Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története
194 PETROVICH EDE alakításában. Kétségtelen ugyanis;, hogy az 1773. évi első és az 1777. évi jóváhagyott terv között nagy a különbség, pedig mindkét terv Krammer nevével van szignálva. Ha Sartori pécsi tartózkodása már 1776-ban kimutatható, akkor szinte bizonyos, hogy a középkori kápolna megőrzése, a copf stílus alkalmazása a barokk helyett, főként a szobrok beiktatása az orom fölött a szélesebb látókörű, sokat tapasztalt olasz szobrász Sartori érdeme. Anynyi biztosnak látszik, hogy Sartori nem volt az 1776-ban visszaküldött szobrászok között, mert akkor a jegyzőkönyv megemlítette volna a nevét, Másrészt az is tény, hogy 1778. december 17-én, amikor a káptalan megbízza őt a hajóban tervezett két oltár szobrainak, a Szt. Mihály és Sebestyén szobroknak kifaragásával, úgy beszél Sartoriról, mint aki újólag, noviter fog Pécsre érkezni. 42 Sartorinak 1778. július 8-án Velencéből kelt és Nunkovics György pécsi kanonokhoz írt levele azt a benyomást kelti, hogy Sartori ismerős a pécsi viszonyokkal, tehát előzőleg már volt a városban. De hogy ez a pécsi tartózkodás 1777. május 22. előtt volt-e, amikor az új terv elfogadásra került, bizonytalan. 43 A velencei levél nemcsak szobrokról szól, hanem megemlít épületeket is. Ebből viszont az tűnik ki, hogy Sartori első pécsi tartózkodása alkalmával tárgyalt a levéltári épületről is. Volt tehát befolyása a második, jóváhagyott terv kidolgozásában. Van azonban egy kis bökkenő a terv jóváhagyásának dátumában is. A tervrajzra ugyan rá van írva: Anno 1777. die 22. Maii visum et probatum, azonban a megfelelő jegyzőkönyv ilyen elfogadásról nem tud. Igaz ugyan, hogy ez a jegyzőkönyv a püspök halála miatt különböző kondoleáló írással van kitöltve és két oldal teljesen üres,, melyre a jegyző láthatólag később akarta, de elmulasztotta bevezetni a határozatokat, ezért hitelességében kételkedni nem lehet. Furcsa azonban, hogy a jóváhagyás szinte közvetlenül a püspök halála után történt meg. Klírnó püspök 1777. május 2-án halt meg, a tervet pedig a káptalan május 22-én fogadta el. Bizonyos malíciával arra lehetne gondolni, hogy a káptalan gyorsan kihasználta a kedvező helyzetet, megvárta Klírnó halálát, de nem vártai be az új püspök kinevezését;, hanem sietve nyélbe ütötte a már évek óta húzódó tervet. Tiltakozik azonban e föltevés ellen az a körülmény, hogy egyházi előírások értelmében széküresedés idején lényeges, főként anyagi természetű változtatások nem eszközölhetők. (Sede vacante nihil innovertur.) De tiltakozik a taktikázás ellen az a, tisztelet is, mellyel a káptalan minden tagja viseltetett Klírnó püspök iránt. A két dátum közti közelség inkább annak jele, hogy Klírnó élte utolsó napjaiban engedett merevségéből és hozzájárulhatott a terv elfogadásához. A terv jóváhagyása tehát megtörtént. Fölmerültek azonban új akadályok: széküresedés alatt az egyházi javakat a kamara kezelte és ezért az uralkodó hozzájárulása nem sok reménnyel kecsegtetett. A káptalannak még 1780. május havában is sürgetnie kellett a munkálatok elkezdését. 44 Az 1781. év iratai egyetlen egyszer sem emlékeznek meg az építkezés munkálatairól. Ezúttal azonban a hallgatás oka nem tétlenség volt, hanem az a tény, hogy az építkezés folyamatban volt. Bizonyára az új püspök, Esziterházy Pál, aki kinevezését 1780. június 23-án vette kézhez, de csak 1781. május 29ón foglalta el hivatalát, vetette latba befo^ lyását, Mert 1782. február havában már arról értesülünk, hogy a munkálatokat hirtelen le kellett állítani. Az 1782. februári jegyzőkönyv még csak arról számol be, hogy a káptalan feje tárgyalásokat kezdett a levéltári épületnek Sartori terve alapján történő fölépítéséről. 45 A márciusi jegyzőkönyv pedig elárulja, hogy nem egyszerű tervmódosításról volt szó, hanem az egész épületnek áthelyezéséről a toronytól keletre. 46 Ahány mondat, annyi rejtély. Miért volt szükség Krammer jóváhagyott terve mellett Sartori új tervére? Mi indította Sartorit, hogy a háttérből nyílt színre lépjen? Miért volt szükség az eddig végzett munkák leállítására és miért kellett az épületnek új helyet kijelölni? Kérdések, melyekre az aktákban nincsen felelet. Az idevágó 1782. évi március—májusi iratokból 47 ' 48 > 49 csak annyi derül ki, hogy főként Sartori kardoskodott az áthelyezés mellett, Krammer a régi helyen akarta folytatni az épületet. Sartorit a káptalan támogatta, bár költségelőirányzata magasabb volt, mint Krammer árajánlata. Bár a püspök neom lelkesedett Sartori tervéért, abba végül mégis beleegyezett, de egyidejűleg újabb igényeit jelentette be: kezdjék már meg a Corpus Christi kápolna oltárának felállítását, kössék össze a püspöki székházat és a székesegyházat a délnyugati toronynál egy folyosóval, a közlekedés érdekében törjenek a tornyon a régi ablak helyén egy kaput, szüntessék meg a Corpus Christi kápolna déli oldalához csatolt kis sekrestyét, az új sekrestye legyen a torony alatti helyiség, ahol addig a levéltár volt elhelyezve, melybe addig a hajóból közvetlenül lehetett bejutni. (Lásd Hermanng rajzát.) Az így kialakított
