Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

300 MÁNDOKI LÁSZLÓ IV Befejezésül megkíséreljük körvonalazni a levonható következtetéseket, amelyeknek egy része, reméljük, eredménynek is tekinthető. Bizonyosnak látszik, hogy a magyarság a szalmásút típusú neveket a Kárpát-medencében ismerte meg, amikor a földművelés vált létalapjává, ugyanis az elterjedési képből, s magukból az adatokból az derül ki, hogy a Via lactea ezen név- és interpretációtípusa a mediterráneum földműveskultúráira jellemző képzet. Mivel ez (a földművelésre való teljes áttérés) körülbelül a XIII—

XIV. században következett be, s ez az időszak nagyjából egybeesik azzal az idővel, amikor a cigányok Magyarországon keresztül kezdik elárasztani Európát (XIV—

XV. század), azt kell mondanunk, hogy a cigányok útja név- és interpretációtípus az elsődleges a magyarságnál. Ezt bizonyítja az elterjedési kép is, amelyet a másfél évszázados török uralom, valamint az alatta és az azt követően lezajlott népességcsere magyaráz. Ez az elnevezés meg kellett legyen a mohácsi vész előtt is, másképpen megmagyarázhatatlan lenne elszakított nyugati és keleti tömeges előfordulása.

15 A török idők előtt nyilván a Kárpátmedence főleg déli részén általános volt (ezt bizonyítják a szórványos alföldi előfordulások is), s a belső migrációk során tűnt el a középső, alföldi jellegű területekről. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a tárgyalt névtípus ezen alakját a románok vették át a magyaroktól, nem pedig megfordítva. (Bizonyosak vagyunk abban, hogy a cigányok útja elnevezés román nyelvterületen való elterjedtségének térképezése is ezt a véleményt támasztaná alá.) A második interpretációtípus (Szent Péter szalmája) a Via lactea = elszórt növényi anyag földműveskultúrákra jellemző képzetének a keresztény képzetekkel való kontaminálódásából született, ez lehetett elsődleges a délszlávoknál is (erre utal, hogy a töröktől kevésbé háborított Dalmáciában a Via lactea neve: Petrova slama), s a török behatolás 15 Hasonló szóföldrajzi probléma bőven akad, hogy csak egyet említsünk: szakadék (darázsfajta). Székelyeknél (CZUCZOR—FOGARASI. 1870, p. 993) — öriszentpéter, Ispánk (Vas megye — saját gyűjtés, 1953). MTSz: Székelyföld, Háromszék, Erdő vidék — Őrség. Kemenesalja?, Göcsej (Nyugati elterjedésével legutóbb részletesen foglalkozott VÉGH JÓZSEF: Őrségi és hetési nyelvatlasz. Bp. 1959. 96. térkép). A népi csillagnevek terén sem a fenti az egyetlen példa, ilyen kérdéseket vet fel a Plejades hetevény neve is. A néprajztudomány egyéb kérdései közül elég çsak a regölésre utalnunk, bár jócskán akad más is. idején váltotta fel a keleti (oszmán és kaukázusi) interpretáció, a komától lopott szalma mondája. Sajnos, a viszonylag sok délszláv adat ellenére sem lehet térképezni e névtípus balkáni elterjedését: az adatok csak ritkán köthetők pontos helyhez. Talán a további kutatások során lehetőség lesz erre is, s akkor ellenőrizhetjük hipotézisünket, mely szerint a koma szalmája elnevezés ott terjedt el, ahol az oszmánság kulturális hatása olyan nagy volt, hogy az Iszlám vallását is átvették a délszlávok. A délszláv anyag még transzformálódása előtt hatással lehetett a magyar csillagmondákra, ugyanis a magyarságnál a Via lactea növényi anyagának a delszlávoikkall érintkező, vagy éppen délszláv szórványokkal megtűzdelt területeken van kapcsolata a mondák szerint Szent Péterrel. Ha a 9. jegyzet előtt mondottakat visszaidézzük (,,... feltételezhetjük, hogy a csak Ursa maiorról, illetve a csak Szent Péterről beszélő mondák is eredetileg az Ursa maioron utazó Szent Péterről beszélő mondák is eredetileg az Ursa maioron utazó Szent Péterről szóltak . . ."), s a 9. jegyzetet kellő bizonyítéknak fogadjuk el, akkor esetleg a szubsztrátum szlávságnak tulajdoníthatnánk e második interpretáció-típust, ez azonban merész következtetés lenne, sok minden szól ellene (főleg az, amit a cigányok útja név elsődlegessége mellett felhoztunk) és csak a Schott közölte erdélyi román adat támogatja. Következtetéseinknél állandóan visszatérő kérdőjel, s ez az eredményeket is kétségessé teszi, a pontos elterjedés ismeretének hiánya. A dolgozat során vázolt kérdésekre csak akkor kaphatunk megnyugtató feleletet, ha sok elemző tanulmány után a teljes elterjedési terület anyagát térképezhetnénk. Mint a III. fejezetben közölt összehasonlító anyagnál láthattuk, az égen elszórt növényi anyag legtöbbször szalma, de, mint néhány helyen a magyarságnál, a bolgároknál is előkerül a pelyva (a Via Lactea neve is gyakran Pleva), merhetünk azonban ebből messzemenő következtetést levonni? Ha igen, a magyar nyelvterületen Dunántúlt gyakori kenderpozdorja interpretációt is nyugodtan összevethetjük az arab adatokkal,

16 — ez viszont már nyilvánvaló képtelenség, legalábbis addig, amíg nem ismerjük részletesen az egyes interpretációk pontos elterjedési területét, s amíg nem tudunk megnyugtató választ adni az átadás-átvétel lehetőségére, módjára és idejére. Ez pe16 Az egyik arab név jelentését a Melusine (II. .p 154.) így adja meg: „sentier du porteur de paille hachée",