Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata
A MECSEKI ËARLAttÔOK BIOLÓGIÁJA 15 Ikerszelvény esek — Diplopoda 54. Polyxenus lagurus Laitr. — A Mánfaibarlang pitvarában humusszal kevert növénykorhadékban fordul elő. 55. Gervaisia noduligera Verk. — Általában erősen korhadó lomb alatt és fatörmelékben él. A Mecsekben az Abaligeti-barlangból is előkerült, ahol a korábbi irodalmi adatok szerint G. costaita Latr. néven sze 1repelt. Egy alkalommal a „Hajóágyúk" környékén egy darab 40 cm hosszú és 10 cm széles, korhadó deszkadarab alól közel 100 példányt gyűjtöttem. 56. Glomeris hexasticha bavarica Verk. — A mánfai „Kőlyuk" bejáratának nedves sziklafalain, 57. Orabainosoma (Braohybainosoma) hungarieum Verk. — Első példányait Bokor Elemér, Dudidh Endre, és szerző találta. A későbbi, rendszeres vizsgálatok során, különösen a barlang végső, járható szakaszaiban és a „Karthágó romjai" (bejárattól 300 m) néven ismert terem jobb oldalfalai alól szivárgó forrás közelében, erősen korhadó, igen nedves deszkadarabról ismételten számos példánya került elő. A legutóbbi évekig az Abaligéti-barlang őshonos állataként és a nem első magyar képviselőjeként szerepelt. Időközben azonban a Kőszegi hegységben is gyűjtötték, 1959-ben pedig Loksa Imre a Kovács-hegy környékén a „Vad-tó" füzes partján nagy tömegben találta. A Mecsekben a barlangon kívül a Tubesen és a Dömörkapu környékén karsztbokorerdőben is él. 58. Haploporatia sp. ? — A Mánfai-barlang elóuregében korhadó növényi törmelékben fordul elő. 59. Hungarosoma bokori Verk. — Egyetlen nőstény példányát az Abaligeti-barlangban Bokor Elemér fedezte fel, s azt meghatározás céljából K. W. Verhoeffnek küldte el, aki abban nemcsak új fajt, hanem egyúttal új nemet is ismert fel. K. W. Verhoeffnek azt; a feltevését, hogy a Hungarosoma bokori Verk. kizárólag az Abaligeti-barlang őshonos állata, Loksa Imre 1959. éviben a Vindornyaszöllős községtől északnyugati irányban eső Kovács-hegy környékén végzett terepvizsgálatai megcáfolták, mert az Abaligeti-barlang sajátjaként ismert Diplopoda-t ott a föld felszínén, hársas-kőrises erdőben is megtalálta. Ennek a ritka állatnak több — de kizárólag nőstény-példányát, valamint annak lárváit a Mecsek-hegységben egyedül csak az Abaligeti-barlang végét jelző szifon partján, korhadó moha és fagyapottal csalizott csapdával számos alkalommal sikerült gyűjtenem. 60. Heteroporatia miéhelyi Verh. — Az Abaligeti-barlang közelében nyíló vízgyűjtő ágban („Török pince") összegyűlt növényi törmelékben fordul elő, de nem gyakori. 61. Craspedosoma transsylvanicum Verh. 62. Polyzonicum germanicum Brandt. — Mindkét utóbbi faj előfordulása az előbbi fajéval egyezik. 63. Polydesmus oollaris С Koch. — DélMagyarországra jellemző, vak Diplopoda-faj. Hazánkban ismert legészakibb lelőhelye a Bakonyban: Porvacsesznek környéke. Nagy nedvességigényű faj, melynek egyes példányai a föld felszínén túlnyomóan erdei patakpartok közelében élnek, A Mecsek mindkét barlangjában kövek, korhadó deszka és egyéb fadarabok alatt találhatók. 64. P. oomplanatus illyricus Verh. — A zárt erdőktől a patakparti füzeseken át a karsztbokorerdőig és annak gyepmozaikjáig hegységünkben mindenütt megtalálható. Az Abaligeti-barlangban is előfordul. 65. Braohydesmus troglobius Daday — Első példányait az Abaligeti-barlangban Páveil János találta s az általa gyűjtött példányok alapján a fajt Daday Jenő 1889-ben írta le. Színe fehér, vagy szürkésfehér, vak s egyike a barlang legkorábban felismert állatának. Nem tekinthető azonban kizárólagos barlanglakónak, mert szerző 1956. telén, a dömörkapui mészszikláik tövében felhalmozódott növényi korhadékból, hó alól, a föld felszínén is jelentékeny példányszámban gyűjtött te. A Tubesen is előfordul. Figyelembe véve föld alatti életmódját, feltehető, hogy az állat csak a téli — kora tavaszi aszpeíktusban jön a felszínre, egyébként azonban a sziklák hasadékaiban, vagy a föld alatt rejtett életmódot folytat. 66. Sohizophyllum sabulosum (L) Latz. — A mánfai „Kőlyuk" belső üregeiben fakorhadékban él. Százlábúak — Chilopoda 67. Lithobius vatidus Mein. — Az Abaligeti-barlang vízgyűjtő ágában. 68. L. foreipiatus L. — Az Abaligeti-foarlang főágának előüregeiben. Mindkét faj a Mecsek hegység külszini terepein is általánosan elterjedt, de tömegesen sehol sem él. 69. L. muticus Koch. — 70. L. pusillus Latz. — 71. L. erythrocephalus Koch. — Az utóbbi három faj a Mánfai J barlangban korhadó fadarabok alatt fordul elő. 72. Clinopodes flavidus Koch. — Ugyan-
