Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum története. Adalékok a szigetvári Zrínyi-kultusz múltjához
218 KO VATS VALÉRIA ban elesettek számát. A sebesültek, s a ragályos betegségben lévők is gyöngítették a sereget. A szultán halálának eltitkolása ad teljesebb képet a fáradt török seregről. A megerősített végvár helyett csak üszkös romokat, feltúrt földet szereztek meg, a hadizsákmány jelentős része is megsemmisült. A teljes pusztulást igazolja a várban az elmúlt évek során végzett ásatás. A „belső vár" területén a robbanáskor alázuhant hatalmas falmaradványok helyükről elmozdult alapíalromokkal, maguk alá temetett embermaradványok, üszkös, hamus rétegek, a felismerhetetlenségig összeégett vastárgyak, a nagymennyiségű sérült ágyúgolyó mind a pusztulás képét őrizték meg. 4 Ehhez hasonló kép bontakozik ki a leletmentések során a vár és város egész területén is. Ép tárgyi emlék, használati tárgy, fegyver jóformán sehol sem. került elő. Szelaniki leírásából kitűnik, hogy még véget sem ért az ostrom., a zsákmányolók tömege máris elárasztotta a várat, s később, a robbanás után, nyilván folytatták ott mások, ahol az első zsákmányolók kapzsiságuknak áldozatul estek. „Ezen a napon, hogy a győzelem szerencsés legyen, az összes szerdárok a nagyvezir sátrába gyűlvén, nagy diván tartatott . . . Továbbá elhatároztatott, hogy a vár helye haladéktalanul megtisztíttatik, mind a külső, mind a belső vár más, legújabb módon fognak megerősíttetni, sőt egy dzsámi építéséhez is hozzákezdenek" — írja a továbbiakban Szelaniki. 5 Feltehető, hogy mindazt, amit még használni lehetett, s ami a zsákmányolóknak nem került a kezébe, a rendteremtésre kijelölt katonaság összeszedte 1 . A vári munkához hatalmas tömegeket mozgósítottak a mesteremberek kitűnő gárdája melletti. Szelaniki szerint a nagyvezir volt e munkálatok irányítója. Amikor a dzsámi elkészült, már ebben tartották a hálaadást, a várban összegyűlt nagyszámú katonaság jelenlétében. Ennek napját Szelaniki szeptember 28-ra mondja. Ilyen rövid idő alatt legfeljebb a romok eltüntetése, a vár megtisztítása történhetett meg, s a hevenyészve felépített dzsámi állhatott a várudvar közepén. Szigetvár a török uralom első éveiben, végvári helyzete miatt, közvetlenül a budai kormányzósághoz tartozott. Az építkezés gyorsaságát árulja el egy 1569-ből ránk maradt zsold jegyzék, amely szerint már 711 főnyi állandó katonaság tartózkodott a várban. 4 Janus Pannonius Múzeum ásatása a szigetvári várban, 196»—61—«2^63. éveikben, 5 Thury József: i. m. 221. Ekkor tehát a várnak már újjáépített formájában kellett állnia. Ez a vár a hősi küzdelem, helyén már török vár volt. Hogy az építkezés alkalmával, s a későbbi török időkben milyen tárgyi emlékeket találtak, erre nincsenek adataink. Feltehetően kincsek után kutatva, a vár területét alaposan átforgatták, ezt tapasztalhattuk az elmúlt évek ásatásai során is. Kétségtelen, hogy nyomban a nagymérvű pusztulás után a zsákmányszerzők minden használati tárgyat, fegyvert összeszedtek, s később, az ostrom után, az eltakarítást végző katonáknak már csak igen csekély érték juthatott, a későbbi kincskeresőknek, s építőknek még annyi sem. Az ostrom után a város életben maradt csekélyszámú lakosságát a török részben fogságba hurcolta, részben elűzte. Szigetváron még azt sem engedték meg, ami egyébként szokásban volt a meghódított területeken, hogy a lakosok a város falain kívül ismét megtelepedjenek. Szigetvár fontos katonai szerepe nem tűrte meg a magyar lakosságot a város körül. Az itt állomásozó katonaság, a közigazgatás emberei, kézművesek, kereskedők és ezek családjai mind törökök voltak. Mint idegen, adófizetésre kötelezettekről, az 1571 éviből való defter csupán 9 cigánycsaládról tesz említést, akik a város területén Iáiknak. 6 Később, a XVII. század közepén, maga a török telepített idegeneket a városba, rácon kat, bosnyákokat és egyéb balkáni népeket. 7 A mai Szigetvár és az 1566^ban elpusztult város lakossága között nem mutatható ki semmiféle kontinuitás. A mostani lakosságnak az ostromra vonatkozó tárgyi vagy írásos emlék nincs a birtokában. A XVII. században letelepített lakosság az ostromnak a történetét az itteni törököktől, valamint a környék lakosságától ismerhette meg. 8 A hagyományokat a Szigetvár környéki lakosság sem őrizhette meg maradéktalanul, egyrészt mivel őseik személy szerint nem vettek részt az ostromban, másrészt a török elől mene^6 Németh Béla: Szigetvár története. 1903. 295. 7 Evlia Cselebi török utazó Szigetváron járván 1664-ben írja: „A lakosságnak arcszíne fehér, a lakosok bosnyákok, de magyarul és horvátul jól tudnak. Fogságból szabadult, s lábán bilincset viselt vitéze sok van, s éjjel-nappal portyázásra járnak." (Karácson Imre: Evlia Cselebi Magyarországi Utazásai 1664-ben. Török-Magyarkori Történeti Emlékek. Török Történetírók. III.) I. kötet 494. Szentirmay TMbor: Szigetvár nagyközség településtörténete, 1935. 20—21. 8 Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyo~ mányok. I. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1961. 128—138. — II. — III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1962. 249—285.
