Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Szabó Gyula: Pécs szükségpénzei 1919–21-ben

ш SZABÓ GYULA • П. A pénztelenség, illetőleg a fizetési eszközök hiánya terén már a háború végső szakaszában meglehetősen zavaros volt a helyzet Baranyában. Az Osztrák-Magyar Bank a megszokott, koronaértékre szóló ,,kék" bankjegyek mellett nagyobb címleteket fehér papíron és csak a papír egyik oldalára történt nyomással hozott forgalomba. Bár ez a „fehér pénz" törvényesen teljesen egyenértékű volt a kékkel, nem volt hozzá az embereknek bizalmia és nemigen akarták elfogadni. A parasztság egyáltalában vonakodott bármit is eladni, ha nem kék pénzzel fizettek, ezt pedig erősen tezaurálták, úgy hogy a forgalomban jórészt már csak fehér pénz volt, amiért viszont csak harmad-negyed értékben lehetett vásárolni, — ha egyáltalán adott érte valaki valamit. Megszakadván a gazdasági kapcsolatok, Pécsre nem jött be többé magyar pénz, sem kék, sem fehér, vagyis alig volt valami fizetési eszköz.

38 A szerbek bevonulása napján, november 14-én, a pécsi kir. adóhivatalban idegen vagyonként őrzött (állami, vármegyei, gyámi) értékpapíroknak és letéteknek jegyzékeit értékei együtt, pengőre átszámítva kb. 20 milliót képviseltek. A kérdéses értékeket a megszálló hatalom harácsolása elől, két részletben, 16 ládában átmentették Sásdra, onnan Dombóvárra. Innét vasúton Budapestre szállították az értékeket s ott a IX. ker. állampénztár pincéjében helyezték el. November 26-án a magyar célok érdekében felmerülő kiadások fedezésére 3 millió koronát hoztak le Sásdra, ahonnét egy pénzügyi tisztviselő részletekben, hátizsákban csempészte be Pécsre.

39 (A megszállás egész tartama alatt ilymódon került Pécsre a magyar tisztviselők és nyugdíjasok illetménye.) Január 1-tőJ, a demarkációs vonalon engedéllyel átkelők csak 1000 koronát hozhattak Pécsre.

40 A Pécsre jövő szerb vásárlók dinárral fizettek, de ennek az árfolyama semmiképpen sem volt meghatározva, tág tere nyílott tehát a csalásnak és az uzsorának. Azokon a területeken, melyeket az Osztrák-Magyar Monarchiától elválasztottak és amelyek kétségtelenül az alakítandó szerb birodalom részei lesznek (Horvátország, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina, a Vajdaság) a régi bankjegyeket 38 Uo., 225—226 1. 39 Nagy Károly: Pécs és Baranya szerb megszállásának a magyar pénzügyi tisztviselők működésével kapcsolatos fontosabb eseményei. (Pécs, 1929., 3. 1.) 40 Uo., 3. 1. úgynevezett jugoszláv koronára szóló bankjegyekkel cserélték ki és ezek árfolyamát a dinárhoz viszonyítva 1/4-ben állapították meg. De nagyon sokan elrejtették régi bankjegyeiket, nem cserélték be azokat — spekulatív vagy más okokból. A pécsi szállítóknak, akik áruikat szerb területre, illetőleg az akkori megjelölés szerint a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság" (SHS) területére adták el, igyekeztek ilyen bankjegyekkel fizetni, ami annyit jelentett, hogy dinár bankjegyek az oda történt szállítások alapján alig kerültek hozzájuk.

41 1919 januárjának első felében a megszálló csapatok parancsnoksága rendeletet adott ki, mely szerint: I. a Károlyi-féle fehérhátú 200 és 25 koronásokat, valamint a Il-ik kibocsátású 20 koronásokat fizetőeszköznek nem isemri el; II. az 1, 2, 10, 20, 50, 100 és 1000 koronás osztrák-magyar bankjegyeket az ún. sima „kék" pénzeket SHS bélyegzés alá vonja; III. azokat, kik a bélyegzési rendeletnek nem tesznek eleget, felelősségre fogja vonni; IV. a bélyegzetten pénzt el fogja kobozni. A papírpénzek lebélyegzésének kettős célja volt: 1. értékállandósítás, azért, mert Magyarországon az adófizetés szünetelése miatt a papírpénzt tömegesen gyártották;

42 2. megállapítása, lajstromozás útján annak, hogy majd később mennyi értékű osztrákmagyar bankjegy váltandó át dinárra. A bankjegyek serie-számai később biztos jelek voltak a hamis lebélyegzés felismerésére; ugyanis a lebélyegzés idejében az ezer koronások serie-számai 1100—1300 között mozogtak,

43 A meglévő bankjegyállomány tehát ezután hivatalosan nem volt szaporítható. Magyar részekről — hivatalosan — pénz nem jöhetett be. Persze, a korrupció sokkal jobban virult, semhogy csakugyan ne jött volna be. A felülbélyegzés a legkülönbözőbb bélyegzőkkel történt, elég volt, ha cirilbetűs szöveget tartalmazott. Nem volt nehéz ezért a behozott pénzekre ilyen bélyegzést szerezni. Azonban az így lebélyegzett pénznek a dinárhoz vagy a jugoszláv koronához viszonyított árfolyama megállapítva nem volt, a spekuláció és a csalás ennek alapján olyan lendületet vett, hogy csak a legagyafurtabb emberek tudtak valamiképpen eligazodni. Az áruk árát külön szabták meg dinárban, jugo41 Hajdú Gy.: i. m. 226. 1. 42 Nagy Károly: i. m. 4—5. 1. 43 Uo., 5. 1.