Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”

ORMÁNSÁGI FEJFÁK 279 A fej fa Fajtái Az ormánsági temetőkben a fej fáknak három, főbb fajtáját különböztethetjük meg: 1. a tulajdonképpeni faragott fej fa, 2. a kopjafaszerű fejfák — egyedül Diósviszlón található néhány, 3. a,z egyszerűbb névtáblák. Ujabban ez utóbbi egyszerű fajta terjedése figyelhető meg. Faragott fejfára is erősítenek néha névtáblát, Anyaga A. fejfák anyaga régebben Ormánság egyik legjellegzetesebb őshonos fája, a tölgy. A régi tölgyerdők már erősen kipusztulóban vannak, ezért újabban az akácfát alkalmazzák e célra is. Mindkettő tartós, csak az akác nem dolgozható ki olyan szépen, mint a tölgy, azért az ebből készültek kevésbé díszesek is. Még egy nagy hibája az akácnak, hogy könnyen reped, különösen;, ha nem szárad ki eléggé faragás előtt. A földben tartóssága talán vetekszik a tölgyével, de föld3. kép Adorjás IV,A,2,g^ feletti része nem bírja annyira, a,z időjárás (eső, szél, napsütés) viszontagságait: az akácfából készült fejfák hamarább tönkre mennek. Készítése A fejfák készítése, kifaragása Ormánságban, ahol a fa feldolgozása ősfoglalkozás számba megy, régebben nem okozott nagy gondot. Szokásban volt, hogy a fejfát a meghalt komája, vagy jó barátja faragta ki. Később — a századforduló táján ez a legáltalánosabb, helyenként még ma is előfordul — külön fejfa faragók voltaik, falvanként esetleg kettő-három is. Napjainkban leginkább faiparos — bognár, ács, esetleg asztalos — készíti a fej fát. Az első esetben a fejfa, faragásáért díjazás nem járt, eat barátságból készítették. A szakosodott fejfafaragók sem iparszerúen dol4. kép Tésenfa IV,A/7,cp,/5