Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

A MECSEK DÉLI SÍKJÁNAK MOLLUSCA-FAUNÄJA 17 időben úgy a forrásoknak vízzel elárasztott fövényéből, mint a parton heverő fadarabok alól is előkerülnek. Ilyenek különösen: a Deroceras (Hydrolimax) laeve O. F. Müll, és az Árion circumscriptus Johns, hazátlan csigák. A patakok faunisztáfcai vizsgálatánál a Pécsi víz, mint élethely aligha jöhet számításba, mert a pécskörnyéki bányák szénmosói, a Pécsi Közvágóhíd, valamint a város csatornáinak szennyvize a patak fenekét erősen kénhidrogénszagú iszappal annyira fertőzi, hogy abban a kényes környezetigényű csigák csak kivételesen élhetnek meg. De még azoknak a nagyobb patakoknak (Fekete víz, Karasica, Ókor) Mollusca-állománya is rendkívül szegényes, amelyekben a rothadó iszap oxigénemésztő hatása kisebb fokú, mert hidrogénion-koncentrációjuk (pH) túlnyomó esetben a 7 alatt van, Malakologiai vonatkozásban rendszerint csak azoknak a lassúfolyású patakoknak, illetőleg patakszakaszoknak van élettani jelentőségük, melyeknek növényzetben elég gazdag medre — főleg erdőszéleken és réteken —, szélesen elterülve, sekélyvizű öblöket alkotnak, s ezzel a vízi csigák számára a kisebb állóvizek mikroklirnatikus környezeti feltételeit teremt"

к meg. Erős áramlást kedvelő (rheophil) szervezeteiket a Mecsek déli síkjának patakjaiban azért nem találunk, mert a patakmedrek szintesése elenyészően csekély. A patakvíz mindenkori temperatúráját a levegő hőmérséklete, a víz mélysége, valamint beárnyékoltsága szabja meg s az a nyári hónapokban 12—15 C° között váltakozik. A mi a patakfauna összetételét illeti, szinte szabályként állapítható meg, hogy az általában azokból a fajokból alakul, melyek a mocsarak és tavak parti övezetének állományalkotó többségét képviselik. A különbség mindössze annyi, hogy míg az állóvizekben egyes fajok helyenként tömegesen terjedtek el, addig a patakok lassú áramlású szakaszaiban azok elenyésző példányszámban élnek. Ilyeneknek tekinthetők a Viviparus fasciatus O. F. Müll, Valvata eristata O. F. Müll., Bithynia tentaculata L., Stagnicola palustris О. F. Müll., Radix peregra O. F. Müll., Galba truncatula O. F. Müll., — a kagylók közül az Unió tumiidus solidus Zel., az U. pictorum L. f. platyrhynchus Rossm., valamint a Pisidium cinereum Aid. Amilyen fontos szerepük van a folyóvizeknek a malakofauna elterjedésében, illetőleg a passzív elhurcolásra visszavezethető populáció-cserében (migráció), — ugyanolyan, vagy talán még életbevágóbb jelentőséget kell tulajdonítanunk az állóvizeknek, mert a bennük élő Mollusca-állomány anyagforgalmazó tevékenységét és egy meghatározott biotopban észlelhető állandó letelepülését elsősoriban tavak és mocsarak ökológiai és táplálkozásbiológiai feltételei szabják meg. A Mecsek-hegység déli síkjának állóvizeiről, azoknak különböző típusairól korábban már volt szó, következésképpen ebben a fejezetben csak azokra a mikrobiológiai feltételekre térek ki, melyek a csigaközösségek öszszetételének belső szerkezetét döntő módon befolyásolhatják. Malakologiai vonatkozásban minden állóvíz legfontosabb élethelye a sekély parti sáv és a tó- illetőleg mocsárfenék. Az állóvizek parti részeit túlnyomó esetben, nádas, sasos, szittyós növényzet övezi. Sekélyvizű tavak felületét néha a súlyom szétterülő levelei árnyékolják be, amely körülmény a víz oxigéntartalmára és hőmérsékleti viszonyaira van döntő hatással. Nagyobb tavak parti sávjában helyenként alámerülő flóra (Najas, Ghana- és Myriophillum-féle) tenyészik, melynek levelein és szárain számos vízicsiga talál letelepedésre kedvező élethelyet. Ilyenek: Valvata eristata O. F. Müll., Bithynia tentaculata L. és B. Leachi Shepp., Planorbis (Anisus) spirorbis L., Gyraulus (Armiger) crista L. v. nautileus L., Acroloxus lacustris L. stfo. A tó- és mocsárfenék puhatestű faunája különösen a parti sávban helyenként rendkívül gazdag. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a tóparti vízben a rothadó iszap (gyttja) oxigénemésztő hatása az oxigénellátást biztosító növényzettel szemben túlsúlyra ne jusson. Ezen az élethelyen a következő csigák élnek: Valvata piscinalis O. F. Müll., Lithoglyphus naticoides (Fér.) C. Pfeif f., Stagnicola palustris О. F. Müll, és ennek változatai, a Physa fontinalis L. es Ph. acuta Drap., Planorbis (Tropidiscus) planorbis L., P. (Tropidiscus) carinatus O. F. Müll., P. (Anisus) vortex L. v. compressus Mich., P. (Anisus) septemgyratus E. A. Bielz, P. (Anisus) leucostoma Mill., Gyraulus (Gyraulus) albus О. F. Müll., Segmentina complanata Drap, es S. nitida О. F. Müll. stb. Ahol a tó mélysége a háromnegyed métert meghaladja, ott nyílt vízfelület keletkezik, mert a vízi növényzet ebben a mélységben nem tud gyökeret verni. Ennek a biotopnak csigafaunája feltűnően szegény s a tófenék MoHluseanállománya — megfelelő oxigénkészlet mellett — általában a növényi korhadék szaporodásának arányában emelkedik. Szemléltető keresztmetszetet nyerünk a tófenék puhatestű faunájáról, ha vizsgálatainkat árterületen olyan időben végezzük, amikor ar2 J. P. Múzeum