Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

16 GERHARDT ANTAL 1. Viviparus hungarlcus Hazay 2. Valvata pulehella Stud. 3. V. piseinalis O. F. MüU. V. piseinalis v. obtusa Stud. 4. Sadleriana flumánensis Küst. v. samoborensis A. J. Wagn. 5. Lithoglyphus naticoides (Fér.) C. Pfeiff. 6. Bithynia Leachi Shepp. Limnaea stagnalis L. f. vulgaris West. Stagnicola palustris О. F. M. f. turricula Hid. S. palustris f. curia Cless. S. palustris f. parva Hazay Radix auricularia L. f. lagotis Schrank. R. ovata Drap. f. arapla Harten. 7. Physa fontinalis L. Planorbarius corneus L. f. banaticus Dkr. 8. Planorbis (Tropidiscus) earinatus O. F. M. 9. P. (Spiralina) vortex L. P. (Spiralina) vortex compressus Mich. 10. P. (Spiralina) vorticulus Trosoh. ssp. charteus Held. 11. P. (Anisus) septemgyratus E. A. Bielz A felsorolt faunaelemekkel a Baranya megyében elterjedt Molluscaállomány száma 24 fajjal, 1 alfajjal, 4 változattal és 9 formával Minden biotóp élővilágának kvalitatív és kvantitatív összetételét csak akkor érthetjük meg, ha az abban uralkodó környezeti viszonyokat ismerjük. Minthogy pedig a csigák részben kopoltyúval, részben tüdővel lélekző szervezetek, ezért miliőfeltételeiket, vízi és szárazföldi életmódjuk megoszlására való figyelemmel egymástól elkülönítve kell tárgyalnunk. I. Limnológiai tényezőkként mint élőhelyek a források, patakok, — az állóvizek közül a holtágak, tavak (halastavak) és mocsarak jöhetnek számításba. A források túlnyomó többsége — a terep sík jellegének megfelelően — a limnokréne típusba tartozik. A földből csaknem merőlegesen feltörő víz nem folyik azonnal tovább, hanem előbb kisebb-nagyobb körülhatárolt medencét tölt meg, melynek peremét átlépve, mint sekély vízér folytatja útját. Ez a forrástípus az állóvíznek, illetőleg a patakok lasú folyású öbleinek létfeltételeit teremti meg. Talajúk rendszerint agyagos, iszapos, helyenként homokos. Nagyságuk egymástól jelentékenyen eltérő s kiterjedésük a tenyérnyi víztükör és a több négyzetmétert elérő felület között váltakozik. Hőmérsékletük, attól függően, hogy a napsugár milyen mértékben éri, 9—12 C°, hidrogénion-konœntraciojuk (pH) általában a 6,58 és 7,20 között ingadozik. Mollusca-állományuk rendkívül szegényes és egyhangú, s faunaösszetételükben némi vál12. P. (Anisus) leucostoma Mill. 13. Gyraulus (Armiger) crista L. G. (Armiger) crista v. nautileus L. 14. Segmentina complanata Drap. 15. Acroloxus lacustris L. Vallonia pulehella O. F. M. v. excentrica Merke 16. Aegopis verticillus Fér. 17. Daudebardia ruf a Drap. D. rufa v. oek. hydrophila Soós Lknax cinereo-niger f. albipes Dum. et Mort, Árion circumscriptus f. leucophaeus Norm. 18. Perforateila bidens Chemn. 19. Unio pictorum L. f. platyrhynchus Rm. 20. U. tumidus solidus Zel. 21. Anodonta (Pseudanodonta) complanata compacta Zel. 22. A. cygnea L. 23. Sphaerium corneum L. 24. Sph. rivicola Dam. i összesen 38 rendszertani egységgel 157-re emelkedett. tozatosságot csak az elhalt csigák talajból kimosott üres héjai biztosítanak (Succinea oblonga Drap., Pupilla muscorum L., Cecilioides acicula O. F. Müll., Trichia hispida L., Monachoides (Zenobiella) rubiginosa A. Schmidt stb.). Megfigyelésem szerint a föld alatt keringő víz rendszerint ugyanazoknak a fajoknak üres héjait mossa ki a környező talajból, mint amelyeket a vizes rétek peremén a vakondtúrásokban találunk. Nem ritka jelenség az sem, hogy a forrásokban több olyan faj is él, mely nemcsak magában a forrásmedencében, hanem — a beárnyékoltságtól, illetőleg a víz hőmérsékletétől függően — néhány méter távolságig a csermelybe torkolló forráskifolyásban is elterjedt. A források Mollusca-állományának leggyakoribb faja a Pisidium cinereum Aid. törpekagyló, melynek helyenként tömeges előfordulása nem annyira a forrás vegetációjával, mint inkább a növényi korhadás s az ezzel kapcsolatos iszaplerakódás fokával áll egyenes arányban. A forrásokban gyakrabban előforduló puhatestűek között kell megemlíteni a Stagnicola palustris О. F. Müll, és а Radix peregra О. F. Müll, fajokat is, melyek egyébként a mocsarak és tavak parti övezetében is előfordulnak. A forrásokban elterjedt csigák több fajára rendkívül jellemző az amfibikus életmódban jelentkező feltűnő alkalmazkodó képesség, ami abban mutatkozik, hogy ugyanannak a fajnak élő példányai egy3. Ökológiai értékelés