Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Bökönyi Sándor: A lengyel kultúra gerinces faunája. I.
90 BÖKÖNYI A csontok összetartoznak, s egy nem teljesen kifejlett sertésből valók. 158. sír. Lelt. sz.: 11/9—1938. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Jobboldali scapula angulus airticularisa, jobboldali humerus, jobboldali radius és jobboldali ulna. (XII. t. 16.). A humerus proximalis epiphysise levált, distalis epiphysiséhez az ulna letört olecranon ja hozzácementálódott, a radius distalis epiphysise levált, diaphysisének distalis vége pedig rachitisesen megduzzadt, az ulnáröl az olecranon letört, a distalis epiphysis pedig levált. A csontok összetartoznak, s egy nem teljesen kifejlett sertésből származnak. 180. sír. Lelt. sz.: 11/80—1938. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Baloldali scapula, humerus, radius és ulna proximalis fele. A lapocka angulus cranialisa és caudalisa letört, a humerus proximalis epiphysise levált, a radius distalis fele rachitisisen duzzadt és deformált, az ulnáról pedig a tuber olecrani levált. A négy csont összetartozik, s az előbbi sírokéihoz hasonló korú sertésből származik. Szórvány. Lelt. sz.: 11/234—1938. Eh — Canis familiáris L. Koponya. Megtartási állapota elég jó, csupán a két arcus zygomaticus és a baloldali os frontale egyrészt tört le. Fogai jórésze hiányzik. Kifejlett állatból származik. 229. sír. Lelt. sz.: 5/11—1939. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Baloldali alsó szemfog (dens caninus) darabja. Nem teljesen kifejlett kanból származik. Gímszarvas — Cervus elaphus L. Agancshegy. Valószínűleg eszközként használták, mivel legvége csiszolt. 239. sír. Lelt. sz.: 5/51—1939. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Balodali humerus. Mindkét epiphyse sérült, s a diaphysishez hiányosan csontosodott. Fiatal állatból származik. Szórvány. Lelt. sz.: 5/192—1939. SÁNDOR Gímszarvas — Cervus elaphus L. Agancsdarab. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Balodali alsó agyarfog. Kifejlett kanból származik. Igen nagyméretű; háromszögű keresztmetszetének legjhosszabb oldala medialisan helyezíkedik el, majd nagyságra a caudalis, végül pedig a cranialis következik. Szórvány. 5/194—1939. Őstulok — Bos primigenius Boj. Jobboldali szairvcsap darabja. Kifejlett állatból származik. Nagyságát illetően a lelőhely legkisebb tulokszarvcsapjai közé tartozik, s 'közeláll a primigenius-típusú házimarhák szarvcsapjaihoz, vastag fala, s a hozzátartozó koponyacsontok vaskosabb, durvább volta azonban félreérthetetlenül őstulokra vall. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy őstuloktehén szarvcsapja. II. szelvény. Lelt. sz.: 12/13—1941. Szarvasmarha — Bos taurus L. Agykoponyarészlet a baloldali szarvcsappal, (IX. t. 7.) scapuladarab és jobboldali tibia distalis epiphysise. Az agykoponyarészlet kifejlett tehénből, a tibiavég nem teljesen kifejlett állatból származik, a scapuladarab kora pedig meghatározatlan. Az agykopooyarészletein a fejéi hullámos, a szarvcsap finom, rövid, vékony, hajlott. E jellemvonások a brachyceros-típusra utalnak. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Balodali mandibularészlet a P 3 —Mj-gyel (XII. t. 21.). Kb. 9 hónapos emséből származik. Őstulok — Bos primigenius Boj. Szarvcsapdiairab, bordadarab és jobboldali radius proximalis fele. A szarvcsapdarab a szarvcsap végéből való, s így nem mérhető, vastag fala és erős barázdáltsága azonban bikára,, vallanak. A radiusvég valószínűileg szintén bikából származik, mivel, méretei a legnagyobbak közé tartoznak az irodalomban. E két csont különben kifejlett állatokból való, míg a bordadarab kora ismeretlen.
