Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

SZALMÁSÜT 299 s ugyanott megjegyzi, hogy Hindosztánban is ez a név él kah-kasan formában. Szíriában is megjelenik ez a névtípus: schevil tevno (Grimm, DM

4 I, p. 296; Lugossy, 1855, p. 128; Melusine II, p. 154.), újzsidó nyelven pedig netibat theben a Via lactea neve (Grimm, DM

4 I, p. 296; Lugossy, 1855, p. 128; Melusine II, p. 154.), mindkét név jelentése: szalmásút. Araboktól, közelebbi helymegjelölés nélkül, az alábbi, a tárgyalt névtípushoz tartozó neveket ismerjük a Via lactea megjelölésére: tarik dl thibn (Grimm, DM

4 I, p. 296; Lugossy, 1855, p. 128; Melusine II, p. 154.), derb ettübenin (Grimm, DM

4 I, p. 296; Melusine II, p. 154.), továbbá nahr elmadzserra (Lugossy, 1855, p. 257.). Észak-Afrikában is előkerülnek a Via lactea szalmásút típusú nevei: a (kihalt?) kopt nyelvben pimoit ente pitoh (Grimm, DM

4 I, p. 296; Lugossy, 1855, p. 128; Melusine IL p. 154.), Ethiópiában pedig hasare zamanegade a tejút neve, mint erről Grimm (DM

4 I, p. Hogy ez az elterjedési kép, amelyet „hipotézis-térképünkön" ábrázoltunk, mennyire egységes és összefüggő, további kutatásoknak kell kideríteniük. Különösen nagy problémát jelent az adatok diakróniája, hiszen néhány fent felsorolt nevet Grimm (s az ő munkája alapján a Melusine) és Lugossy XVII. századi 296,), Lugossy (1855, p. 128.) s nyomukban a Melusine (II, p. 154.) tudósít. A Jurjurában élő kabiloktól az abrid'b oualim nevet közli a Melusine (II, p. 154.), Lagercrantz pedig (1952, pp. 64—65.) Marokkóból — berberektől — továbbá Fez, Hiaina, Temsämäm, Ait Sadden és Ait Warain arab lakosságától közli a Via lactea ,,the path of teben" jelentésű neveit. Csupán Gladyszowa hivatkozásából (1960, p. 86,) ismerjük Legey marokkói adatát a tejút általunk vizsgált névtípusának magyarázó mondájáról, azonban a felsorolt adatok is kétségtelenné teszik, hogy egész arab-Észak-Afrikában általános a tárgyalt névtípus. Sajnos, az adatok jellege nem engedi meg a pontos térképezést, azonban, ha nem is dokumentációs igénnyel, az illusztrálás kedvéért térképen is összegezzük a III. fejezetben felsorolt adatokat (lásd 4. térképünket), amelyek az itt megengedhető általánosítással jellegzetes mediterrán képzetnek mutatják a Via lactea szalmás út típusú neveit. (egyházi) írók nyomán idéz (ilyenek például az arab, ethióp, kopt, újzsidó és szír adatok), ezeknek mai meglétét is még igazolni kell a szinkrónia követelményeinek kielégítésére. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy a további kutatások csak finomítani, nem pedig módosítani fogják eddigi ismereteinket.