Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története

184 PETROVICH EDE quod isatis firmum videretur, murorum oneri sustinendo, molem reliquam, una interposita lapidea Tabula, quae inter effodiendas ruinas deprehenSa est, ei impositaim exstitisse. 21 Eddigi vizsgálódásunk középpontjában a románkori kápolna állott. Ez a kápolna azon­ban az idézett rajzok, térképek szerint az itt levő épülettömbnek csak egy kisebb részét foglalta el. Negyven méterből csak nyolcat, tehát csak egy ötödét az egész épületnek. Kérdés tehát: a kápolnától délre eső épület­szakasz egyidős-e a kápolnával, vagy ezt ké­sőbb, esetleg éppen Szathmári idejében épí­tették? 4 E kérdésre ma már csak a földben lappan­gó alapfalak tudnának döntőleg válaszolni, ha ugyan a Szőnyi áltál 1913-ban látott és leírt 2 méter vastag és 20 m hosszú falak tényleg ehhez az épülethez tartoztak. 22 Döntő bizonyíték hiányálban kombinációra vagyunk utalva. Bizonyos, hogy az épület­tömb a XVII. sz. végén emeletes volt; bizo­nyíték erre 1 az 1687. évi tollrajz, de bizonyít­ja az 1735. évi műleírás is, mikor azt írja, hogy a két kápolna iniferne, alul, tehát a földszintien látható. Másrészről azonban alig hihető, hogy a Szathméri-építkezés csak egy toldásra szorítkozott volna, még ha él is fo­gadjuk, hogy ez a toldás 32 m hosszú épüle­tet jelentett. A termiészetes fejlődés is arra utal, hogy először volt itt egy kápolna, ezt toldották meg később, de még Szathmári előtt, a déli szakasszal. És végül e két léte­sítmény fölé húzatott Szathmáiri egy emele­tet. Igaz, e felfogással ellenkezésbe jutunk az 1762. évi leírással, mely szerint az egész tömb a kápolna kivételével (praeter dictum sacellum) Szathmári alkotása. De az említett leírás csak a maga korára vonatkozólag lehet szavahihető. A régebbi eseményekre vonat­kozólag nyilvánvalóan a hagyományra tá­maszkodik és így tévedéseket is tartalmaz­hat, i Üj kérdés azonban most: milyen célt szol­gált ez a toldalékos déli szakasz? Itt csak két lehetőség között válogathatunk: vagy itt állt a Móric-kápolna, vagy pedig egy iskola. A Moric-kápolna elhelyezésénél két szem­pontot kell figyelembe vennünk: nagyobb számú hallgatóság számára, készült, tehát na­gyobb méretű volt, várba való bejárat közelében kellett állnia. Mind a két szempon­tot kielégíti a szóbanforgó déli szakasz. Ha azonban el kell ejtenünk ezt a gondolatot, sőt a kettős kápolna gondolatát is, melyre az 1735. kőmívesmester célzott, akkor kizárólag az épületszakasz, alakjából, méreteiből, he­lyéből lehet következtetnünk rendeltetésére. Bármelyik helyszínrajzot (Hauy, Her­manng) vagy alaprajzot is tartsuk szemelőtt, bizonyos, hogy ez a déli szakasz neon szol­gálhatott lakásul. Erre teljesen alkalmatlan volt. Az is bizonyos, hogy nem a levéltárat, könyvtárat, tanácstermet helyezték el itt. Ilyenekre a XIV. században Pécsett még nem volt szükség. Sekrestye-pótló ruhatárul sem szolgálhatott, mert végeredményben mégis­csak távolabb volt a székesegyházitól, mely­nők esetleg ilyen helyiségeikre szüksége volt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez az épület bent volt a várban, közel a püspök lakásához és a vár bejáratához. Ha tehát nem volt seni kápolna, sem tanácskozó terem, csak iskola az, melynek céljaira teljesen megfelelő lehetett. Nem kívánjuk ezzel a kijelentéssel végleg lezárni az egykori pécsi Egyetem helyére vo­natkozó kutatásokat és véleményeket, de reálisabbnak látjuk az Evlia Cselebire hivat­kozó Békefi Remiig véleményét: „Ha szem előtt tartjuk, hogy a pécsi egyetem létreho­zásánál és fenntartásában Vilmos pécsi püs­pöknek milyen nagy része volt és hogy az egyetem hallgatói jó részben papok voltak: nincs okunk idegenkedni attól a gondolattól, hogy Evlia Cselebi fején találta a szöget, vagyis hogy a pécsi egyetem a belső várban, a székesegyház közelében volt." 23 A középkori kápolna építése okvetlenül megelőzi a pécsi egyetem alapításának évét (1367.), de a déli toldalék kialakítása mintha összeesnék ezzel az idővel. Sőt még azt sem tartjük kizártnak, hogy 1428-ban éppen azért helyezték el itt a Móric-kápolnát, mert az egyetemnek: ekkor már nem volt szüksége az itteni termekre. 2, A Szathmári palota Amint mér említettük, a XVIII. szazadtól kezdve aedes Sacmarianae néven nevezték a székesegyház DK tornyához csatlakozó épü­letet. Az elnevezés résziben Oláh Miklós tu­dósításán alapszik. Oláh ugyanis azt írja, hogy Szathmári püspök a várban rendkívül díszes épületet emeltetett. Pécsnek — mond­ja Oláh — két híressége van: a székesegyház és a Szathmári által létesített, a várnak na­gyobb díszére szolgáló (magno areis décore) palota. 24 Hogy ez a megjegyzés nem a püspö­ki székházra vonatkozik, igazolják a XVIII. században itt talált Szatihmári-címeres kövek. A már idézett két leíráson kívül hivatkozha­tunk még a szemtanú Koller szavaira : Eíadem insignia prodebant aedes quarum rudera

Next

/
Thumbnails
Contents