Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata
Á MECSEKI BARLANGOK BIOLÓGIÁJA 19 143. Atheta trinotata Kr. — Az Abaligetibarlang előcsarnokában növényi korhadakból nagy számban rostáltam. A barlang belső üregeiben nem fordul elő. A Pyreneusokból ismert barlangokban denevérguanóban él. 144. A. longioornis Grav. — 145. A spelaea Er. (det. Scheerpeltz). — Az Abaligeti-barlang szárazföldi faunájának leggyakoribb képviselője; mely úgy a mellékágakban, mint a főágban a bejárattól annak végéig fakorhadékból, rothadó gombából, de elsősorban friss denevér guanóból, minden évszakban tömegesen gyűjthető. 146. Ohilopora longitarsis Er. — Az, Abaligeti-barlang bal oldalágában, teljesen száraz helyen felállított csapdában találtam, ami azért feltűnő, mert a külvilágban túlnyomó esetben folyók partján szokott előfordulni. 147. Ocalea badia Er. v. robusta Bern, — Ügy az Abaligeti-barlang főbejárata mögött, mint a vízgyűjtő ág elején nedves növényi korhadékból rostálható. 148. Brachygluta fossulata Reichb. — 149. B. fossulata, Reichb. v. aterrima Rtt. — A törzsfajt és változatát az Abaligeti-barlang előüregeiben nedves helyen korhadó lombhulladékból gyűjtöttem. 150. Bythinus acutangulus Rtt. — Abaligeti-barlang. Kifejezetten dél-európai faj, mely hazánkon kívül Jugoszláviában, Korfuszigetién és Olaszországban fordul elő, de sehol sem gyakori. 151. Bythinus sp.? — A „Török-pince" bejárata mögül két példányban került elő, amelyeket azonban hím példány hiányában fajilag meghatározni nem lehetett. 152. Onthophilus striatus Forst. — 153. Trichopteryx intermedia Gillm. — Mindkét utóbbi faj előfordulása az előbbiével egyezik. 154. Ochthebius marinus Payk. — A mániái „Kőlyuk" tócsáiból hálóztam. 155. Agathidium nigrinum. Sturm. (?) — 156. Cryptophagus pubescens Sturm. — 157. Sphaerosoma globosum Sturm. — 158. Mniophila muscorum v. wroblewskii Wanka. — Mind a négy utóbbi faj a Mánfaibarlang pitvarában korhadó lombhulladékban él, Hártyásszámyú rovarok — Hymenoptera Életmódjukra és táplálkozásbiológiai feltételeikre való figyelemmel a hártyásszárnyú rovarok a barlangokban kevés fajszámmial szerepelnek és jelenlétük az életközösségiben alárendelt. Túlnyomó részük a Mecsek barlangjainak bejárata szakaszában található. 159. Ichneumon disparis Poda. — 160. Amblyteles quadripunctorius Müll. — 161. A. atratorius F. — 162. Proctotrupes sp. ? — Mind a négy faj a mánfai ,,Kőlyuk" portáléjának sziklafaláról került elő. 163. Lasius (Formica) affinis Schenck. — Ezt a hangyafajt a „Török-pince" bejáratától mintegy 10 m mélységig, kövek alól nagy példányszámban gyűjtöttem. 164. Leptothorax nylanderi Forst. — A Mánfai-barlang pitvarában lombhulladék között, a késő őszi aszpektusban talált üres csigahéjban 14 példány fészkelt. Ez a faj igen érdekes fészkelési körülmiények között él. Amennyiben a hangyafcirálynő csigaházba vándorol, a dolgozók követik. Tegzesek — Trichoptera Vízben élő lárváik alsóajkuk szövőmirigyének váladékával, különböző anyagokból (növényi törmelék, homok, csigahéj stb.) jellemző alakú csöveket (tegez) ragasztanak össze, melyet magukkal hurcolnak és ahová veszély esetén visszahúzódnak. 165. Stenophylax vibex Ct. — Kifejlődött példányai a nyári hónapokban seregestől lepik el a Mánfai-barlang előterének sziklafalait. A „Török-pince" bejáratánál is gyakoriak. 166. S. permistus Mc. L. — Az előbbi faj társaságában él. Az Abaligeti-barlangban nem fordul elő. Skorpiólegyek — Mecoptera 167. Boreus westwoodi Ну. — A mánfai „Kőlyuk" bejáratánál gyűjtötték. Kétszárnyúak — Diptera Egyedszám tekintetében a mecseki barlanr gok állatvilágának legnépesebb fajait a kétszárnyúak rendjében találjuk. Gyakran tömegesen lepik el a pitvar sziklafalait, valamint a guanó^telepek és a korhadék környékiét —, olyan barlanglakó fajt azonban, mely sajátos életviszonyainak megfelelő morfológiai elváltozást tüntetne fel, nem ismerünk. A barlang légyféléi — hasonlóan a külszínen élőkhöz —, pigmenitáltak, szemük rendesen fejlett, jól működik, végtagjaik — ellentétben a valódi barlanglakó bogárfajokkal —, nem nyújtottak. A külszínen élő fajtársak viselkedésével szemben rajtuk mindössze annyi eltérés figyelhető meg, hogy a barlangokban elterjedt kétszárnyúak a rájuk eső fénytől menekülnek, repülésük azonban ítjökéietlen, inkább futnak. 2*
