Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

SZALMÁSÜT 29<7 hogy a cigányok útja nevek, illetve az 1. interpretáció-típus mondái főleg a nyugati és a keleti részeken fordulnak elő, a Szent Péter útja név, és a 2. interpretáció az alföldi jellegű területeken és a Dunántúl keleti részén gyakori. Az itt összefoglalt tényék egy része önmagában is magyarázható, másik részüket azonban csak az összehasonlító anyag birtokában tudjuk értelmezni, ezért mielőtt rátérnénk a következtetések levonására, lássuk előbb az összehasonlító anyagot is. III. összehasonlító anyagunk bemutatásánál földrajzi felosztást követünk, először a magyar nyelvterülettel érintkező népek adatait mutatjuk be, majd a mediterráneum északi részén haladunk kelet felé. A legtávolabbi adatok ismertetése után egy délebbi sávon vissza, nyugat felé haladva soroljuk fel a rendelkezésünkre álló anyagot.

11 Elsőként a délszláv anyagot kell említenünk, amelynél utalunk arra, hogy a magyarságba ékelődött délszláv csoportoknál is megvan a tárgyalt névtípus, az interpretációk azonban élesen elválnak a magyar anyagtól és a balkáni népek interpretációival azonosak. A Via lactea keletkeztését Csóka (Torontál megye) szerb lakosai úgy magyarázzák, hogy „koma a komától lopta a szalmát" (Kálmány, 1893, p. 13.), az újszentiváni szerbek szerint (szintén Torontál megye): krao кит od кита, slame pa prosipao г ostao trag (saját gyűjtés, 1956). Ugyanezt az elképzelést tükrözi a Tejút szőregi (Torontál megye) szerb neve (trag od slame) és keletkezésének magyarázata: Koma a komától szalmát lopott, amint vitte, elszórta (Kiss Mária gyűjtése, 1958). A dusnoki (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) bunyevácoknál is hasonló körülírással találkozunk: ките ot kumo slame kro, pa se porasipao (Murányi Erzsébet gyűjtése, 1956). A legáltalánosabb délszláv név: kumova slama ~ kumovska slama (a fentebb közölt magyarázatokkal) előfordul Mohácson, mind a szerbelknél, mind a sokacoknál, továbbá Személyen és Németiben sokacoknál (mindhárom község Baranya megye). Ebben az alakban szótárazta a Via lactea nevét Bráncsits — Derra (1889, p. 539. — csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a magyar alakot is Szalmásút formában közli) és Karadzic (1852, p. 314 ) aki a magyarázó mondát is közli ugyanitt, továbbá egy másik művében is (1867, p. 223.). Jl A diakritikus jelek alkalmazásától (nyomdatechnikai nehézségek miatt) legtöbbször el kellett tekintenünk, mint a magyar anyagnál is, Ez a fentebb többször közölt és hivatkozott monda sok forrásból ismeretes, megvan például (több forrásra hivatkozva) Kraussnál (1885, pp. 617—618.). Belovicnál (1927, p. 160.), a Belovár-Körös megyei horvátoktól Margalits közli (1899, p. 126.). A nevet kumova soloma alakban Potanin gyűjtötte Kolassin község (Montenegro — Crna gora, az albán határ közelében a Tara folyó mellett — ML.), szerb lakóitól (1883, p. 741.), szerbekhorvátok megjelöléssel a Melusine is közli (II, p. 153.), a mondát pedig (Krauss értesítésére való hivatkozással) horvátoktól hozta (II, p. 156.). Bosnyákoktól a slamica névre van adatunk (Melusine II, p. 153.), Dalmáciában pedig Petrova slama a Via lactea neve (Melusine II, p. 153.).

12 A másik nagy délszláv csoport, ahol e névtípus általános, a bolgárság. Kowatscheff csupán fordításban közli a Tejút bolgár neveit: Gevatterstroh, Popenstroh, Strohweg (1931, p. 327.), Strausz pedig magyarul közli a ^koma szalmája" nevet és sapkarev után a magyarázó mondát (1897, p. 26.). Potanin — aki adatát Karavelovtól veszi — szerint a Via lactea bolgár neve pleva, ,,széna,

13 amelyet szétszórt a tolvaj, aki azt komájától lopta" (1883, p. 741.). Vakarelski is közli ezt a nevet és mondát (1935, pp. 274—275.), valamint más helyről a slamata nevet, de utal rá, hogy ott is a fenti monda él (p. 275.). A Balkánon az albánoknál találjuk még e névtípust (bizonyosra vehetjük, hogy megvan az interpretáció is), ugyanis,mmt Potanin írja (1883, p. 741.) Hahnra hivatkozva, az albán név хаоте s хогутгерл (tehát: a koma szalmája). A Melusine Pott nyomán xaozs s xovanspix alakot közöl az északalbán gégéktől (II., p. 153.). Az újabb albán szótárak is ezt az alakot tartalmazzák — káshta e kúmtrit (Tamás, 1953, p. 124.), kashta e kumtërit (Kostallari, 1954, p. 207.) és kashtë e kumtrit (Cipó, 1954, p. 205.) — ami azt bizonyítja, hogy napjainkban is ez a névtípus általános Albániában. A balkáni előfordulásokhoz kapcsolhatjuk a szardíniái bia de sa palla nevet is (Melusine II, p. 151.), s ezzel rátérünk a román népek adatainak ismertetésére, itt azonban jóval kevesebb gyűjtésre hivatkozhatunk, mint a délszlávoknál. A kutatástörténeti előzmények ismertetésénél már láttuk, hogy többen hivatkoztak 12 Ugyanitt magyarázza is a nevet: ,,D' après une legende S(aint). P(ierre). aurait secoué son sac de paille (sa paillasse?)", de a forrás megjelölése nélkül. 13 Az orosz szövegben: seno (széna). — Nyilván téves fordítás, igazi jelentése: polyva.