Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

282 KOVÁTS VALÉRIA ban tanultak is már helyet foglalnak. A kétféle elem, saját felismerésük szerint is, gyakran szétválik; az egyiket úgy jelölik meg maguk is, hogy „még gyerekkoromban hallottam", a másiknál ritkán az iskolai tananyagot, gyakrabban valami későbbi időben hallott, de már elfelejtett eseményt jelölnek meg forrásként. Zrínyi halálára, a község nevezetes helyeire vamatkozóan ők már gyakran mondják, hogy csak hallomásból tudják. Ez a kettősség, az iskolai tananyag emléke, és a néphagyomány továbbélése jellemzi a tudatalakulást ennél a korosztálynál.

75 Viszont itt sem egységes a kép: a „bosnyák lakosság'' eredetmagyarázó hagyományanyaga éppen nálunk teljesedik ki leginkább, s ugyanakkor változatlanul továbbélnek a romantikus elképzeléseik, mint az előző korosztálynál, de avval a különbséggel, hogy némi bizonytalanság merül fel, s már hangoztatják kétségeiket az egyes bagyománymotívumokkal szemben, főleg azok, akik „kijárták az iskolát". Tehát már mint tényeket nem fogadják el egyértelműen, s a hagyományanyag ismertetésiénél gyakran hallani olyan megjegyzéseket, hogy „ez csak imiese, bár lehet, hogy így van, de nem tudja senki", vagy „ezt csak a tudatlanok hiszik el". A „tudatlanok" alatt a „bosnyák" lakosság legszegényebbjeit, legelmaradottabbjait értik a magyarok, sőt maguk a „bosnyákok" is.

76 A magyar lakosság említett korosztályánál a hagyomány már halványabban él, s a kétség is erősebben merül fel bennük az egyes történetek valódiságára vonatkozóan, mint a bosnyák lakosságnál, amely zártságánál, és kultúrájának lényegesen egyöntetűbbségénél fogva jobban őrzőjévé vált a hagyománynak. A Szigetvár környékén élő lakosság 60—80 év közötti korosztálya viszonylag nem sok ismerettel rendelkezik Szigetvár múltjára vonatkozóan. Az iskolai tanulásnak igen csekély nyomát lehet ismeretanyagukban feltalálni, hagyományaikban inkább a török időkre vonatkozó emlékezések élnek. Az ostrom s a város hősi korszakára vonatkozóan kevesebbet „tudnak", mint a velük egy faluban élő legidősebb paraszt emberek, viszont már kevesén akadnak köztük, akik Szigetvárra vonatkozóan semmit sem tudnak. E korosztály 76 A dolgozatban szétválasztott kettősség a legtöbb esetben elmosódva, egymásbaolvadva jelentkezik. 76 Csak a történeti néphagyomány-anyag vizsgálatánál tapasztaltuk ezt. A római katolikus vallású erősen vallásos „bosnyákság" minden olyan hagyományanyagot, amely vallásos színezetben jelentkezik a legutóbbi időkig [minden (kétely nélkül megőrzött, hagyományanyagában viszont a legszebben megmaradtak falujuk elpusztulásának, újjáéledésének történetei. Nyilvánvalóan ezek közelebb állnak hozzájuk, ez az ami a szájhagyomány útján leginkább megőrződött Szigetvár környéke parasztságának körében.

77 A szigetvári 60 éven aluli „bosnyák" és a magyar paraszti lakosságnál egyaránt a szájhagyomány által fenntartott történeti hagyományanyag csökkenő erejű továbbélést mutat, kivéve két motívumot: az alagútakra, valamint a kincsekre vonatkozó hagyományanyagot. Ezek kimutathatóain az elmúlt 80— 100 év alatt szinte változatlan erővel tartják magukat. Ennek a ténynek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy ebben az esetben nemcsak paraszti elképzeléssel állunk szemben, hanem olyan gondolati elemmel is, ami a község polgári és paraszti lakosságánál egyaránt kimutatható. Vagyis ezeket a romantikából táplálkozó elképzeléseket nem cáfolta senki, bár bizonyításuk sem lehetséges. De ezek éppen a bennük való hit által léteznek, és élnek addig, míg a történeti ismeretek részleteibe behatoló, a valóságot bizonyító feltárások meg nem szüntetik létüket. A szigetvári 60 éven aluli „bosnyák" és az ehhez a korosztályhoz tartozó magyar paraszti lakosság igen kis különbséggel csaknem teljesen azonos hagyományanyagot ismer. Náluk egyre inkább élesen kimutatható a kétféle eredet: egyrészt a tanulásból származó ismeretek, amelyek a legfiatalabb korosztályoknál egyre határozottabbak, másrészt még megtalálható a néphagyomány szélsőségesen romantikus elemeinek ismerete. Itt fel kell hívni a figyelmet arra a vizsgálati eredményre, hogy míg a 60 év körüli lar kosságnál pozitív értelmű kételkedés volt tapasztalható a megőrzött hagyományanyag valóságával szemben, addig a fiatalabb korosztálynál ez nem tapasztalható. Ez egyformán ténynek, igaznak fogadja el a valódi történeti ismeretanyagot és a néphagyomány romantikus történeti elképzeléseit, amint erre az anyag ismertetésénél több helyein utaltunk. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy az a történeti szájhagyomány, amely nem romantikus köntösben jelenik meg, s egyszerűen eredetmagyarázó, helyértelmező jellegű, lassan eltűnik, s a mai fiatalság ezek legtöbbjéről már hallomásból sem tud. Éppen a fiatalság körében, illetve a paraszti lakosság fiatalabb nemzedékénél tapasztalha77 Szigetvár környékén végzett gyűjtéseknél a II. világháború után letelepített felvidéki lakosságot nem vettük vizsgálat alá,