Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

FülepFerenc: Adatok a pécsi székesegyház alatt húzódó csatorna kérédéséhez

66 FÜLEP FERENC ásott szakasz falrakási teohnikájából, a falba beépített rómaikori tégladarabok jelenlétéből következtetve, ez rómaikori vízvezető csatorna, amely északkeleti irányból futott délnyugati irányba. A székesegyház építése alkalmával erre a csatornára ráakadtak és mint kész adottságot használták fel. Ezzel magyarázható az a körülmény is, hogy a tornyok falai alatt a csatornát megbontják, az északkeleti torony alatt oldalait — valószínűleg statikai okokból — közelebb hozzák egymáshoz, míg az északnyugati torony nyugati fala alatt a csatornát kissé megimagasítják, visszateszik rá a tetejét és úgy építik rá a torony falát. Hol lehetett az a forrás, ahonnan ez a vízvezető csatorna a vizet továbbította és hová vezetett? A székesegyháztól északkeletre a Hunyadi János úton található az ún. Petrezselyemforrás,

43 amely ma is működik és ellátja Pécs közeli városnegyedét vízzel. A csatorna északkeleti irányából következtetve innen indulhatott ki, ennek a forrásnak a vizét továbbíthatta délnyugat felé, íkeresztülfutott a mai püspöki palota és udvara alatt, és délnyugat felé, feltehetően a római városba vezette a forrás vizét. Abból a tényből következtetve, 43 A pécsi források fekvéséről Szabó Pál Zoltán, a MTA Dunántúli Tud. Intézete igazgatója tájékoztatott, amiért hálás köszönet illeti. Die Literatur bezüglich des Domes zu Pécs beschäftigt sich sehr oft mit den Fragen des Kanals, der unter dem Dom verläuft. (Abb. 1.). In den Werken von Í. Henszlmann

2

, O. Szőnyi

3 und Gy. Gosztonyi

11 wird diese Frage eingehend behandelt. Doch gehen ihre Anschauungen hinsichtlich des Alters des Kanals auseinander: während Szőnyi die Meinung vertrat, dass dieser im 11. Jh. erbaut wurde und zur Grundwasserabfuhr unter dem Domediente, kann Gosztonyi — eben auf Grund des Verhältnisses des Kanals zu den Mauern — zu dem Schluss, dass der Kanal älter als der Dom ist. Im Laufe der Ausgrabungen im Jahre 1958 gelang es dem Verfasser, neben einer neu entdeckten römischen Gralbkamimer im westlich vom Dom liegenden Hof diesen Kanal an zwei Stellen anzutreffen. Im westlichen Graben lag die Decke des Kanals im 450 cm, sein Boden in 540 cm Tiefe unter der Oberfläche (Taf. I. 1.). Im östlichen Graben war die Decke in 445 cm, der Boden in 520 cm Tiefe. In diesem letzteren Graben kamen in 165— 310 cm Tiefe Fragmente einer bunten römischen Wandmalerei zutage, u. a. auch eine Wandgrawiehogy a székesegyház északkeleti tornyának építése alikalmával a csatorna falait közelebb hozzák egymáshoz (II. t. 3.), vagyis a csatornát ezen a szakaszon elszűkítik, arra a megállapításra juthatunk, hogy a földalatti csatornának vízvezető szerepe ékkor már nem játszott nagy szerepet. A székesegyház építése alkalmával rábukkantak erre a csatornaszakaszra, a székesegyház hajója alatt húzódó részét kiépítik, kiszélesítik, megmagasítják, bolthajtásos tetőt építenek rá és azt a szerepet szánják neki, hogy a székesegyház alatti vizes talajból elvezesse a talajvizet. Hogy mennyire vizes volt a székesegyház alatt a talaj, bizonyítják a székesegyház főfala alatt ma is látható, a víz által konzervált cölöpök (II. t. 4.), melyeket az építés előtt a falak helyén levertek. A közeljövő kutatásainak kell tisztáznia a csatorna északi szakaszát

44

, amely a forrástól indult ki és déli szakaszát, amelynek végpontja bizonyára a római városban található. A rómaikori vízvezető csatorna kezdetének és végpontjának tisztázása értékes adatokat fog szolgáltatni Sopianae topográfiájához.

45 44 Amint a közelmúltban értesültünk, Dr. Gyenes István pécsi lakos rábukkant a csatorna északi szakaszára. 45 Az ásatásnál nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Sz. Burger Alicenak, a rajzok elkészítéséért Patay Pálnénak. és Egyed Endrének, a fényképfelvételekért Karáth Józsefnek. rung mit der Inschrift ... ACTD Г .. (Taf. Ill—IV. und Abb. 7). Ebenda kam auch — als Streufund — eine Kleinbronze des Valentinianus

22 I. zutage (Abb 4). Zum Grossteil bestanden jedoch die Funde in diesem Graben oberhalb des Kanals aus Scherben des 16—17. Jhs. Man kann daraus zu dem Schluss kommen, daß der Kanalgraben bis zu diesem Zeitpunkt halbwegs offen stand und dass die Zuschüttung erst nach diesem Zeitpunkt erfolgt war. Man dürfte daher die Annahme wagen, daß der Kanalgraben die Grenze des ehemaligen römischen Gräberfeldes im Nord-Nordosten war. Der Boden des Kanals ist glatt, er besteht aus eng nebeneinander gelegten Steinplatten. Auch die Seiten sind innen glatt, außen aber roh zusammengefügt (Taf. I., 2—4). Die innere Höhe beträgt 49— 52 cm, die Breite (innen) 32—33 cm. Die Decke bildeten grosse Steinplatten und kleinere Steine und Ziegel (Abb. 5—6.). Im Inneren fand man am Boden eine 0,5—1,0 cm dicke Kalzitschicht, auf der eine dicke Schlammschicht abgelagert war (Abb. 5—6, Taf. II, 1). ANGABEN ZUR PROBLEMATIK DES KANALS UNTERHALB DES DOMES ZU PÉCS (FÜNFKIRCHEN) F. FÜLEP