Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Szabó Gyula: Pécs szükségpénzei 1919–21-ben

i PÉCS SZÜKSÉGPENZEI 1919—21-BEN 107 egyetlen más párt sem tudott felmutatni".

9 Ez, a túloldal ítélete szerint is jelentős erőt képviselő szervezett munkásság nemcsak a 18 napos nagy sztrájk idején vizsgázott kitűnőre hazafiságból, hanem akkor is, amikor a Tanácsköztársaság kikiáltása után — életük kockáztatásával — átszöknek a demarkációs vonalon a Magyar Tanácsköztársaság egyik legerősebb fellegvárába, Kaposvárra, hogy az ott felállított 44. vörös dandár keretében harcolhassanak az imperialista megszállók ellen.

10 Ennek a dandárnak a politikai biztosává s egyben az észak^baranyai rész kormányzótanácsi biztosává dr. Hajdú Gyulát nevezte ki a Tanácsköztársaság kormánya.

11 A pécsi zászlóaljak a csehszlovák és a román hadseregek támadásainak visszaverésében jól megálltak a helyüket a fronton.

12 Amíg a pécsi munkások tízezrei vezetőikkel együtt a Tanácsköztársaság vé4elmében, a demarkációs vonalon túl harcoltak, a helyi reakciós körök egyre szorosabbra fűzték barátságukat a szerb katonai és polgári hatóságokkal, ennek folyományaként ezek egyre fokozódó szigorral kezelték a munkásszervezeteiket és erősen cenzúrázták, majd be is tiltották a párt lapját. Megbénítani igyekeztek minden agitációt és bérkérdésekben is nyomást gyakoroltak a munkaadói álláspont javára. A bányatermelés azonban rendkívül lecsökkent, egyes aknákon úgyszólván teljesen leállt,

13 A Tanácsköztársaság bukása után megváltozik a megszállók taktikája a szocialistákkal szemben. Hajdú Gyula kivételével visszatérhet mindenki Pécsre — üzeni a szerb parancsnok —, nem akarnak üldözni senkit.

14 A megszállók új taktikájának megfelelően nemcsak a pécsi munkásságot engedik vissza, minden megtorlás nélkül, hanem menedéket adnak sok pártfunkcionáriusnak is, akik az ellenforradalom elől menekültek.

15 Baranyára úgy tekintettek a munkások, mint arra a földre, ahol megvethetik a lábukat, ahonnan kibontakozhat valamilyen új mozgalom az egész 9 Zsadányi Oszkár—Kussinszky Endre: A felszabadulás aranyikönyve. (Pécs, 1931., 91. 1.) 10 Szabó Gyula: A kortárs is így látta... (Dunántúli Napló, 1961. szept. 2.) n Szabó Gyula: Somogy megye évezredei. (É. п., 23. 1.) — Kopasz Gábor: A direktórium. (MTPBE., 108—109. 1.) 12 Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. (Pécs, 1957., 294. 1.) — Szabó Gyula: Latinca Sándor, a szegény proletárság igaz védője. (Kaposvár, 1955., 32. 1.). 13 Hajdú Gyula: i. m. 297. 1. 14 Hajdú Gyula: i. m. 299. 1. 15 Babies András: i. m. 108. 1. ország megmentésére.

16 Most nem a megszállók jelentik a főellenséget, hanem a Baranyán kívül, az egész országban tomboló fehér terror; s a tegnapi vöröskatonák most ezt a viszonylag védett területet próbálják kiépíteni az ellenforradalom elleni védőbástyául.

17 Mi volt a megszállók új, és az itteni kommunistákkal és szocialistákkal szembeni barátságos magatartásban jelentkező taktikájának rugója? A trianoni béketárgyalások alatt már világossá vált az SHS-kormány számára, hogy semmiképpen sem kebelezheti be az általa megszállva tartott szénmedencét; arra törekedett tehát, hogy a nem annektálható baranyai és bajai részeket autonóm és SHSprotektorátus alá rendelt köztársasággá kiálttassa ki.

18 Mivel ebben a törekvésében tegnapi barátjára, a helyi reakció erőire nem számíthatott, mert azok a Horthy-féle ellenf orradalom győzelmétől remélhették csak régi uralmuk visszaállítását, a fehér terror vérengzéseitől félő kommunistákat és szocialistákat kellett megnyerni az autonóm köztársaság eszme jenek. A tervet persze, nagy körültekintéssel kellett előkészíteni, a várható diplomáciai bonyodalmakon kívül elsősorban az itteni lakosságnak már ismert annexió-ellenes magatartása miatt. A szerb propaganda-szervek egyre-másra közölték a magyarországi fehérterror borzalmairól s a rendszer antiszociális tevékenységéről szóló híreket, közleményeket. A cél a tömegek megfélemlítése volt: elérni azt, hogy az itteni lakosság kívánatosabbnak lássa az SHS-királyság „védőszárnyai" alá búvó szerb—magyar köztársaság eszméjét, mint az anyaországhoz való csatlakozást. A megszállók új politikája elnézte, hogy a párt ismét rendezhesse sorait, szervezkedhessek és általában kifejthesse alapszabályszerű tevékenységét a munkásság körében. A párt betiltott lapját, a Munkást, napilapként indították meg. A párt vezetősége összehívta a gyáriparosokat, a kereskedők egyesületét, az ipartestületet, megtárgyalni, milyen intézkedésekkel lehetne a munkanélküliséget felszámolni. A párt indított gyűjtést a szerbek által kiürített iskolák tanszereinek pótlására. Általában minden közéleti probléma megoldásában hallatta szavát, Jelentős lépés volt a munkásiskola újbóli megnyitása, amely lehetőséget adott arra, hogy a párt tagjai gyakran és nagyobb számban összejöjjenek. A haladó értelmiség színe-java vállalta szívügyéneik a munkásság művelését olyan előadókkal, mint 16 L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. (Budapest, 1961. 194. 1.) 17 Szabó Gyula: A kortárs is így látta ... 18 Babies András: i. m. 108. j