Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

14 GEÖHAÄUi AMfÁL 48. A. œrniolense Verk. — Csak a mánfai ,,Kőlyuk"-ban fordul elő. Bolharákok — Amphipoda A Mecsek hegység földfelszíni és szubterrán vizeit benépesítő szervezetek többségét példányszámban kétségtelenül az Amphipoda-rákok képviselik. Míg azonban a Mecsekben elterjedt két nem köziül a Gammarus-ok gyakran megszámlálhatatlan mennyiségben fordulnak elő, addig a föld alatti karsztvizekben élő, teljesen fehér és vak Niphargus-ok általában mint ritkaságok szerepelnek. Az első Niphargus példányok a Mánfaibarlangból kerültek elő. Később az Abaligetibarlangban is találtak Niphargusnt, de ennek habitusa — ugyanúgy, mint a Stenasellus hungaricus v. robustus Méh. változat —, a törzsfajtól némileg eltér, amely körülmény a két barlang vízrendszerének különböző típusára, egymástól elkülönített állására enged következtetni. A Mecsekben előforduló Niphargus fajokat Dudich Endre és A. Schellenberg voltak szívesek meghatározni. 49. Gemmarus (Rivulogammarus) pulex fossarum Koch. — Mindkét barlang hidrofaunájának leggyakoribb képviselője (det. Ponyi J.) 50. G. (Rivulogammarus) ibailcanicus tatrensis Karaman — A Melegmányi-barlangban él (det. Farkas H.) 51. G. (Rivulogammarus) roeseli Gerv. — Abaligeti-barlang (det. Farkas H.). A barlangokban élő és az azokból külszínre törő patakokban elterjedt Gammarus példányok között látszólag csak annyi a különbség, hogy míg a barlang bejáratához közel gyűjtött Gammarus-ok a külszínen élő sötét és a barlangokban szaporodó világos példányoknak sűrűn váltakozó keveredését tüntetik fel, addig a barlang mélyebb részeiben gyűjtött példányok színe átlátszó fehér. A szemek pigmentációja azonban a barlangi életmód következményeként feltételezhető halványulást sohasem tüntet fel. A vízből partra került példányok nedves földön, a szabad levegőn napokon át életben maradnak. Párzásuk a barlangokban az év minden szakában megfigyelhető és az újszülött nemzedék a kifejlődött egyedekkel januártól — decemberig folyamatosan gyűjthető. 52. Niphargus molnári Méh. (syn. N. leopoliensis molnári Méh.) — Ennek a tudományra új fajnak első példányait a Mánfaibarlangban Molnár István, az Abaligeti-barlangfban pedig Dudich Endre és szerző a patakból gyűjtötte. A Mánfai-barlangban úgy â felső barlang kisebb-nagyobb tócsáiban — de különösen a barlang legbelső részét fedő kicsiny tavacskában —, mint az alsó forrásbarlang patakjában egyaránt előfordul és növényi korhadakkal töltött vízicsapdával az év minden aszpektusáíban eredményesen gyűjthetőt Az Abaligeti-barlangban leggyakrabban a „Flórián-kút" forrásában, továbbá a barlangi patak eredetéhez közel, a patakban heverő kövek alatt találhatók. A téli és tavaszi hónapokban általában nagyobb számban fordulnak elő, mint nyáron. Az egyedek számában megfigyelhető ingadozás bizonyára a barlangi patak víznyomásának tavaszi emelkedésével hozható összefüggésbe, ami a Niphargus-okat a hegység hozzáférhetetlen hálózatából, vízgyűjtő üregeiből a forrásokon át a barlangba sodorja. 53. Niphargus foreli giebhardti Schell. — Ez az alfaj — mely a Mecsek barlangjainak ugyancsak a tudományra új faunaelemei közé tartozik —, kizárólag az Abaíligeti-barlangban él, de nem a barlangi patakban és forrásokban, hanem a csepegő vizekből keletkezett apró tócsákban fordul elő. Egy és ugyanazon barlangban két Niphargus alak előfordulásának lehetőségét a környezet ökológiai eltérése magyarázza meg. A Niphargus fajok között valamely adott biotophoz fűződő, hasonló szoros kapcsolat aránylag nem ritka- jerlenség, mert pl. Belgium egyik barlangjában, szigorúan körülhatárolt élethelyeken nem kevesebb, mint négy Niphargus faj, illetőleg változat él. Az Abaligeti-barlanglban előforduló alfaj egyébként morfológiai szempontból a Nipihargus foreli transsylvanicus Schell, alakhoz áll legközelebb, melyet szerző az erdélyi Retyezát hegység egyik 2000 m magas szintáján elterülő tengerszemének parti vízéből, kövek alól gyűjtött. Soklábúak — Myriopoda A Mecsek hegység barlangjainak soklábú faunája egyrészt azért figyelemre méltó, mert faji összetétele a többi 'hazai barlanghoz viszonyítva meglehetősen gazdag, másrészt, mert többségükben olyan faunaelemeket képviselnek, melyek állatföldrajzi szempontból rendkívül jellemzőek. A fajok jelentékeny része a barlangok bejárati szakaszának nedves, árnyékos, hűvös előtereit keresi fel, ahol revesedő fadarabok, illetőleg kövek alatt, vagy a sziklafalakon él. Az Abaligeti-barlangban azonban egyes fajok inkább a belső, vagy a leghátsó üregekben terjedtek el és fakorhadékban találhatók.