Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

A PÉCSVIDÉKI BÁNYÁSZOK ÉLETE 229 Párthelyiség a Pécsi Munkásképző Egylet Szabolcsbányateiepi székháziéban, 1900 ikörül. Gyűjtötte: Spruzsina Ferenc, ny. bányász. (Foto: Bugkel, Pécs.) lag nem szervezett bányamunkásságnak tartamát és kimenetelét illetően egyaránt rendkívül jelentős megmozdulása volt.

8 A pécskörnyéki bányászok május 24-én Szabolcson gyűlést tartottak s csaknem 3000 bányász nevében jegyzőkönyvbe foglalták jo^ gos követeléseiket. A bányaigazgatóság a követeléseket nem fogadta el, emiatt a DGT alkalmazásában álló mintegy 3000 pécskörnyéki bányász sztrájkba lépett. Ez a sztrájk letörölte a DGT „bányagyarmatának" berendezéséről mintegy három évtizeddel előbb írt, s dolgozatunk elején idézett újságcikk idilli hangulatának még a maradékát is. A bányakapitalisták profitéhsége itt már riasztó durvaságában és könyörtelenségében mutatkozik meg. Amikor a DGT 1892. évi számadásai 482, 744 Ft és 12 kr. nyereséget mutattak ki, ugyanakkor a csaknem 3000 bányamunkás puszta életét is aligalig tudta tengetni. A bányászok kizsákmányolásának tág teret nyitott a szakmánybérrendszer („alkumunka"), mely kiválóan alkalmas a levonásokra, mável a munkát minősége és nem mennyisége szerint bírálják el és fizetik ki. Mint a munkások panaszjegyzőkönyvéből olvassuk:,,. . . a szénkiadásoknál a munkásokra alkalmazott büntetések is elviselhetetlenek, amennyiben egy bizonyos munkáskör (Khür) által kivájt és kiszállított 25—30 rizni (kutya) szén között az egyikben fél méter kőzet találtatik, nem csupán az az egy rizni. hanem az eeész kiszállított szénmennyiség büntetés címén a munkások terhére töröltetik." A szakmánybér 8 Végh Joachim: Az 1893. évi pécskörnyéki bányászmozgalom. (Századok, 1949., 1—4. szám, 295—300. 1.) azért is fokozza a kizsákmányolást, mert abban a téves hitben ringatja a bányászokat, hogy személyes érdekük a munkanap meghosszabbítása és a munka termelékenységének fokozása. Mindkettő abszolút értéktöbbletet állít elő, s ezzel a bányatőke profitját növeli. Az ilymódon és egyéb módokon megcsonkított csekély keresetből különféle címeken (élelmiszerek, szerszám javítás, égő olaj, adó. társládailleték, egyenruha, előleg, szén, lakbér, büntetéspénzek, stb. stb.) annyi levonást eszközöltek, hogy a hóvégi elszámoláskor sok munkás alig, vagy egyáltalán nem kapott kézhez pénzt. Egy Gorjub Ferenc nevű munkás, aki keresett 32 Ft-ot, a különféle levonások pedig 23,59 Ft-ot tettek ki és így a hóvégi elszámoláskor 1,59 Ft-tal tartozott a DGT-nak. (Hogy ez a szomorú állapot egészen a Horthykorszak végéig sem változik a DGT bányagyarmatain, hasonló bérelszámolást dokumentáló fizetési borítékkal bizonyítjuk.) A nőmunkások lelketlen kizsákmányolását bizonyítják a 30 krajcáros napi bérek. Szatykó Anna nevű munkásnő 1893 április havában Vasason 9 krajcárt kapott az elosztáskor . . . Nem kímélték a gyermekmunkaerőt sem. Szabolcson egy 16 esztendős gyermekember tartotta el özvegy édesanyját és 4 testvérét. Napi 39 krajcárt keresett, ebből éltek hatan és ebből fizettek havonta 2 Ft bért a társulati lakásért. Május 24-től június 12-ig húzódtak a tárgyalások a bányászok és DGT urai között s a tárgyalások során a bányaigazgatóság nem volt hajlandó a bányászok követeléseit teljesíteni. 9 század gyalogság, 1 század huszár és 80 csendőr állt készen, hogy a bányászok bérGyermekmunkások a régi szénosztályozóban, az 1910-es években, Komlón.