Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Mándoki László: Búsómaszkok

BUSÓM ASZKOK 175 náltuk a múzeumi fényképtárak felvételein bemutatott maszkokat is, s az 1960-as és 196l-es busójáráson magunk is igen sok fényképfelvételt készítettünk (lásd pl. VIII. táblánkat). Megvizsgáltunk néhány olyan maszkot is Mohácson, amelyektől tulajdonosaik semmi áron sem akarnak megválni (lásd 2. és 20. képeinket, továbbá a IX. tábla 4. képét, amely a 20. képen baloldalt látható 20. kép. A szerző felvétele, 1961 maszkot mutatja be profilból), de ezeknek ismerete is a tipizálási kísérletek helyett inkább a további gyűjtésre ösztönöz. Tervbe is vettük, hogy a fellelhető összes agnoszkálható maszkok alapján külön tanulmányt szentelünk az egyes maszkfaragó specialisták egyéni stílusainak. Nem a közösség Ízlésének megváltozását, inkább romlását jelenti az a tény, hogy az egyes maszkfaragók egyéni stílusai, kezdeményezései, újításai eluralkodhatnak. Maga az a tény is, hogy a maszkfaragás specialisták kezébe csúszik át, a tradíciók felbomlását jelenti. Vannak azonban olyan, a maszkfaragók egyéni stílusain átütő stereotip formák, amelyek jellemzőek a múlt század második felétől jelentkező stílusrétegekre. Különösen a száj, szem, szakáll kiképzése jellemző az újabb maszkoknál, mert a legrégebbi óriásmaszkoknál például a szemeiknek nincsen kiemelkedő kerete, s az egész szem ki van vágva (lásd például KDM 56.20.1 = II. tábla). Ugyanezeknél a maszkoknál a száj is egyszerű: nincs kiemelkedő ajak, illetve a száj kiképzése a későbbi sémákhoz nem hasonlít. Az újabb, a XIX. század második felében kialakult, vagy azóta keletkezett típusok egyre kialakultabb sémákkal oldották meg a szemek és száj kiképzését. A szemeket kiemelkedő keret szegélyezi, az inhártyának megfelelő részt meghagyják és fehérre festik, a szivárványhártyának és pupillának megfelelő részeket pedig kivágják, e nyílásokon lát a maszk viselője. A szemek formái igen változatosak. Mandulavágású szemeket találunk a KDM 54.398.1 és 54.399.1, valamint a JPM 60.400.1 maszkokon. Felül egyenes vonalú, alul ívelt, belső sarkain legömbölyített szemei vannak a JPM 60.272.1 és 60.273.1 maszkokon. Alul is és felül is ívelt szemet találtunk a legtöbb maszkon, ezeket nem is soroljuk fel. Naturalisztikus a JPM 52.809.1.1, 60.271.1 és a KDM 54.406.1, 54.407.1 maszkok szemformája. Naturalisztikus szájkiképzés egyáltalán nincs, talán a KDM 54.399.1 maszk száját foghatnánk fel természetesnek, ugyanis valamennyi többi maszk vicsorít. Ellipszis alakú szájat talállunk az óriás-maszkok közül a KDM 56.20.1 maszkon, ilyen a KDM 54.402.1 maszk szája is; két végén kihegyesedő, szivar alakú szája van a JPM 52.809.1.1, 60.273.1, 60.400.1 és a KDM 54.405.1, valamint a NOVO 1. maszkoknak. Felül egyenes, alul ívelt, két végén többé-kevésbé kihegyesedő szájat találunk a JPM 60.271.1 és 60.317.1, a KDM 54.398.1 és 54.406.1 maszkokon. Ilyen szája van a NOVO 3. maszknak is. Felfelé forduló holdsarló alakú szája van a legtöbb maszknak, ez látszik legáltalánosabbnak az újabb maszkokon. Legtöbb maszkunkon jellegzetes áll, vagy szakáll kiképzéssel találkozunk. Egyes maszkok álla jellegzetesen előre mered (JPM 52.809.1.1 és 60.400.1, valamint NOVO 1.), s néha (mint a JPM 60.400.1 maszkja esetén) feketére van festve, mintha szakáll lenne. A szakáll azonban másképpen fest, (jellegzetes formáit lásd a keresztmetszeteken), s úgy tűnik, hogy jelentős szerepe lehet a maszkok stílusrétegeinek egymásutánjának megállapításában. A maszkokban megnyilvánuló Ízlésnek korát fordított arányba állíthatjuk a szakáll hosszával: minél újabb Ízlést képvisel egy maszk, annál hosszabb rajta a szakáll. Ezt az állítást a két végponttal tudjuk legjobban illusztrálni: KDM 54. 406. 1 (VII. tábla R. keresztmetszet) — JPM 59.217.1 (VI. tábla B. keresztmetszet). A stereotip formák néhány jellemzőjét vettük csak vizsgálat alá, ma már ezek is felbomlóban vannak, s megállapíthat juk, hogy a busójárásban uralkodnak a „hagyománytalan maszkok" (lásd például IX. táblánk 6—7. képeit, VIII. tábla jobb felső kép.). Ezeknek a változásoknak legfőbb okát abban