Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: A bolyi avarkori temető I.

A BOLYI AVARKORI TEMETŐ I. 181 igen rossz anyagból készült vaskengyel, párja a sírgödör jobbszélén, a bordák alatt, a fenéktől mért 10 cm magasságban (XV. t, 9—10.). A jobboldali kengyel mellett kicsiny, négyzetalakú, vasasat (XV. t. 11.), a lósírgödör közepe táján, a fenéikén, tirapézalakú, az, előbbinél nagyobb vascsat volt (XV. t. 12.). 60. sír. Lovassír. Az ember és a ló kjét külön, de egy tengelyben lévő sírgödörben. A sírgödröket 23 cm szélességű földfal választja el egymástól (15. kép és XXX. t.). Az embersírban fiatal férfi előrehaladottan elporladt csontváza feküdt. Koponyájának körvonalai is alig maradtak meg. Látszólag bolygatatlan sír. M: 270, h: 225, sz: 59 cm. A csontváz hossza kb. 154 cm, iránya ÉNyNy —DKK, É-tól 72° eltéréssel. — Mellékletiekben viszonylag szegény volt, A koponyatető szélének megfelelő helyen egy 4x2,2 cm oldalméretű, téglalapalakú vaslemez-övveret volt, 2 szegecslyukkal, ezek egyikében vasszegeccsel (XIII. t. 27.). A bal alsó 'karcsont belső szélénél hasonló, de hosszabb, 5,5 cm hosszú övveret (XIII. t. 28.). Az alsó csigolya15. kép. 60. sír csontok fölött hasonló, de mindössze 3,1 cm hosszú övveret, négy sarkán egy-egy szegecscsel (XIII. t. 25.), mellette valamivel kisebb övveret, sarkain egy-egy vasszegeccsel (XIII. t. 26.). A gerincoszlop alsó végén ovális vascsat töredéke (XIII. t, 29.), a bal alsó karcsontok belső széle mentén, vaskés (h: 16 cm), nyélnyúlványán farostmaradvánnyal (XIII. t. 30.). — A bal lábfej végénél álló helyzetű, feketésszürke színű, tojásdadtestű, korongolt, rosszul égetett agyagbögre, fceskenyszélű pereme kihajlik, nyakán-vállán három hullámvonalköteg, öblén, s a has alján összesen négy vízszintes vonalköteg fut körül (XXVII. t. 9.). — A jobb lábfej végénél, kisebb, feketésszürke színű, zömök körtealakú, kihajló peremű, díszítetlen agyagbögre volt (XXVII. t. 10.). — A bal lábfej mellett és fölött vadmacska koponyája, és egyes vázrészei feküdtek. A ló sírgödre 158 cm hosszú, átlagszélessége 70 cm, mélysége 255 cm. A lovat hasára fektették, lábait a has alá és mellé szorították. Nyakát a két sörgödröt elválasztó földfalon átfektették, erre a célra az embersír fenékrészétől mért 34 cm magasságban külön földpárnát is formáltak, úgy, hogy a ló gazdája lába felé nézett s a ló feje előtt voltak a bögrék és állatcsontok. A ló szájában zabla nem volt, A baloldali bordáknál és jobboldalon a szegycsont táján, a sírgödör falánál, egy-egy hurkosfülű, bordás, alul felnyomott, egyenestalpú vaskengyel (XV. t. 13—14.). — A bal kengyelvas mellől enyhén benyomott oldalú vascsat került elő (XV. t. 15.). 61. sír. Lovassír. (XXXI. t.) Lovas és ló két, egy tengelyben lévő sírgödörben, amelyeket középütt 30 cm széles földfal választ el egymástól. A 70—80 cm mélységig osztatlannak mutatkozott, itt 420 cm hosszú, 106 cm széles sírfolt a 135 cm mélységnél vált ketté. Az ember-sírgödörfenék m: 220, sz: 72, h: 217 cm. 9 lósírgödör m: 210, sz: 70, h: 142 cm. Az ember — férfi — csontváz hossza kb. 160 cm, Koponyája tetőrészén feküdt, összezúzott arccsonttal, az alsó állkapocs felfordítva. A csontváz tájolása DK—Ény, É-tól 119° eltéréssel, fejjel DK-nék. Mellékletei a következők voltak. A jobb felső karcsont felső része mellett két bronz hajfonatkapocs. (XVI. t. 1—2.). Tojásdadidomú bronzcsat, bal felé irányított vastüskével, a keresztcsont balszélén (XVI. t. 10.). Bronz-szalaigból készült szíjbujtató a keresztcsont jobb szélén (XVI. t. 11.). Bronzlapból készült, kettős lemezű, kes-