Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

A MECSEK DENEVÈRFAUNÂJA 45 Denevérek százalékos (megoszlása a Mánfaikőlyukban A hímek és nőstények megoszlási arányáról biztos képet nem adhatok. Az itt előforduló viszonylag kis egyedszám, s az abszolút számhoz viszonyított sok faj nem engedi meg, hogy e megoszlásra vonatkozó általános következtetéseket vonhassuk le. Az évszakos változás itt is megfigyelhető. A kolóniák és egyedek száma Abaligethez viszonyítva szinte elenyésző, mégis nagyon érdekes populációt tartalmaz, Altalánosságban itt is érvényes a tavaszi el-, és őszi viszszavándorlás. Ez az Abaligeti barlangnál tárgyaltaktól csak annyiban tért el, hogy itt még fokozottabban kell számolnunk az anthropogén hatással. A kirándulók a jobb idők beköszöntésével egyre nagyobb számban keresik fel a Mecsek hegység eme festőién szép területét. így a barlangba is bemennek, s világítás nem lévén égő fadarabokkal, kukoricaszárral, stb. világítanak és füstölnek. Ez a füst nagyban befolyásolja a denevérek életét. A füsttel kiriasztott állatok rövid, egykét napos pihenőket tartanak még a környék béli zsombolyokban — melyet hullatott egykét guanójuk jelez — azután végkép más területekre költöznek. így eZ a barlang március végére, vagy április elejére teljesen elnéptelenedik. E nagyon is érdekes élővilággal rendelkező kőfülke tudományos szempontból igen nagy érték. Ezért feltétlen szükséges, hogy védelme ne csak papíron, hanem a valóságban is megvalósulna. Célszerűnek tartanám a korábbiakban elhelyezett vasrács visszaállítását és a barlang lezárását. Ezért ismételten kérem az illetékes természetvédelmi szakembereket, hogy a barlang lezárását oldják meg, s ezáltal megmentsük az állatvilág egy nagyon érdekes biotópját az utókor számára. Táplálkozási viszonyok: Vizsgálataimnál, tekintettel arra, hogy a gyűjtés zöme téli időszakra esett friss gyomortartalom vizsgálatokra alkalmam nem volt. Guanót két telephelyről gyűjtöttem, s ezek feldolgozásábóí igyekszem néhány probléma megoldását közzétenni. A vizsgálat fő célj volt, hogy az irodalomban többször hangoztatott ,, poke vest" revidiáljam. Az eredményt a következő komponensek igazoljak:* csápizek (3—4 tagúak; 3—4 mm.) hármas-tű pikkelyek (Lepidoptera) facettés szemtöredékek szárnytöredékek (pikkelytelenedve, ill. bundásan, hossza 4 mm., csüngő-lepkékre, molyokra utal. A II. és III. főszárnyér villás elágazású — középsejteket közrefogja — s így bíboros függőlepkére (?) utal bronzfényű chitin-lemezek gödröcskékkel (kis Carabidára utal) különféle Lepidoptera pikkelyek teljes facettas szem (átmérő 0,75 mm.) quarckristályok trachea törzsek. Ezen komponensekből kettős megállapítást tehetünk: először, hogy sem pók, sem pókra utaló töredékeket vizsgálataink során nem tapasztaltunk, tehát az ilyen irodalmi adatok bizonyára téves meghatározásokon alapulnak. Másodszor: ha a komponenseket összehasonlítjuk alföldi gyűjtési guanókomponensekkel ugyanilyen fajoknál elég nagy eltérést tapasztalunk. Ez azt látszik bizonyítani, hogy denevéreink nem táplálékspecialisták, hanem az illető terület domináns; tehát legnagyobb számban élő, és az esti órákban is repülő rovarfajokkal táplálkoznak. Tekintettel arra, hogy ezen fajok között számos mező-, és erdőgazdasági kártevő van, nem is beszélve a nedves területek szúnyogfajtáiról; megállapíthatjuk, hogy denevéreink mindenütt igen hasznosak s feltétlen védelmet érdemelnek. Előforduló fajok értékelése: Vespertilionidae Myotis KAUP MYOTIS NATTERERI (KÜHL 1818) E meglehetősen ritka denevérfajt először sikerült kimutatni a Mánfai-kőfülkéből. Eddig két példánya ismeretes, 1962. március 26-án Szalafai István gyűjtéséből került elő először, majd a * Prof. Dr. Kolosváry Gábor akadémikus feldolgozása és eredményei után, kinek ezúttal is hálás köszönetet mondok.