Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 283 tó, hogy megszűnnek az élesebb határok, a szigetvári „bosnyák" és magyar parasztság, továbbá a szomszédos falvak lakosságának hagyományanyaga egyre inkább azonosul. Az érintkezések folytán náluk már a határok elmosódnak, a kapcsolatok szervesekké, rendszereseikké válnak, s a zártság — főleg a „bosnyák" lakosságnál — egyre inkább feloldódik. A hagyomány sok színt veszít, de ugyanakkor éppen a romamtikus része, aimely igen közel áll a meséhez, új virágzásnak indul. Egyformán alakulnak a fiatalok történeti tudatának formái nemcsak a különféle etnikumhoz tartozó, hanem a más „társadalmi réteghez" tartozó fiatalságinál is. Náluk már helyreáll a történeti időbeliség, s kronológiai sorrendben raktározódnak tudatukban a történeti ismeretek. Magának a hagyományanyagnak tudatformáló szerepe kétségkívül általánosan csökkenő tendenciát mutat, mert a paraszti tudatba hatoló összismeretanyag mennyisége és minősége elháríthatatlanul lerombolja a hagyomány igazságába vetett hitet. Ha az új életformák kialakulásával járó megrázkódtatások és hatások következményeként az erősen alakulásban lévő tudatformák történeti elemei között a helyi történeti hagyomány romantikus motívumai még ideig-óráig helyet kapnak, ez szinte törvényszerűnek mondható. Ezeknek a jelentősége azonban erősen megváltozott. Akár a 10 évvel ezelőtti társadalmi viszonyokhoz kapcsoljuk őket, akár régebbihez, a különbség egyre szembetűnőbb. A mostani paraszti tudatformáknál, illetve főleg a fiatalabb generációnál kimutatható elképzeléseknél ezek már csak a romantika megtestesítői történeti ismereti síkon. Szerepük pedig abban rejlik, hogy az új életformának még ki nem alakult hagyományát megteremtsék, s a józan, racionális, csodák nélküli világba 'becsempésszék a csodálatost, mint valóságos lehetőséget. Tanulmányunkban megkíséreltük annak bemutatását, hogy a magyar történelem egyik nagy eseményéről, annak főalak járói, az esemény idejéről, mozzanatairól, ezek helyéről miit tud a nép, amely az esemény színhelyén, illetve annak közvetlen közelében él. Mi van meg nála, minit nemzedékeken át örökölt szájhagyományanyag, mi kapcsolódott ehhez ideZrínyi mellképe. Ismeretlen mester rézkarca a XVII. századból. Zrínyi Miklós Múzeum. gen, külső hatások révén, miként ötvöződött mindez a népi tudásanyagban, miként érte, vagy érhette változás, miféle változatosság, eltérések ismerhetők fel a szigetvári és Szigetvár környéki nép különféle rétegeinél, a nemzedékek egymásutánjánál. Bemutatni kívántuk, hogy miként került a folklorizációs folyamatba a legkülönfélébb eredetű és természetű ismeretanyag, miként veszített a hagyomány tartalmából és színeiből. Az eredmény gazdagnak nem mondható. Igyekeztünk ennek is okát adni. De bármilyen legyen, úgy gondoltuk érdemes ennek fel- és előtárása, ha mindjárt kísérletként is oly területen, amely megérdemli a még szélesebbkörű, nagyobb mélységekig is hatoló, további kutatást. A fényképfelvételeket Nádor Katalin és Bencsik Zoltán készítette.