Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

GERHARDT ANTAL felé közeledve, a szóbanlevő fajokat olyan egyedszámban találtam, mely fokozatosan növekedve — különösen a fűzfa korhadó törzse körül — százakra menő tömegekbe csoportosult. Itt már az egyelve gyűjtést abba kellett hagynom és kaparóvas, valamint növényásó együttes használatával lapátoltam össze az ujjnyi vastag rétegben, egymás hegy én-hátán nyüzsgő csigaállományt, melynek jelentékeny részét azonban a faunaóvás érdekében a helyszínen hagytam. Ennek az elképesztő tömegnek megfigyelhető vándorlása a télen-nyáron vízmentes domb felé, azt a látszatot kelti, hogy a Salamandra maculosa csoportos vonulásához hasonlóan az említett csigák is a befagyás közvetlen veszélyének elhárítása céljából a tél várható viszontagságai elől a biztosabb fedezéket nyújtó téli szállásra, — adott esetben a korhadó fűzfa kérge és gyökerei alá — menekülnek. A felsorolt puhatestűeken kívül a vizes rétekről még csak a rendkívül apró Vertigo pygmaea Drap., a Deroceras agreste L. és D. agreste reticulatum O. F. Müll., valamint a Milax budapestensis Hazay hazátlan csigafajok egyes példányai kerültek elő. Összegezve a vízparton és a vizes réteken begyűjtött Mollusca-állományt, a fajok jegyzékbe foglalásával a következő faunaképet kapjuk: 1. Carychium minimum. O. F. Müll. 2. Succinea putris L. 3. S. oblonga Drap. 4. S. Pfeifferi Rossm. 5. S. hungarica Hazay. 6. Cochlicopa lubrica O. F. Müll. 7. Vertigo pygmaea Drap. 8. Aegopis verticillus Fér. 9. Aegopinella (Retinella) nitens Mich. 10. Aeg. (Retinella) Ressmanni West. 11. Zonitoides nitidus О. F. Müll. 12. Daudebardia ruf a Drap. 13. Limax maximus L. f. rnaculatus Péic. 14. Deroceras agreste L. D. agreste reticulatum O. F. Müll. 15. D. (Hydroliimax) laeve O. F. Müll. 16. Milax budapestensiis Hazay. 17. Arion circumscriptus Jahns. A. circumscriptus v. leucophaeus Norm. 18. Frutieicola fruticum O. F. Müll. 19. Trichia hispida L. T. hispida v. conica Jeffr. 20. Monachoides (Zenobiella) rubiginosa A. Schmidt. 21. Perforatella bidens Chemn. = 22,10o/o A nedves, félárnyékos, bokros ligetek tájképi karaktere abban tér el az erdőtípusétól, hogy faállománya annál ritkább, szétszórtabb, következésképpen a nap sugárzó energiájának jobban kitett terepen a vegetáció, — különösen a gyepszint növényzete — dúsabb az erdő aljnövényzeténél. A ligetek bokrait csaknem kivétel nélkül fűz-, éger-, rekettyeés fekete nyár képviseli s ezeknek néhány magányosan álló példánya hatalmas fává serdülve, tekintélyes nagyságot ér el. Ha ezek a kolosszusok elkorhadva kidőlnek s a helyszínen tovább revesednek, a Mollusca-állomány számára valóságos létoptimumot létesítenek. A terepen elvétve található sekély, néhány ujjnyi mélységet elérő tocsogókban a vízi csigáknak csak kevés faja terjedt el, mert a hőingadozásnak jobban kitett mikrobiotop a hidrofauna tagjainak nem kedvez. A síkság csaknem minden vizében otthonos Pisidium cinereum Aid. azonban erről az élethelyről sem hiányzik és tömegviszonyaihaz képest a Planorbis (Anisus) spirorbis L., a Radix peregra . F. Müll, és Gálba truncatula O. F. Müll, fajok szerepe alárendeltnek tekinthető. Egy-egy ligeterdő felé közeledve, a vizes rétek szárazföldi csigáinak uralkodó szerepe fokozatosan megszűnik s helyüket újabb — az előbbi élethelyen alig előforduló —, fajok váltják fel. Mohapárnák alatt, fű gyökerei között gyakori a Pupilla muscorum L., a Vallonia pulchella O. F. Müll., a V. enniensis Gredl., valamint a V. costata O. F. Müll, fajok. Az alacsony növényzeten (csalánon, ácsa lapulevélen stb.) a Trichia Erjaveci Brus., a Monachoides (Zenobiella) incarnata O. F. Müll., végül a magasabb bokrokon az Arianta arbustorum L., Cepaea vindobonensis C. Pfeif f., С. nemoralis L. és a Helix pomatia fajok terjedtek el. A ligeterdő tereptípusára a következő fajok jellemzőek: 1. Pupilla muscorum L. 2. Vallania pulchella O. F. Müll. 3. V. enniensis Gredl. 4. V. costata O. F. Müll. 5. Trichia Erjaveci Brus. 6. Monachoides (Zenobiella) incarnata O. F. MüU. 7. M. umbrosa С Pfeiff. 8. Arianta arbustoirum L. 9. Cepaea vindobonensis С Pfeiff. 10. C. nemoralis L. 11. Helix pomatia L. = 11,57%