Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 261 Annak a hiedelemnek, hogy a kutak török időkből származnak, ellene mond, hogy távol esnek a török várostól. Feltételezzük, hogy a két kutat, melyeket a néphagyomány törökkorinak tart, s a vizsgálat nélkül átvett műemléki irodalom, is, nem más, mint az itt állomásozó katonaság vízellátását biztosító két kút.

48 Ezeket 1688-ban áshatták, s később a visszafoglalás utáni időkben ideiglenes jellegüket megszüntették, téglából védőfülfcét építettek föléjük. Török időkből való kútnak tartják a turbéki kegytemplom melletti kutat is. Hogy itt a török időkben is kellett lenni valamilyen kútnak, az nyilvánvaló. Török zarándokhely nem képzelhető el éneikül. A néphagyomány a török kútról, csak annyit árul el, hogy „tiszta vizű török kút", amelynek azonban a jelentősége a visszafoglalás után növekedett meg. ,,A régiek azt tartják, hogy a török kútban megjelent a Szűz Mária, a jámbor emberek előtt, s kérte, hogy tiszteletére építsenek itt templomot, cserébe azért, mert megsegítette a magyarokat, hogy a töröktől megszabaduljanak. A kutat a nép szent kútnak tartotta és mellé is építették a, templomot. Most ifi -megvan ez a kút, de most már itatós kútnak használják, a búcsúsok lovukat itatják belőle. A templom mellett van ugyan egy másik kút is, ebből isznak most a búcsúsok. Mély kút, nagyon jó vize van. Manapság ezt a kutat tartják szent kútnak."

49 Cselebi szigetvári leírása, Leonardo' Anguissola több olyan épület emlékét tartotta fenn, melyhez feltétlenül kellett kútnak, víznek tartoznia. Valószínű, hogy Szigetváron is hasonlóan más helyekhez, a törökök a vízellátást, legalábbis fontosabb épületeknél, vízvezetékkel biztosították. A szokásos agyag vízvezeték-csövek eddig nem kerültek elő Szigetvárról, és a néphagyomány sem tart ilyet számon, de beszélnek fából készült vízvezeték-csövekről, melyeket állítólag nagyszámmal találtak itt. Ezek vörösfenyőből készültek, és külső részükön szurokkal szigetelték, ilyen, állítólag igen jó állapotú darab került elő a Járásbíróság épülete alól. Erről azonban mindenki csak hallomásból tud.

50 A Szigetvár melletti Domolo&pusztán, és Zsibóton az ottani hagyomány szerint a zsibóti völgy kútjából vezették a „szent kút"-4 48 Németh Béla: i. m. 306—6-ban több kutat említ, azonban ezek az idők folyamain tönkrementek, s már senki sem tudja, hogy merre voltak. 49 1958. özv. Taubert Imréné. 50 Németh Béla: i. m. 305-ben a török vízvezetékcsövek közül a vörösfenyőből készültet részletesen tárgyalja s tényként fogadja el a rá vonatkozó hagyományanyagot, Eszterházy Pál rajza a turbéki erődítésről. Németh Béla közlése után. vizet a törökök Szigetvárra hársfaháncsból készült gyűrűkön. Mások szerint a Szigetvár környékén elszórt kis török templomoknál mindenütt volt kút-, illetve forrás, és innen vezeték Szigetbe a vizet hársgyűrűkön. Állítólag az itteni öregek, — úgy 60 évvel ezelőtt —még láttak ilyen gyűrűket, előkerülni.

51 Hasonlóan a vörös fenyő vízvezetékcsövekhez nem került elő hiteles hársfakéreggyűrű sem. A fából készült csövek valószínűtlennek látszanak, ugyanis a törökök mindenütt jól bevált agyag vízvezeték-csöveket alkalmaztak, s nehéz volna okát adni annak, hogy éppen Szigetváron, a fontos katonai és közigazgatási központ vízellátásánál miért alkalmaztak volna az agyag vízvezeték-csőnél sokkal kezdetlegesebb vízvezetéket. Amíg a facsőháló-rendszer biztos nyomai felszínre nem kerülnek, a velük kapcsolatos történteket is a néphagyomány körébe kell sorolnunk. A törökök kincse Hazánk egész területén ismeretes és elterjedt török kincs-történetek számos változata megtalálható Szigetváron és környékén. Mindegyik történet magja azonos: a törökök, mielőtt * kivonulnak, elrejtették a hatalmas kincseiket, valami kő alá, vagy kecske-formájú illetve bor júf ormajú kőbe, sőt éppen az aranyból készült borjúba, A helyet megjelölték valamivel. A kincs megtalálásának, illetve felkutatásának története már mindenütt másképpen hangzik. Egyesek szerint szegény parasztem51 1958 évi gyűjtés. Domolos-puszta, IgmándyHegyessy Géza szíves közlése, melyért ezúton mondok köszönetet,