Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Horvát A. Olivér: A mecseki erdőtalajelemzések eredményei

56 HORVÁT A. OLIVÉR gyes (5,93%), Brachypodium süvaticumosszubasszociáció (5,63%) és a Melica uniflorás-típus (4,16%). ' Kuron-féle higroszkóposság jele a hy. Ennek az értéke általában az, A- (és B-szintben a legmagasabb. Legkisebb a hy érték a permi homokkövön lévő cseres-tölgyesben (0,56 — 1,26), legmagasabb juramészkövön a MeZicás-típusban (3,90) és a Festuca heterop/iT/ZZás-szubasszoeiációban (3,58), löszön legmagasabb a MeZiccás-típusban (3.89), mint ahogy a permi homokkövön és mészkövÖn is ez a típus rendelkezik a legmagasabb hyértékkel. Utána jönnek a Carex flaccás(3.44), Brachypodium süvaticumos- (2,80), illetve Poa neraoraZisos-szubasszociációk. Mechanikai elemzés. A mecseki cserestölgyes talajában a finom homok és iszap dominál a durva homokkal és agyaggal szemben. P

2

0

5-tartalom. A foszfortartalom legmagasabb az Ai-szintben lefelé csökken az A

2szint után a B-szintben valamivel több, majd utána újra csökken az értéke a C-szint felé haladva. A juramészkövön élő cseres-tölgyesekben kisebb (4.500 és 3 490 mg/lOO). a löszön élő cseres-tölgyesekben magasabb az értéke (16.95, 8,150. 7,000. 3,140 mig/100) éspedig típusonkint így alakul, a mészkövön élő Melicás — cseres-tölgyesben a legtöbb utána csökken a Festuca heterophyllás-típusban. Löszön pedig ez a sorrend: Poa nemoralisos-, Brachypodium süvaticumos, Carex flacas, Melica шгг/Zorás-szubasszociációk következnek egymás után P

2

0

5-tartalom tekintetében. K

2

0-tartalom. A káliumtartalom is a foszfortartalomhoz hasonlóan az Ai-szintben a legmagasabb, az A

2-kilúgozási szintben csökken, a B- felhalmozódási szintben emelkedik a kálimtartalom, de általában nem éri el az A

1 -szint értékét. Megvizsgálva az Ai-szirat káliumtartalmát megállapíthatjuk, hogy ez a legmagasabb a MeZicás- és Festuca heterophyllás — cserestölgyesben juramészkőtalajon. (27,76 és 25,60 mg/100). Lösztalajon így emelkedik az értéke: Brachypodium süvaticumos-, Carex flaccás-, Melica uniflorás- és Poa nemoralisos-szubasszociációk következnek egymás után a talaj káliumtartaloim növekedésének sorrendjében (14,40, 18,00, 21,36, 22,56 mg/100). N %. A nitrogén %-os értéke legmagasabb a felső A-szintben és lefelé haladva állandóan csökken. Mészklőtajlajon alacsonyabb (0,221 és 0,204%), mint lösztalajon (0,244, 0,388, 0,316, 0,231%). Legmagasabb a Carex fZaccás-szubasszociációban, azután a Melica uniflorásban. Majd a Brachypodium süvaticumos-, illetve Poa nemoraZisos-típus következik. Adszorpciós kapacitást kifejező S-érték legmagasabb a C-szintben, közel hasonló az A-szintben, legkisebb az A

2-kilúgozási szintben. Az S-érték ingadozása nem nagy. (14,935 — 19,527 juramészkőtalajon és 15,001 — 19,022 lösztalajon.) D) Gesztenyések (Quercetum petraeae — cerris castanetosum) talaja A mecseki gesztenyések Pécsbányán és Zenigiővárkonyban találhatók. Ezek talajának közepes értékei így alakulnak Ai-szintben: pH vízben mérve: 5,6, KCl-ban mérve 5,0, yi értéke 21.94 (hidrolitos savanyúság), y

2 értéke 12,89 (kicserélési savanyúság), humusztartalom 12 89, hy érték a higroszkóposság feltüntetésére: 5,80. Foszfortartalom 4,950 mg/100. Káliumtartalom 1816 mg/100. N % 0,252. Adszorpciós kapacitás kifejező S: 15,968, T—S: 13,622. A mechanikai elemzés szerint az Ax-szintnek csekély az agyag tartalma, az iszap és finom homok tartalma bőséges, durva homok tartalma a mecseki gesztenyésnek igen magas 30,99%, míg a zengővárkonyié csak 2,81%. A mecseki gesztenyésben is az A

2-szmtben már feléré csökken a durva homok, míg B-szinten már egészen alacsonyra száll le (2.2%). Egyébként az A

2-szintben csökken, a B-szintben emelkedik a talaj pH-értéke. A talaj káliumtartalma a gesztenyésekben kielégítő, az A

2szintben kevesebb, mint az Ai-szintben, a B-szintben újra emelkedik, a C-szintben pedig csökken, СаСОз a talajban, a C-szintben 4,57% a zengővárkonyi talaj szelvényben. Tehát az elegendő káliumtartalom megvan és a hiányzó, illetve kevés mésztartalom nem rontja le a hatását a pécsi gesztenyésekben, melyeknek talaja löszalapkőzeten nyugszik. E), F) Mészkerülő tölgyesek és bükkösök (Luzulo — Quercetum és Luzulo — Fagetum) talaja 1955-ben Jakabhegyen permi homokkőből keletkezett fakó erdőtalajon két talajszelvénvben vizsgáltuk meg a mészkerülő tölgyest. Míg 1959-ben rhäti homokkövön a pécsi Lámpásban podzolos talajon készítettünk talajszelvényt a Luzulo-Quercetumban és Luzulo Fagetum leucobryumetosumban. Ugyanebben az évben a jakabhegyi permi homokkövön keletkezett mecsekalj i rejtett