Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

A MECSEKI BARLANGOK BIOLÓGIÁJA 25 se, a szervezett látogatások által előidézett folyamatos zaklatás és egyéb kultúrhatás következtében állandóan fogy. Havranek László által, 1963. óv telén végzett számlálás alkalmával az Abaligeti-barlangban élő valamennyi denevérfaj összes példányszáma a százat sem érte el. 301. Rhinolophus ferrum — equinum Schreib. — A nagy patkós denevér egyike a mecseki barlangok legrégibb időtől ismert állatainak. Első példányait Frivaldsaky Imre és Petényi Salamon János 1845-ben gyűjtötte az Abaligeti-barlangban. Nagyobb csapatokban csak a bejárattól mintegy 200 m távolságig fordul elő, innét kezdve pedig csak szórványosan található. A téli alvásra előkészületeit október hó végén, november elején.teszi meg. Számuk januárban éri el a maximumot, amikor a korábbi évtizedekben, a bejárati szakaszban, a mennyezetien 1—1,5 m

2 területeket sűrűn fedtek be. Egy-egy ilyen csoportban január hó végén 145 példányt számláltam meg. Ezzel szemben április közepén ugyanezeken a helyeken már egyetlen példányt se találtam. A barlangban élő denevérek közül a nagy patkós denevér a leggyakoribb s Dél-Magyarország többi barlangjaiban is tömegesen fordul elő. 302. Rh. hypposideros Bechst, — A kis patkós denevér első példányát, ugyancsak az Abaligeti-barlangban Balassa Ferenc 1905. február 6-án, további példányait pedig Bokor Elemér 1925. március 15-én gyűjtötte. 303. Myotis daubentonii Leisl. — A vizi denevérnek az Abaligeti-barlangból ismert első példányát 1925. november 2-án Bokor Elemér, Méhely Lajos és Tasnádi Kubacska András gyűjtötte. Szerzőnek ezt a fajt az őszi és téli hónapokban, a bejárattól mintegy 25—30 m távolságban a főágba torkolló bal oldali mellékágban sikerült egyes példányokban gyűjtenie. Ez a körülmény azért említésre

1 méltó, mert az irodalmi adatok szerint mészkőbarlangokban a vizi denevér a leghátulsó üregeket szokta elfoglalni. Az Abaligeti-barlangban sohasem csoportosul társaságba, hanem magányosan él és nagyon ritka. 304. M. oxygnathus Montié. — Az Ahaligeti-barlangból 1863. óta ismeretes, ahol azt Schmiidl Adolf gyűjtötte. A Rhinolophus ferrumnequinum Schreib, mellett egyike a legnagyobb denevér fajnak, mely a Mánfai-barlangban is előfordul. Téli álomra ugyancsak a barlang bejárati üregeiben csoportosul, Mediterrán faj. 305. M. dasycneme Boie. — Az Abaligetibarlangban Topái György, a mánfai „Kőlyuk"-ban szerző gyűjtötte. Hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii (Natt.) 306. M. nattered. Kühl. — Csak az Abaligeti-barlangban fordul elő, ahol első példányait ugyancsak Topái György találta. A Mecsek barlangjaiban mindkét faj ritka. 307. Miniopterus schreibersii Natt. — A hosszúszárú denevér első példányait Petényi Salamon János 1845-ben gyűjtötte s ekként ezt a fajt a nagy patkós denevérrel együtt a mecseki barlangokból legkorábban ismert állatnak kell tekintenünk. Azóta többen is gyűjtöttek. A barlangban téli álmukat nem csoportokba verődve alusszák, hanem a mennyezetről elszórtan, túlnyomóan egyes példányokban csüngenek alá. A Mánfai-barlangban is előfordul. ._^ 308. Mustela (Putorius) nivalis L. — A közönséges menyét lábnyomát az Abaligeti-barlang patakparti puha fövényében a barlíing hátsó üregeiben is („Karthágó romjai", 300 m) többször megfigyeltem, anélkül, hogy magát az állatot láttam volna. Végre egy késő