Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája
44 HAVRANEK LÁSZLÓ csak a jobboldali diastemával rendelkező egyedek azonos számban jelentek meg, vagyis: T 2 = T 3 T 2 +T 3 = 2 T 2 ezen azonosságból következik: Ha egymáshoz viszonyítottan gyakoriságot akarunk megállapítani, akkor a következő eredményt nyerjük: T 0 > Ti> T 2 Ha ezen egyedek fogainak számát akarjuk meghatározni, s kifejezni, hogy mennyiben térnek el a genus fogszámától, a következő egyenlőségeket nyerjük : Xi = X ; T 0 esetén X x = X — 2 ; Ti esetén Xi = X— 1;T 2 illetve T 3 esetén ahol X a genusra jellemző fogszám Xi pedig a M. oxygnathus egyegy egyedének fogszáma Ha ezek után a barlangban lévő összes M. oxygnathus-t akarjuk kifejezni, a következő egyenletet írhatjuk fel: P = То + Тх + 2 T 2 ahol P az összes egyedek száma. Vizsgálataim során száz egyed átlagolása után a következő arányosságot tapasztaltam: T 0 : [Ti + 2 T 2 ] = 90 :10 E fenti arányosságból kifejezve az egy egyedet T 0 X + [Ti (X—2) + 2T 2 (X—1) ] X'x ToJ^tTi+JT,] 100 = 1 Ezen összefüggést általánosítva az egész populációra: T 0 + [Ti + 2 T 2 ] __ л Ezek után helyettesítsük be, az egyes részpopulációkhoz, az őket jellemző egyedi fogszámot s megkapjuk jelen populációnk egy átlag tagjára jellemző X'i fogszámot: Ha ebbe az egyenletbe 100 egyed adatait helyettesijük be, az alábbi eredményt nyerjük: 90.38 + 5.36 + 5.37 ^— = 37.85 A genustól tehát igen kismértékű az eltérés már 100 egyed vizsgálata esetén is. Jelen esetben az eltérés: ДХ" = 0,15 Ez újabb érték bevezetésével a genushoz viszonyítva fajunk fogainak száma az alábbi módon adható meg: X'i = X — AX" Egy faj esetén а ДХ" értékénél az alábbi megszorítás áll fönn: ДХ" = 0 — 1 ; de minden esetben AX<1 Ez összefüggések tehát jól mutatják a faj változékonyságát, hiányos fogazatú példányai éppen ezért eléggé nehézkesen határozhatók meg. Pontos meghatározásukhoz az illető területről elég nagy egyedszám szükséges. Földrajzi elterjedés: Közép-, Dél-Európa, Észak-Afrika. Troglocheimad. MINIOPTERUS SCHREIBERSI (KUHL 1819) Ugyancsak 1845 óta ismert lakója az Abaligeti-barlangnak. Hasonlóan mint a Rhinolophus ferrum-equinum, a sötétebb, csendesebb helyeket választja ki tartózkodási helyéül. Jelen vizsgáiatom. alkalmával a „Török-pince" előtt találtam telelő példányokra. Telepei nem keverednek más fajokkal. Jelen pillanatban nagyobb telelő kolóniákat Abaligeten nem találunk. Földrajzi eltér jedes: Dél-Európa, KözépEurópa néhány helyén, Afrika, Madagaszkár, Dél-Ázsia. Troglobiont. MÁNFAI-KÖFÜLKE Az előbbi barlangnál jóval kisebb, mintegy 60 m. hosszú járat. A viszonylag kicsi voltából adódik, hogy hőmérséklete is kevéssé egyenletes; +6 °C — +11°C között ingadozik. A barlang domináns denevérfaja a Myotis oxygnathus (Monticelli), subdomináns a Myotis myotis (Borkhausen). A ritkább előfordulású fajokat táblázatban közlöm (I. tábla). A fajok megoszlása %-t a következő diagram szemlélteti :
