Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Horvát A. Olivér: A mecseki erdőtalajelemzések eredményei

A MECSEKI ERDÖTALAJELEMZÉSEK EREDMÉNYEI 55 kű (11,12 — 13,35). Ha KCl-ben vizsgált talaj pH-adatokat nézzük a fenti típusoknál az Aiszintben és összehasonlítjuk a H

2

0-foan vizsgált talaj kutatási eredményekkel, megállapíthatjuk, hogy legsavanyubb a talaja a Luzulástípusnak (3,9), ezt mutatta a vízben való vizsgálat is. Lényegileg azonos a permi homokkövön élő Melica uniflorás- és löszön termő Poa nemoralisos-típus pH-értéke KCl-ban és H

2

0-ban vizsgálva (4,5 — 5,2 — 4,6 — 5,1). A löszön élő Melica uniflorás — és főleg Brachypodium silvaticumos típus talaj savanyúsága nem mutat nagy eltérést vízben, illetve KCl-ban vizsgálva (5,7 — 5,4 — 5,7 — 5,6), addig, a löszön lévő Carex fZaccás-típusé vízben 5,4, KCl-ban 4,8 pH-értéket ad. Mérsékelt az értékcsökkenés a pécsváradi juramészkövön lévő Melica uniflorás és Festuca heterophyllás-üpusoknál is (6,4 — 6,0, 5,9 — 5,6). Összefoglalókig megállapíthatjuk, hogy a mecseki cseres-tölgyes talaja legsavanyubb a permi homokkövön és főleg a Luzulás — szubasszociációban, legkevésbé savanyú a pécsváradi juramészkövön, főleg a Melica unifZorás-típusban. Közepes savanyúságú lösztalajon típusonkint a következő, talajsavanyúság tekintetében emelkedő sorrendben: Poa nemoralisos-, Carex flaccás-, Melica uniflorásés Brachypodium siZvaticumos-szubasszociáció. A Bi-szint talaját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a pH-érték vízben vizsgált talajoknál ebben a kilúgozási szintben alacsonyabb a cseres tölgyesben (6,4 — 4,9 érték helyett 5,6 és 4,5 között mozog) míg ugyanezek az értékek KCl-ban vizsgálva az eredmény a következő 3,9 — 6,0 pH értékek helyett az eredmény: 3,5 — 5,0. A hidrolitos savanyúság értéke pedig így alakul: Ai-szintben 7,74 és 23,48 között mozog, az A

2-szintben 1,39 és 22,14 között ingadozik. A kicserélési savanyúság értéke 4,22 és 12,94 között van (y

2 számértékei). Az A

2-szintben mérve a pH értékek majdnem egy egésszel alacsonyabbak KCl-ban, mint vízben (5,1 — 4,1 permi homokkövön, 5,0 — 4,0, 4,5 — 3,5, 5,0 — 4,2, 5,0 — 4,3 lösztalajon, 5,6 — 5,0, 5,3 — 4,3 mészkőtalajon). Bi-szintben is legkevésbé savanyú a juramészkövön lévő cseres4ölgyes talaja. Így KCl ban mérve a Melica uniflorás szubasszoeiációé 5,0, Festuca heterophyllásé 4,3, ugyanilyen értékű a löszön lévő Poa nemoralis-os szubasszociációé is, és közel hasonló értékű a Melica uniflorás-típus talaja is löszön (4,2), illetve permi homokkövön (4.1), nem különbözik ettől lényegesen a löszön lévő Braschypodium cilvaticumos szubasszoeiáeió A

2szintben lévő talaja. Legalacsonyabb ugyanezen szinten belül a löszön lévő Carex flaccás-típus talaja (3,5). A B-felhalmozódási szintben újra növekszik a pH érték, így H

2

0-ban vizsgálva 6,5 — 5,2 között ingadozik (A

2-szintben 5,6 és 4,5 között változik), míg KCl-ban vizsgálva 5,4 és 4,2 közötti értéket kapunk, ugyanezek az értékingadozások az A

2-szintben 3,5 és 5,0 között vannak. A hidrolitos savanyúság is kisebb, mert az yi értéke ebben a szintben 7,98 és 11,73 között van, míg az A

2-szintben 1,39 — 22,14 között ingadozik, a kicserélési savanyúság y

2 értéke: 1,76 és 4,22 között változik a B-szintben, míg az A

2-szintben ez az érték: 4,22 és 12,94 között ingjadozik. Tehát а В — felhalmozódási szint kévésé savanyú, mint az A

2 — kilúgozódási szint. Rátérve a C-szintre, az erdő alapkőzetéről megállapíthatjuk, hogy ennek pH értéke természetszerűleg juramészkövön a legmagasabb H

2

0/pH : 7,7, KCl/pH : 7,2 — 7,0 ugyanez löszön 7,6 — 7,4 — 5,9 — 5,8, illetve 7,2 — 7,0 , 5,1 — 5,0. yi értéke löszön 13,59 — 5,04, juramészkövön 30,23 — 2,52, míg y

2 adatai: mészkövön 1,64, löszön 2,19 — 5,62. Összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy a mecseki cseres-tölgyes permi homokkövön, juramészkövön, de lőleg lösztalajon él. Az alapkőzet juramészkövön és a lösz egy részéri C-szintben gyengén lúgos kémhatású. Az A-szint kevésbé lúgos vegyi hatású, mint a C-szint, viszont az A

2-szint savanyúbb kémhatású, mint а В vagy Ai-, illetve C-szint. Az egyes cseres-tölgyes szubasszociációk talajsavanyúságát illetőleg utalok az Ax-szintnél mondottakra. A talaj CaCOz-tartalma. A Brachypodium siZuaiicumos-szubasszociáció В—

С átmeneti szintjében a CaCG

3 tartalma a talajnak 2 95%, a C-szintben 5,86% lösztalajon. Ugyacsak lösztalajon ez az érték а В—Cszintben a Poa nemoraZis-szubasszoeiációban 1,21%. Míg a pécsváradi juramészkövön a В—

С átmeneti szintben a СаСОз-tartalom 11,10%. a C-szintben pedig 30,23% a Melica tmifZoras-tipusban, míg a Festuca heterophylláshan a C-szintben 8,19%. Humusztartalom. A cseres-tölgyesben a humusztartalom legmagasabb az Ai-szintben, utána fokozatosan csökken lefelé. Legmagasabb humusztartalmat mértünk lösztalajon a Carex fZaccás-típusban (23 43%), utána következtek juramészkövön Melica uniflorás — és Festuca heterophyllás-szubasszociációk (8,57 és 6,86%), utána következnek löszön közel hasonló értékkel a következő típusok: Poa nemoralisos — cseres-töl-