Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.
SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 281 ségtelenül még iskolás korukban kellett elsajátítaniok, ha ismerik is ennek forrását, a legtöbb esetben már nem tudják. Lehetséges, hogy elfelejtették; ugyanis arra a kérdésre, hogy hol hallották, vagy honnan tudják ezeket az eseményeket, többnyire nem tudnak válaszolni. Még az iskolás ízű történeti anyagnál sem adnak olyan választ, ami azt az iskolával hozná kapcsolatba. „Nem tudom, . . . már nem emlékszem irá",.. . „lehet, hogy még öregapámtól hallottam . . .", — ez a legtöbb, amit erre vonatkozóan meg lehet tőlük tudni. A hagyományozódás élménye tudattalanná vált náluk, illetve az iskolai származásnak öntudatlan tagadása a szóbeli hagyományozódásnak „fontosabb voltá"-t emeli ki. Az igazi tudás számukra nem, az iskolában elsajátított ismereteket jelenti, hanem azt, ami észrevétlenül, a hagyományozódás szóbeli módja és rendje szerint a nemzedékeik során folytatódik. Török romantika Itt kell megemlékeznünk az idősebb paraszti lakosságnál még ma is élő török romantikáról, amely létrehozója a török alagutak, rejtélyes eredetű kincseik, egykori török kastélyok, török temetők képzeteinek. A legidősebbek hagyományában él legélénkebben a „török" emléke. Számukra minden török, ami régi, és minden „régi" csak török lehet. Egyegy felszínre került régészeti tárgynál, előkerült sírnál csalódottan veszik tudomásul annak nem török korát, mert számukra történeti becse csak a töröknek van, Ez a becsülés azonban nem a valódi érték, hanem a kuriózum, a különlegesség mértéke szerint történik. Minél szokatlanabb, a mindennapitól minél eltérőbb valami, annál nagyobb csodálatot vált ki. A török időkre vonatkozó hagyomány feltárása közben főként a legidősebbek ismeretanyagában látjuk a kuriózum felé hajlást, melyet az iskolai ismereteik hiányának, az alacsonyabb kultúrszintnek kell tulajdonítanunk, ugyanis más korosztálybelieknél is kimutatható sok esetben ez, de az iskolázottság fókával összevetve, csökkenő tendenciát mutat. Ez alól csak a legfiatalabb korosztály kivétel. Náluk, az idősebb paraszti lakosságihoz viszonyítva általánosságban műveltebb történeti tudatformáikban is erősen képviselve vannak ezek a romantikus, török korra vonatkozó elképzelések. Ugyanakkor az idősebb nemzedéknél egy életen át kialakult hagyományképről beszélhetünk, addig a fiatalság esetében éppen korukkal, a romantikus elZrínyi mellképe. Ismeretlen mester olajfestménye a XVIII. sz.-ból. Zrínyi Miklós Múzeum. képzelésekfael együttjáró jelenségre kell utalnunk. 73 Nemzedék határok. A hagyomiiányozódás módozatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy kor és műveltségszint változásával együtt alakulnak a hagyományok egyes elemei is, függvényeként a tudatformának. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a mostani 80 éven felüli lakosságnál az iskolázottság foka a minimumnak vehető, ugyanis Szigetváron a 3—4 osztályt „kijárt" alig akadt, s a könnyeken az 1 osztály elvégzése általánosnak mondható. így a 80 éven felüli személyeknél a szájhagyomány útján továbbadott anyag volt túlsúlyban. Ezt azonban csak szigetvári vonatkozásban lehet elmondani. 74 A 60—80 életév között paraszti lakosság hagyományanyaga a legszínesebb. Náluk jelentős helyet foglalnak el a szájhagyomány útján elterjedt történetek, de tudatukban az iskolák73 Hasonló megállapításra jutunk a hagyományanyag általános vizsgálatakor is. 7 ' 1 A Szigevár kör/nyéki paraszti lakosság e korosztálynál sok esetben Szigetvárra vonatkozóan egyáltalában nem találunk hagyományanyagot.
