Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Kiss Attila: A mohácsi késő-középkori vaseszköz lelet

164 KISS ATTILA gova hangsúlyozza,

2 csak meglehetősen tág időhatárok között lehet meghatározni. Ennek oka a következő: adott munkafeladat (pl. szántás) elvégzésére adott energiakészlet (állati vontatás) esetén meghatározott technikai lehetőségek (kézi kovácsolás) mellett kialakuló szerszám, munkaeszköz forma hamarosan eléri az adott tényezők közötti lehetséges legjobb alakot, mely megfelel a, korszak termelőerői fejlettségének, s ameddig e tényezők valamelyikében döntő változás nem áll be, e kialakult forma állandósul. A mezőgazdasági munka termelőerőinek fejlődése az ős-, római- és középkoron keresztül igen lassú volt, ezért a munkaesízközf ormák is csak igen lassú változáson mentek keresztül. A mohácsi lelet készülési és használati korának tágabb meghatározását elsősorban — mint azt a debreceni vaseszközlelet közlésekor tettem

3 — a leletben talált nádvágóra, és sarlókra lehet építeni és az ott felsorolt indokok alapján a leletegyüttest a késő-középkorba kell keltezni. Ezt a keltezést megerősíti az a tény, hogy a lelet baltájának analógiája a Debrecen melletti, XVI. század végén elpusztult Szepes falu

4 helyén talált leletegyüttesben is szerepel.

5 A leletegyüttes készítési, de elsősorban földbekerülési idejének meghatározásához elsősorban lelőhelye segít közelebb. A lelőhely a Nándorfehérvár

1

—Eszék—Buda hadiút közvetlen szomszédságában fekszik. Ha a tipológiai alapokon nyugvó keltezés helyes, akkor a lelőhely az általa megadott időben a töröktől erősen elpusztított területre esik. A lelőhely a középkori Lajmér falutól északra körülbelül 1 km-re fekszik.

6 Így felvethető annak lehetősége, hogy a tárgyalt leletegyüttest a török elől menekülők egy csoportja rejtette el. Ez a lehetőség természetesen nem igazolr ható, de a feltételezést valószínűsíti az a tény, hogy a középkorban virágzó falut, Lajmért

7 az 1554-es török adóösszeírások már meg sem említik.

8 Ezért a falu pusztulását az utolsó említés (1466) és 1554 közé kell helyezni. A lelet eszközeinek készítési ideje olyan időszakkal esik egybe, amikor elrejtése történeti okok miatt igen valószínűnek látszik, à Csángóvá, 1., IAI 25(1962) 19. 3 Kiss A., A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960—1961. 34. 4 Balogh I., Arch. Ért. 80(1964) 140—151. & Ecsedi I., Népr. Ért. 23(1931) 74—76. 6 Papp h., JPMÉ 1960 202. 7 Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Bp. 1963) 333—334.; Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Bp. 1894) II. 501. 8 Káldy-Nagy Gy., Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai (Bp. 1960) 65—69. így a leletegyüttes a XV. század második felénél nem készülhetett hamarabb, s elrejtése minden bizonnyal a török idők elején, a XVI. század első felében be kellett következzen. A lelet eszközei használtak (ekevasak kopottak, sarlók töröttek stb.), de javarészükben még jól használható állapotban vannak. Vagyis nem kereskedelmi termékek, de még nemi is beolvasztásra váró ócskavasitöredékek. Ezért — az elsősorban mezőgazdasági munkaeszköz jellegű — leletegyüttes tulajdonosa a tárgyak használója: földműves lehetett. A leletben levő két ekevas miatt két tulajdonosra is lehetne gondolni, de a kisebbik vas erősen kopott volta, a nagyobbik alig használt állapota egybehangzóan arra utalnak, hogy az elrejtés idejekor a lelet egykori gazdája éppen igen kopott ekevasát cserélhette fel újra. A leietegyüttes a fold-feiltöirés (eke, ösztöke vagy kézikapa), aratás (sarló), nádvágás (nádvágó — tetőfedés !) takarmányozott állattartás (szénahúzó), favágás (balta) és táplálék készítés (bogrács-, vagy vödörfül, nyárs) eszközeit tartalmazza;. így egyetlen földműveléssel és takarmányozott állattartással foglalkozó, abból élő család illetve kisközösség mindennapos szerszámanyagának egy-egy használható darabját képviseli. * * * A Kárpát-medencei mezőgazdasági terme» lés fejlődésének alapvető kérdéseivel Belényessy Márta foglalkozott.

9 Tanulmányában a XIII—

XIV. század körüli időkre a megművelés alá vett földterületeik növelésének folyamatát tartja jellemzőnek, s véleménye szerint „ez valószínűleg összefügg a munkaeszköz, az eke nagyobb arányú tökéletesítésével is".

10 Az eke tökéletesedésének folyamatát Belényessy Márta elsősorban a kerülő eke XIII—

XV. század közötti időben történő elterjedésében látja,

11 A mohácsi lelet a Kárpát-medencei ekeformák fejlődésiére vet új fényt. A kérdés tárgyalásakor induljunk ki a leletekkel egykorú XV—

XVI. századi ábrázolásokból. Az Országos Levéltárban őrzött, V. Lászlótól 1456-ban Zenthei Mátyásnak adományozott címeres levélben (5. kép) XV. századra jellemző formájú címerben, balról jobb felé haladó eke van ábrázolva.

12 Az ekevas félig a barázdában húzódik meg, így alakját nem 9 Belényessy M., Etán. 65(1954)387—413.; 66(1955) 57—98. 10 Belényessy M., Ethn. 65(1954) 399. 11 Belényessy M., Ethn. 65(1954) 399—401. 12 Sinkovics I., Mezőgazdasági viszonyok. Magyar Művelődéstörténet II. 155.