Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története

A KÁPTALAN LEVÉLTAR ÉPÜLETE 195 új sekrestyéből új kaput kellett törni a kápolnába. A káptalan takarékossági szempontból igyekezett kivédeni a püspök támadását, annál inkább szorgalmazta a levéltári épület folytatását, mert nézete szerint a Corpus Christi kápolna oltára olyan jó állapotban van, hogy húsz évig sem szorul javításra.

50 A végeredmény mégis az lett, hogy az öszszes kívánságokat teljesítették. Addig azonban új nehézséget kellett legyőzni. Hajlandók volnánk ma, mosolyogni az új nehézségen, ha nem sejtenők, hogy Pethő kanonok 1782. június 1-én előterjesztett bejelentése mentőakció volt a régi hely, illetve a középkori kápolna megmentéséért. Nevezett kanonok ugyanis előadta, hogy aggasztó a kápolna lebontása, mert a mellette álló torony támaszték hiányában le fog dőlni. Javasolta, sürgősen hívjanak meg egy, a gót építészetben járatos szakértő mérnököt és csak ennek a véleménye után határozzanak az új épület helyéről, Előterjesztésének kialakításaiban a, jelek szerint Pethő kanonok nem állt minden támaszték nélkül, Támogatója Krammer lehetett, aki a szükséges rajzot elkészítette, a méreteket fölvette. A javaslat indoklásában jelentősek azok a részrletek, melyek a székesegyház akkori környezetébe és múltjaiba engednek bepillantást,

51 Az előterjesztésből megtudjuk: 1. Az északkeleti torony alapja 3 láb; a toronyban harangok sohasem voltak, mégis idők folyamán súlyos repedéseket szenvedett; északi falsíkjához a mohácsi vész előtt egy másik épületet csatoltak, hogy a tornyot megszilárdítsák. 2. A délkeleti torony fundamentuma 4 láb; a mellette tervezett kripta alapfala 1 és fél lábbal mélyebbre

1 hatolt volna, mint a torony alapja. 3. Külön figyelmet érdemelnek az előterjesztés 3. pontjában e szavak: ex occidental] uti et ex septemtrionali latere

1 muro ecclesiae firmata sit (a torony), et ex latere orientali etiam firmanda. Hogy a tornyot északról a templom védte, azt eddig is tudtuk. De hogy a torony nyugati falsíkját hogyan erősítette meg ugyanaz a templom, az rejtélyes. Hisz már Hermanng is jelez bejáratot a torony ezen nyugati falán. Ex latere orientali firmanda szavak arról tanúskodnak, hogy a torony és a levéltári épület közötti emeletes folyosó (híd) bele tartozott az új tervbe, bár nem abból a célból, amint azt a kanonok gondolta, hogy a tornyot szilárdítsa. Időközben a káptalan megbízottja jelentette, hogy Eszéken Batschek hadimérnök személyében talált olyan szakértőre, aki az alapok felülvizsgálatát vállalta.

52 A hadimérnök egy héten belül Pécsett termett és szakvéleményében a következőket adta elő: Nincs ok a félelemre, mert a torony támaszték nélkül is szilárdan fog állni évszázadokon keresztül. A mellette

1 állott épület nem jelent a torony számára megerősítést. A tornyon észlelhető repedések nem talajsüllyedés következményei, hanem földrengéstől származnak, amit a repedések iránya is elárul. A továbbiakban Batschek az épület áthelyezését sürgette a püspöki székházzal való összhang és a templomra irányuló szabad rálátás biztosítása végett. Sajátságos, hogy a sírkamráról a jelentés meg sem emlékezik, de Pethő előterjesztése sem elintette azt. Annál érdekesebb, amit a szakértő mérnök az új épület helyéről mondott: Azok a falak, melyekre az új épületet rárakni akarják, annyira szilárdak, hogy az új terhet könnyedén elbírnák. Azonban nem tanácsos egy épületet különböző koirú alapokra építeni, mert az új falakra helyezett rész idő folyamán süllyedni fog és a létesítményen ismét jelentkezni fognak repedések.

53 A káptalan a hadimérnök javaslatát véleményezve fölterjesztette a püspökhöz, aki az áthelyezést véghatározattá emelte, de nem foglalt állást, kinek a terve szerint készüljön új helyén a, levéltár. Az akták tehát eddig nem tisztáztak három főkérdést: 1. miért kellett az épületnek új helyet kijelölni; 2. ki készítette el a végleges, tehát a mai állapot tervét; 3. felhasználták-e fundamentum gyanánt a helyszínen levő falakat. Az áthelyezés oka nem lehetett holmi technikai akadály, mert a változtatás következtében kárba veszett az eddigi munka, kárba veszett sok kiadás. Egyedül az alapok elhelyezésénél fölbukkant festett sírkamra és néhány római sír megmentése lehetett az a súlyos ok, amely miatt az egész munkát le kellett állítani. Igaz ugyan, hogy az 1801. évi káptalani jegyzőkönyv egyik bejegyzése Batschek hadimérnöknek tulajdonítja a sírkamra fölfedezését, amikor az épület alapfalait kutatta.

54 Azonban Batschek 1782. júniusában ejtette meg vizsgálódásait, amikor a probléma már föl volt vetve. Batscheknek éppen abban kellett döntenie, nem fog-e a torony ledőlni, ha, az épületet új helyre átviszik. Másrészt a jegyzőkönyvi bejegyzés 1801-ben, tehát Batschek terepszemléje után 19 évvel később íródott, amikor a pontos év emléke már elmosódott, vagy pedig a téves bejegyzés elkerülte az illetékesek figyel13*