Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

228 SZABÓ GYULA zászlószentelési ünnepségről számol be.

6 „Csak egy kis csoport jelent meg ezen az ünnepen. Természetesen nagyrészt munkások. A pesti és a kanizsai egylet ez alkalomból még egy-egy megbízottat küldött. Ezen kívül a baloldal „vezetői" jelentek meg, mint Dietrich, pécsváradi képviselő, aztán Nagy és Virág urak és többen mások. Előbbi 11 órakor megnyitotta az ünnepséget természetesein beszéddel. Ebben az egylet célját és törekvését fejtegette. Ezt „szentnek" ecsetelte, miután a munkásnak szellemi kiképzését éppenúgy célozza, mint anyagi javát. Olyan logikával, amelyet érdeme szerint csak az ilyenfajta sociáldemokrata egyletekben méltatnak, ad „érzelmeinek" kifejezést, amennyiben állítja, a munka manapság teljes elismerést szerzett, amennyiben a munkások minden erejüket és képességüket arra fordítják, hogy a haza fejlődjön és virágozzék. Ezekhez a munkásakhoz azonban nemcsak a kézművesek, hanem azok is oda tartoznak, akik a fejükkel dolgoznak. Utána áttér Dietrich úr a mai ünnep jelentőségére és az egyleti zászlót méltatja," A továbbiakban a zászlóanyai funkciót írja le a cikkíró, majd így fejezi be tudósítását: „Ekkor fellépett az emelvényre az egyleti titkár, Bäumel úr s egyszerű szavakban hangsúlyozta a munkásegyesülés jelentőségét és célját... Miután bejelentették, hogy Grazból, Kaposváréi üdvözlő táviratok érkeztek, . .. lobogó zászlóval az élen és zeneszóval jött a menet vissza a városba." A Pécsi Munkásképző Egylet Szabolcsbányatelepi székháza, 1900 körül. (Foto: Nádor, Pécs.) Az Első Pécsi Munkásegylet érdeme, hogy létrejöttével megmutatta a munkásságnak: érdekeinek biztosításáért csakis a szervezettség védbástyái mögül harcolhat eredményesen. Ez az egyesülés azonban polgári irányítása miatt nem bizonyult erre alkalmasnak. 6 Fünfkirchner Zeitung, 1870. augusztus 24. Épen ezért a pécsvidéki bányászok a saját érdekeiket hathatósan védelmező munkásegyesületeket akartak létrehozni. E célból 1882. május 1-én szervezőgyűlést hívtak öszsze, amelyet azonban a rendőrség szétvert. Válaszul a brutális rendőri beavatkozásra, részleges bányászsztrájk tört ki, amit azonban a hatóságok elfojtottak. A II. Internacionálé létrejötte után megalakuló Magyarországi Szociáldemokrata Párt ássa meg a medrét a marxista irányú munkásszervezkedésebek. A pécsi ipari- és bányamunikásság is gyorsan felismeri az országos marxista párt létezésében rejlő erős támasztékot s ez a felismerés az elindítója annak az akciónak, amely 1893-ban létrehozza a Pécsi Munkásképző Egyletet, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a munkások kulturális fejlődését segítse elő és e célt társas öszszejövetelek, előadások rendezése, stb. útján kívánta elérni. Valójában azonban ez az egyesület volt a pécsi munkásság politikai szervezete is.

7 A Munkásképző tagjai ugyanis automatikusan tagjai voltak a Szociáldemokrata Pártnak is, a Munkásiképző helyiségei egyben a párthelyiség funkcióját is betöltötték. Elég egy pillantást vetnünk arra a ritka érdekességű fényképfelvételre, amely a BaranyaSzabolcsi Munkásképző századéi ej i interieurjét mutatja be. A szembenlévő falon Marx Károly arcképe látható; a fogasokon a NÉPSZAVA és a VOLKSTIMME, továbbá a GLÜCK AUF с. újságok példányai függenek. A jobb sarokban álló iskolai tábla — az egész tabló mélyértelmű szimbóluma! — bizonysága annak, hogy a Munkásképző igen komolyan vette a munkások képzésére vonatkozó programmjának végrehajtását. Amint ezt a Baranya-Szabolcs és Környéke Bánya- és Kohómunkások Szakegyletének 1904-ben készült alapszabálya is kimondja: a tagok számára „szakelőadások, tudományos felolvasások és rajzgyakorlatok" tartatnak. A pécsi Munkásképző Egylet megalakulása egybeesett a pécsvidéki bányákban, 1893-ban kirobbant, véres kimenetelű sztrájkmozgalommal. Ezzel a sztrájkkal kissé behatóbban kívánunk foglalkozni, mert a még szakmai7 Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. (Pécs, 1957., 16. 1.) — A hazai bányamunkások szakmai egyesülési törekvéseinek elmaradottsága különösen szembetűnik, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időben az angol bányászoknak 1,600 000, az USA-beli bányászoknak 1 millió, a németországi bányászoknak pedig 700 000 tagot számláló szakegyesületeik, érdekképviseleti szervezeteik vannak. (Zigány Zoltán: A szakegyesületi munkásmozgalom. Huszadik Század, I960., II. köt. 162—164. 1.)