Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

242 SZABÓ GYULA „Ki kellene terjednie a bányahatóságok figyelmének a munkások élelmezésére is. Nem lehet közömbös ugyanis a köz számára, hogy a bányamunkás hogyan táplálkozik. Ha méltóztatnak megnézni a bányamunkások halálozási statisztikáját, iákkor megdöbbentő kép tárul önök elé. Ma, a higiéné és az orvosi tudomány fejlődése következtében sikerült az orvosoknak az emberi életkort meghosszabbítani, amióta Magyarországon szénbányászat van a nagyon erős iramú munka és a szociális és higiénikus óvóintézkedések hiánya következtében a bányamunkások élettartama inkább rövidült. Ehhez a rövidüléshez nagymértékben hozzájárult a silány táplálkozás is, amely a bányamunkások osztályrészéül jut." „Egy bányamunkásnak orvosi megállapítás szerint legalább 15 dekagramm állati zsiradékot kePene műszakonként magához vennie, azonkívül legalább egy fél kilogramm kenyeret és még valami ízesítő szert. Ezzel szemben ma azt látjuk, hogy a bányamunkások túlnyomó többsége, amikor lemegy a műszakra, egy liter árpakávéval kevert kecsketejet visz magával s egy darabka száraz kenyeret. A hónap végén már száraz kenyérre sem telvén, főtt burgonyát visz magával és a teljes nyolcórai műszak alatt 3—400 méter mélyen, sokszor térdig sárban, vízben dolgozva, ezzel a táplálékkal van meg. Ha pedig feljön a felszínre és hazamegy, ott hideg konyhát talál; jó, ha egy kis burgonyaleves, paszulyleves, vagy lebbencsleves jut annak a bányásznak ezért a hihetetlenül nehéz munkateljesítményért." „A bányahatóságoknak azonban kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy azzal törődjenek, hogy a munkások hogyan és miképpen táplálkoznak. A legtöbb bányának van élelmiszerraktára. Az élelmiszerraktárban a bányabir'okosok élelmiszereket halmoznak fel s azokat a munkásoknak hitelbe szolgáltatják ki. Ez is egyik módja annak, hogy a bányamunr kast odakössék a bányához. Amíg a múltban két lánccal volt odakötve a bányamunkás a bányához, — az egyik lánc a bányásztársoénztár volt, a másik a provizerát, az élelmiszerraktár — s az egyik lánc, a bányatársoénztár ugyan meglazult, de éppen a silány kereseteknél fogva a másik lánc révén az élelmezési raktárban való eladósodás útján teljesen a telephez van kötve a munkás."

26 A második világháború jó alkalom volt a rezsim kezében, hogy a bányákat hadiüzemként kezelvén, azokban mindennemű sztrájkmozgalmat a honvédelem elleni ténykedésnek minősítve, a bányászok minden lépését ellenőrzés alatt tarthassák. Miként ezt 1940 december 17-ifci hirdetményébein a pécsi hadiüzemi parancsnok a bányamunkásságnak világosan tudtára adta: „Hogy a DGT bányaüzemei és az ezekkel kapcsolatos üzemek hadiüzemmé vannak nyilvánítva, — az azt jelenti, hogy az üzemekkel kapcsolatos munkálatok, termelés, valamint az üzemekben dolgozó összes munkások honvédelmi (katonai) ellenőrzés alatt állanak, a munkások honvédelmi munkára vannak igénybe véve, Tartozás a hó végén : 9.48 pengő ... Egy beszédes fizetési boríték 1941-ből, Somogy-bányatelepről. 28 Bányászsors ... Malasits Géza orsz. gy. képviselő beszéde. (Szociáldemokrata Füzetek, 6. sz. Budapest, 1933., 8—9. 1.)