Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum története. Adalékok a szigetvári Zrínyi-kultusz múltjához

A SZIGETVÁRI ZRÍNYI MIKLÓS MÜZEUM TÖRTÉNETE Adalékok a szigetvári Zrínyi-kultusz múltjához KOVÁTS VALÉRIA 1566 szeptember 7-én egy hónapi ostrom után a török elfoglalta Sziget erősségét. A mocsárból alig kiemelkedő, földdel és sárral megerősített várból és városból jóformán semmi sem maradt, minden a harc, a tűz martalékává lett. A győzelemért közel 25 000 török életével fizetett, s itt halt meg az idős, beteg szultán, Szulejmán is. A 2500—3000 harcosból álló védősereg tagjai néhány kivételével, mind elestek a küzdelemben.

1 A holttestek még temetetlenül hevertek a kirohanás színhelyén, a törökök az élve elfogott magyarokat máris Zrínyi kincsei felöl faggatták, Zrínyi „ ... kincstárnokát és pohárnokát együttesen élve elfogták s hajukat leborotválván, szakállukat kitépvén, azt mondták, hogy a padisah elé kell meniök. A nagy vezir a nevezetteket Ibrahim tolmáccsal kikérdeztette (Zrínyi) készpénze s általában vagyona felöl. Az egyik bátor beszédű, nyakas hitetlen keményen büszkén így felelt: „Háromezernél több jeles vitézzel zárkózván a várba, 100 ezer magyar aranya, 100000 gurusa, kisebb és nagyobb kupája s edénye volt, de mindezeket szétosztotta. Egy ládában mindössze 5000 aranyértékű holmija maradt, lőpora pedig végtelen mennyiségű. Azonban most ezt felrobbantják s nemcsak közegében, hanem talán még az ittlévő katonaságból sem marad egy ember sem életben, mind elpusztul. Ha tűz nem lepett volna meg bennünket, ti e várat el nem foglaltátok volna, még sokkal több harc után sem. A német sereg piszkosan viselte magát. Meglátjátok, hogy most nektek sem marad semmi." Midőn a másik kettő is megerősítette ennek szavait, a nagyvezir így szólt: „hej csaus basi! hallottad, mit mondtak ezek a hitetlenek? Ez nagyon gonosz dolog, s lám nekem sem jutott eszembe. Siess a szerdárokhoz!" A csaus basi a csausokkal lóra ülvén, sietett, de még fele úton sem voltak, midőn a szerdárok emberei értesülvén e dologról, óvakodtak és eltávoztak: Azonban a zsákmányolók tömegét már nem lehetett értesíteni; mert hirtelen olyan óriási robaj keletkezett, mintha az ítélet napja érkezett volna el, s azt hittük, hogy az ég a tejútnál meghasadt. Az egész világ népe elvesztette az eszét a lőpor robbanásától. A belső várnak még csak nyoma sem maradt, minden semmivé lett. A küzdelemben lévőket, kik nem őrizkedtek, a lőpor a levegőbe vetette, úgy hogy néhány ezer ember közül — kik a vár körül lévő mocsárba hullottak 1 A védők számát 2000— ЗОООнге lehet tenni. Istvánffy szerint 2500. Budina 2300, Bizar 2000-nél több. Forgách 200O magyar és horvát védőről ír. — 15 ugyan megmenekült, de haszontalan, mert ezek nem sokáig maradtak életben" — írja Szelaniki török történetíró.

2 A török krónikák, s a különböző tudósítások mind megemlékeznek a szigetvári ostrom drámai befejezéséről, a mindent elsöprő robbanásról. Ennek okát ugyan különbözően mondják el, de a hatásáról egyformán írnak: a robbanás a belső várat eltüntette a föld színéről, s ezzel ért végiét a hősi küzdelem.

3 A győztes török a vár elfoglalása után nem indulhatott tovább Bécs ellen, a forró nyári időszakban az egy hónapos ostromban a se^ reg legyengült, temetetlen holttetemek járványt árasztottak, s ez még növelte a harc2 Thury József: Szigetvár elfoglalása 1566-ban. Török forrás szerint. Hadtörténeti Közlemények. 1891. 220—221. — Musztafa Szelaniki török történetíró részt vett Szulejmán 1566-ik évi utolsó hadjáratában és mint szemtanú leírta Szigetvár elestét. Bizalmas beosztása — Semsz Ahmed pasa ruméliai beglerbég koránolvasója volt — lehetővé tette számára, hogy necsak az ostrom megfigyelésére szorítkozzék. Ismerte annak hátterét, menetét, és egyike volt azon keveseknek, akik be voltak avatva Szulejmán halálának titkába is. A történeteket időrendben, naplószerűen adja elő, az egyes eseményekhez magyarázatot is fűz, amelyek összevetve a többi török és keresztény történetírók leírásaival, azokénál — néhány tévedésétől eltekintve — hite^ lesebbnek kell elfogadnunk, egyetértve Thuryval — (Hadtörténeti Közlemények 18)91. 60—69.) — mint a korabeli, vagy későbbi krónikákat, híradásokat, melyek a legjobb esetben másodkézből, egy vagy több fordításon átment leírásokból merítették anyagukat. 3 Egyesek szerint egy asszony vigyázatlansága okozta a robbanást, aki fáklyával lépett be a lőporral teli épületbe. Mások szerint a zsákmányoló törökök gyújtottak fáklyát a sötét lőporos helyiségben. — A zsákmányoló törökök között Zrínyi nagy gazdagsága ismert volt. Musztafa AU török történetíró erről így ír: „Rudakba csomagolt aranyakat, piasztereket, több erszény akcsét és fillért, s a hitetlen harcosok közül azt, aki a ruméli sereg 1—1 emberét megsebesítette, vagy megölte, határtalan dicséretekkel, s bőséges kedveskedésekkel halmozott el, s aranypénzes zacskót kinyitván, ama gonosznak bőven szórta az aranyat; aki a kapukhalkból vagy janicsárokból sebesített vagy ölt meg valakit, azt megdicsérte, s egy-egy piaszter és akcse kedvezményre tartotta érdemesnek." — közli Németh Béla: Szigetvár története, 1903. 272.