Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászok 1905. évi sztrájkja és következményei

A PÉCSI NYOMDÁSZOK SZTRÁJKJA 209 Á januárban lezajlott választásokon az évtizedeken át uralmon volt szabadelvű párt kisebbségben maradt és kormányképtelenné vált. Az uralkodó nem volt hajlandó az ellenzéki programú koalícióval egyezkedni s végül is néhány hónapi habozás után. kinevezte az ún. „darabont" kormányt, amely parlamenti párt nélkül, a politikai erőviszonyok figyelmen kívül hagyásával kísérelte meg az ország ügyeinek továbbvitelét. A koalició politikai és társadalmi téren egyaránt frontálisan támadta a kormányt és igyekezett annak működését mindem rendelkezésére álló módon megnehezíteni. Az ipari és mezőgazdasági proletariátusnak az oroszországi események nyomán kifejlődött forradalmi lendülete, a szociáldemokrata párt vezetőinek fékező hatása nyomán megrekedt. „A bernsteini ideológia, a szocialista képviselők polgári parlamentbe kerülése folytán a szocializmusba történő „békés belenövés" hamis elmélete kedvező fogadtatásra talált a forradalmi megmozdulásoktól rettegő pártvezetőkben. Visszariadtak a forradalmi tettektől és a tömegek elkeseredettségének, forradalmi hangulatának levezetésére és nem irányítására, vezetésére

1 törekedtek."

12 Ep, a magatartás és szemlélet szinte kapóra jött az ország kormányzásában már-már te^ hetetlen kormánynak, amely azután — tagadhatatlanul — jó politikai érzékkel megtalálta a számiára pillanatnyilag legmegfelelőbb megoldást, az „inter duos litigantes, — tertius gaudet" elve alapján. Kristóf f y József belügyminiszter 1905. júl. 27-én fogadta a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt vezetőit.

13 Bokányi Dezső beszédére adott válaszában Kristóffy a munkások helyzete iránti nagy megértését hangoztatta, majd körmönfont mondataival annak a véleményének adott kifejezést, hogy az általános választói jog a felemelkedés útja, ennek azonban a dúló közjogi viták (értsd: a koalíciós pártok tevékenysége) állnak az útjában. /ntlvuL Igen figyelemre méltó, hogy -úgy.- az osztrájc .szocialisták lapja, az Arbeiter Zeitung, da±el az olasz Avanti már néhány nap múlva leleplezi ezt az egyébként igen átlátszó korm,ány-manővert

14 és óvja a magyar testvérpártot, — a magyar munkásvezetők azonban bedugják fülüket és mohón nyelik a csalétket: meghirdetik a munkásság harcát a koalició ellen, — a választói jog érdekében, — sejtvén (vagy tudván?) hogy bármi 12 T. Mérei Klára: Id. mű. 4. o. 13 MMTVD. 353. о. 2ЮИ. sz. 14 Uo. 355. o. történik is, maguk mögött érezhetik a kormány legalább hallgatólagos támogatását. Ha az ember ezt a szövevényt felismeri és vizsgálja, önkéntelenül is arra gondol, vajon nem volt-e az akkori szociáldemokrata vezetők és a kormány között egy olyasféle titkos paktum, mint Bethlen és Peyer között? Mert hogy Bécstől való függetlenségre

1

, hatalomátvételre, rendszerváltozásra nem gondoltak, az biztos. Mindenesetre meglepő, hogy a pécsi szociáldemokrata lap már aug. 6-i vezércikkét így fejezi be: „Meg kell jegyeznünk, hogy mindazon gyanúsítások, melyekkel a szocziáldemokráczia ellenségei pártunkat illetik, mintha pártunk a kormánnyal vagy annak egyes tagjaival paktálna, aljas rágalmak."

15 A koalíció nemsokára nyilatkozott, mire a Népszava így írt: „A koalíció tehát nyíltan a nép ellen döntött, a nép pedig megkezdi harcát az általános választói jog egyetlenegy ellensége a koalíció ellen."

16 A harc tehát megindult. Megindult a fővárosban és vidéken egyaránt. A párt mozgósította tömegeit és tüntetések, felvonulások, a koalíció (gyűléseinek megzavarása, — napirenden voltak. 1905. szept. 15-e, a „Vörös péntek" hatalmas, százezres tömegű felvonulása a parlament elé akkora demonstráció volt, amilyenre addig Magyarországon még nem volt példa. A magyar munkásság félelmetes erőt mutató néma tüntetése azonban megmaradt csak erő mutatásnak, a forradalmi dinamizmus kihasználása nélkül. Ugvanez időbeni Oroszországban ismét fellángolt a proletariátus szervezett tevékenysége. „A szeptemberben megindult moszkvai nyomdász^sztrájkot más üzemek munkásai is támogatták. . . . október 6-án az OSZDMP Moszkvai Bizottsága határozatával Moszkvában kihirdette az általános politikai sztrájkot. A sztrájk osiakhamar magával ragadta az összes ipari központokat és országos szrájkká nőtt."

17 (Ismeretes, hogy ezen események hatására bocsátotta ki a cár hírhedt manifesztumát.) Az oroszországi események ismét élénkítőleg hatottak a hazai munkásságra is és nem egy esetben olyan méretű megmozdulásokra vezettek, amelyek meghaladták a párt vezéreinek elképzeléseit is. Mindenesetre minden olyan esemény, amely a koalíció tevékenységét gátolta, beleillett terveikbe, s 15 Munkás, 1905. aug. 6. 16 MMTVD. 356. o. 17 A Szovjetunió Kommunista Pártjának története. Kossuth, Bp. 195». 120. o. 14 J. P. Múzeum