Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászok 1905. évi sztrájkja és következményei

208 BORSY KÁROLY totta a forradalmi helyzet érlelődését. A Bánkúban 1904. decemberében kitört sztrájkban mintegy 8500 munkás vett részt, az 1905. jan. 5-i pétervári sztrájkban pedig már 150 000 munkás követelte jogait. Ez azonban már sok volt; Oroszország urainak;, s amikor 1905. jan, 9-én a munkások 140 000 fős tömege vonult panaszaival és kérelmével az „Atyuska" székhelye, a Téli-palota elé, sortűz fogadta őket, és az ezernyi halott, kétezernél több sebesült kiömlő vére ábrándította ki azokat, akik még vártak valamit az uralkodó kegyektől. A •magyar munkásság érzékenyen reagált az oroszországi eseményekre

1

. Már február elején a budapesti munkások gyűlésből küldik üdvözletüket az orosz forradalmároknak, amelyet még számos hasonló megnyilatkozás követett. Az orosz forradalom iga,zi visszhangját azonban nem ezek a szimpatizáns üdvözletek jellemezték, hanem az, hogy ezt követően országszerte egymást érték a kisebb-nagyobb sztrájkok, tömeggyűlések, melyek radikális változást követelő hangja meglepte

1 az egyébként a munkásság szociális helyzetének megjavítását zászlójára író szociáldemokrata párt vezető köreit is, akik szinte félve, s azt mintegy levezetve, — a békés hatalomátvétel útját, s elsősorban az általános titkos választójog követelését tűzitek programul a munkások elé. Ilyenformán az előző éveik során lezajlott bérjellegű sztrájkok jelentős minőségi változáson mentek keresztül, — s ezt az orosz, forradalom közvetlen hatásaként értékelhetjük—amenynyiben a sztrájkok jelentős része politikai, vagy politikai jellegű követelések kivívását célozta, 1905-ben 346 sztrájk keletkezett, melyekhez még' 36 kizárás és 344 üzemi zárlat járult s a 726 mozgalmi tevékenység közül mindössze' 83 nem, ért el eredményt.

5 Az ipari munkásság mozgalmainak erősödése mellett megmozdult az agrárproletariátus is, amely 1905 nyarán az arató sztrájkok megdöbbentő erejű hevességével követelte emberibb sorsát, Különösen a Dunántúl szegényparaszt tömegei lázongtak és a hatóságok jelentékeny csendőri és katonai alakulatok segítségével igyekeztek egymástól elszigetelni és elnémítani e forrongásokat.

6 Hasonló volt a helyzet és hangulat ez időben Pécsett is. A pécsi szociáldemokraták 5 A magyar munkásmozgalom történeténeik válogatott dokumentumai (továbbiakban: MMTVD) 1900—1907. 3. k. Szikra, Bp. 1955. 395. o. 225. ez. 6 T. Mérei Klára: A századforduló társadalmi válságának néhány problémája a Dunántúlon. Bp. 1958. Dunántúli Tud. Gyűjt. 20. 4. o. lapja, a „Munkás" 1905 évi számaiban tallózva egyre-másra olvashatjuk az, oroszországi eseményekkel szimpatizáns cikkeket, megnyilatkozás okait, amelyek kemény hangon mutatnak rá az, oroszországi és a hazai helyzet párhuzamára, mintegy példaként állítva a magyar nincstelenek elé az orosz, példát: „ott is, mint más országokban, csak önmaga a nép vívhatja ki, hogy embernek tekintsék, helyzete javuljon".

7 Számos népgyűlést is tartanak ebben az időben, melyeknek célja — helyi vagy fővárosi előadókkal — a munkásság tájékoztatása az általános politikai helyzetről s meghatározása a közeljövő feladatainak, Ezeket a híradásokat; a lap mindenkor az első oldalán, feltűnő szedéssel közli. A március 5-re meghirdetett nagygyűlés napirendje pl, a következő: I. Az általános titkos választói jog. II. A sajtó.

8 Április 9-én külön nagygyűlést rendeztek a munkásnők részére, a következő napirenddel: I. A női munkások helyzetté. II. A nők kötelességei.

9 A gyűlés szónoka az akkor még ugyancsak fiatal, de országszerte már ismert, rutinos előadó, Gardas Mariska, volt, ki másfélórás beszédével lelkesítette' a pécsi munkásokat sorsuk megjavításának kivívásaira. Az említett és még soírolhatatlanul sok gyűlés nem maradt hatás nélkül, a pécsi munkásság egyre inkább öntudatosodott és határozott, keniény akciókba lépett sorsának, helyzetének; megjavítása érdekében. Amikor pedig elutasítás vagy éppen durva, megtorlás veszélye állt fenn, a, munkabeszüntetés, a sztrájk •— a munkaadó számára legérzékenyebb fegyver — eszközéhez nyúltak, amely az esetek legtöbbjében eredményesnek is bizonyult. „1905 januárjában egy hónapig tartó sztrájk tört ki a Hamerli kesztyűgyárban. Ezt követték május, június, július hóban az építőmunkások, kárpitosok, Hamerli-gépgyár dolgozóinak, a sütőknek, ácsoknak, a Höflerbőrgyár, a Hirschfeld-sörgyár munkásainak sztrájkjai".

10 A pécsi bányászság július 4-én kitört 55 napos általános, a bányavidék minden üzemére kiterjedő sztrájkjában 3100 munkás vett részt. „A sztrájkoknak ebben az 1905 évi tömegében a legkitartóbb és a legmakacsabb küzdelmek egyikét éppen a, pécsvidéki kőszéntaányák munkásai vívták meg."

11 7 Munkás, 1905. jan. 8. 8 Munkás, 1905 febr. 26. 9 Munkás, 1905. ápr. 2. 10 Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története. Bp. 1954. 177. o. 11 Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története, Bp. 1952. 173. ö.