megyei és a Városi Tanács anyagi gondoskodásával képzőművész kör címen működött tovább, s mint „Pécs és a megye képzőművészeti nevelésének egy fontos egységét" tartották számon. 19 A sajtó közöl hírt arról is, hogy a jó eredményt elért növendékek munkáit elküldték a, budapesti országos kiállításokra, egyesek pedig részt vehettek a nagymarosi művésztelep munkájában. A képzőművész körök vezetésébe 1950-től Martyn Ferenc és Gebauer Ernő mellé bekapcsolódott Erdősi András is, aki a főiskola elvégzése után itt kezdte meg működését. A képzőművész kör feladatai közé tartozott a Népművészeti Intézet által 1952-ben -megindított „képzőművészeti tanácsadás" is. Ez, lényegében levelező oktatás volt azok számára, akik falun, vagy olyan községben éltek, ahol képzőművész kör nem, működött. A levelező hallgatók évente öt-hat feladatot kaptak, amelyet a megoldása után a legközelebbi kör vezetőjének küldhettek el, tanácskérés céljából. A levélben nem tisztázható problémák megbeszélésére 1 az, oktató körvezetőt évente kétszer felkereshették a levelezők. A Munkacsoport tevékenyein kivette a részét az 1953-ban rendezett „Országos Képzőművészeti Hét" ünnepi programjából. Mű19 Dunántúli Napló, 1952). szept. 13. Tudósítás a Képzőművészeti Kör tanévnyitásáról.