Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum fa ivópoharai

Á J. P. M. FA IVÓPOHARAÍ 335 25. fcép pen a három, csőrös szájú edény pontos szár­mazási helyét nem ismerjük. A második csoportba négy ivópohár tar­tozik. Ezek csészéje közel félgömb alakú, talp nélküli (15., 22., 23. kép).. Közülük egyik szé­les talpú és hosszúkás fülű (2. kép). Ez utóbbi változat Bátky szerint Erdélyben, Felvidéken és Dél-Dunántúlon egyaránt ismert, mégis feltételezi, hogy esetleg erdélyi vándorcigá­nyok terjesztették el ezen a vidéken. A fél­gömb formájú csésze a Felföldre jellemző (Bátky), de került elő Erdélyből, Máramaros­ból és Dunántúlról is. A harmadik csoporba a három kanálfor­májú, lapos csészejű poharat soroltuk. Mind­egyiknek közel egyforma, gyűrűszerű, kívül csipkézéssel díszített fület faragtak a készí­tők (5., 16., 17. kép). Bátky szerint ez a típus mindenütt ismert a Kárpát-medencében. — Ilyen gyűrűs füllel ellátott edényt Bátkynál nem találtunk, ezért feltételezzük, hogy ez a fülforma helyi formavariáns lehetett. Elterjedés. — Négy ivópohár származási helye ismeretlen. A többi az Ormánságból származik. Ma már nehezen állapítható meg, hogy ez a tény a korábbi hézagos gyűjtések­nek tulajdonítható-e, vagy valóban csak az Ormánságban ismerték ezt az edényt. Való­színűnek tartjuk, hogy a megye más részében is használták, az előfordulás gyakoriságát azonban ma már nem tudjuk rögzíteni. Díszítő technika. — Ivópoharaink közül 10 dísztelen. Ezeknél csak arra törekedtek a ké­szítők, hogy az edény felületét simára csiszol­ják. A többit véséssel díszítették. Emellett egyiken finom karcolást is találtunk. A vésés­hez tartozó színező eljárás, a spanyolozás hat ivópoháron fordul elő. Egy poharat sárgára lakkoztak. Díszítő motívumok. — A sima felületű I

Next

/
Thumbnails
Contents