Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

46 MAVRANEK LÁSZLÓ szerző ugyanez év április 5-én találta meg. Elhelyezkedését tekintve a barlang belső részében, Ikeskeny falrepedésben behúzódva magánosan telelt. Mindket­tő hím példány. (Földrajzi elterjedés és biotópbeosztást lásd az Abaligeti barlangnál.) MYOTIS MYOTIS (BORKHAUSEN 1797) Előforduló példányait itt is Myotis oxyg­nathus kolóniákból gyűjtöttem. Telelő kolóniákban négy példányt találtam, ezek hímek voltak, míg a nőstények (kettő begyűjtve) legtöbbször) magáno­san fordultak elő. (Földrajzi elterjedés és biotópbeosztást lásd az Abaligeti barlangnál.) MYOTIS OXIGNATHUS (MONTICELLI 1885) A barlang domináns denevérfaja. Egy­egy télen általában 100—150 példány telel itt, rendszerint két három kolóniát alkotva. A kolóniák kürtőkbe húzódnak be, így a behúzódó hideg légtömegek­től meglehetősen védettek. Az itt telelő A Pécs környéki barlangok kutatása köz­ben került elő Pécs városából egy újabb de­nevérfaj, mely új a Mecsek hegységre a: Barbastella barbastellus (Schreber 1774.) Az állatot Dely Mátyás a Mecsek Állat és Növénykert vezetője juttatta el hozzám. A Mecsek hegység denevér-faunájának meghatározó kulcsa I. Az orrnyergén patkóalalkú bőrkarély, nyereg és lándzsa van. Fülfediő nincs, a fogak száma: 32 A II. Az orr nyerge sima, a fülben kisebb­nagyobb fülredő van. A fogak száma: 32—38 В A) Rhinolophidae a) A patkó épszélú, a nyereg oldalt közép­tájon befűződött, csúcsa felé szélesedő. A koponya condylobasalis hossza (CB) 20—22 mm. Az alsó kar hossza 54—58 mm RHINOLOPHUS FERRUM-EQUINUM (SCHREBER 1774) egyedek között is voltak foghíjas egye­deií is, ezekre ugyanazon törvényszerű­ség áll fönn mint az abaligeti példá­nyoknál. (Elterjedési adatait lásd az Abaligeti barlangnál.) PIPISTRELLUS NATHUSII (KEYSERLING et BLASIUS 1839) A Mecsek hegységre nézve ez új dene­vérfajt a szerző 1962. április 5-én gyűj­tötte. Annak ellenére, hogy többször tüzetesen átvizsgáltam a barlangot, több egyedet nem találtam. Földrajzi elterjedés: Közép-Európa — keleten a Fekete-tengerig és a Kukázá­siig. Pseudotroglobiont. MINIOPTERUS SCHREIBERSI (KUHL 1819) Néhány telelő példánya a barlang vég­ső szakaszában található. Nagyobb koló­niák nem figyelhetők meg, kisebb egyed­számmal előfordul telelés alkalmával. (Elterjedési adatait lásd az Abaligeti barlangnál.) Gyűjtési hely és idő: Pécs (II. sz. Sebészeti Klinika) 1961. augusztus 14. Földrajzi elterjedés: Európa és a Kauká­zuson túli területek; egész Németország, dombvidékek egyes helyein gyakori. Troglocheimad. Ъ) A patkó épszélű, a nyereg fokozatosan a csúcs felé keskenyedő. Koponya CB hosz­sza: 39—42 mm. RHINOLOPHUS HIPPOSIDEROS (BECHSTEIN 1800) B) Vespertilionidae 1. A fülek feltűnően hosszúak, vagy széle­sek, belső szélét keskeny bőrszalag köti össze. a), A fogak száma 34 BARBASTELLA BARBASTELLUS (SCHREBER 1774) b), A fogak száma: 36; a fül igen hosszú PLECOTUS AURITUS (LINNÉ 1758) VI. V.

Next

/
Thumbnails
Contents