Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Bökönyi Sándor: A lengyel kultúra gerinces faunája. I.

A LENGYELI KULTÚRA GERINCES FAUNÁJA B0KÖNYI SÁNDOR A régészeti ásatások alkalmával a telepekről és a sírokból előkerült állatmaradványok vizsgálatának szükségessége már korán felmerült. Ezekhez a vizsgálatokhoz az első ösztönzést a régészek adták a zoológusoknak, korán felismerve azt, hogy az ásatásokból előkerült állati maradványoknak, csontoknak, fogaknak, agancsoknak stb. meghatározása révén nemcsak az egykor élt népek által vadászott, vagy 'tenyésztett állatokat ismerjük meg, de ezen túlmenően az így nyert adatokból e népek gazdasági helyzetére és az akkori klimatikus viszonyokra is következtethetünk.

1 Az első zoológusok azonban, akik főként az őslénytan és az állattenyésztéstan területéről kerültek át ide és kezdtek ezekkel a vizsgálatokkal foglalkozni — kevés kivételtől eltekintve — vizsgálataikat nem a fenti célok irányába vezették, hanem inkább a problémáknak fajtatani vonatkozásaiba mélyedtek bele. Ennek lényegében kettős oka volt. Egyrészt az akkori ásatások alkalmával meglehetősen kisszámú állatcsontanyag került a kutatók kezébe, miután az ásatok az anyagot egyáltalán nem, vagy pedig nagyon hiányosan gyűjtötték be, másrészt pedig azok a kutatók, akik eredetileg állattenyésztőik voltak, már eleve ilyenirányú érdeklődéssel bírtak, az e területre átrándult paleontológusok pedig az eredeti szakterületükön akkoriban divó kutatási irányzatokat hozták magukkal, melyek végülis szintén a fajtatanba torkoltak bele. A fenti kutatási irányzat eredményeként aztán gombamódra szaporodtak a korai időszakok háziállatfajtái és egyúttal azok vad ősei is, viszont a teljes fauna összetételéről, annak változásairól, vajmi keveset tudtunk. Ezen a téren lényeges fordulat csak az elsjő 'világháborút követő éveikben történt, elsősorban svájci szerzők

2 révén, akik egész 1 Nyáry J.: Egyveleg. Arch. Ért. 2 (1870) p. 22(6. s Ezen a téren főként K. Hescheler és iskolája végzett igen értékes munkát. sor svájci őskori telep faunáját dolgozták fel, a munkájukban a fajtatani vonatkozások mellett magával a fauna egészével is foglalkoztak. Munka juknaik gyenge pontja volt azonban, hogy egy-egy telep anyagát önmagában vizsgálták, s még az összefoglalásokban

3 sem tekintették a fauna alakulását fejlődésében. Igen értékes munkát végzett ebből a szempontból a lengyel Lubicz—Niezahitowski is, aki számtalan lengyelországi régészeti lelőhely csontanyagának vizsgálati eredményeit összegezte, azonban sajnálatos módon összefoglaló munkájának elkészülte előtt meghalt s így eredményei csak jegyzetek formájában maradtak fenn.

4 Az újabb időkben értékes munkát végzett e szempontból a német Boessneck, aki a neolitikumtól a középkorig terjedő időszakból nagymennyiségű lés igen értékes csontanyagot dolgozott fel, azonban ő is inkább fajtatani és nagyságrendi vonatkozásokba mélyed bele, általános faunisztikai és faunafejlődési szempontból anyagát nem értékeli.

5 Magunk az utóbbi időiben összesítettük azokat az eredményeket, melyek a hazai őskori lelőhelyek, elsősorban a telepek faunájának vizsgálatára vonatkoznak.

6 Itt végigkísértük a gerinces fauna fejlődését a magyarországi őskoron keresztül, s meghatároztuk a hazai őskor egyes korszakai — sa neolithikumban és a irézjkorban az egyes kultúrák — faunájának jellemző vonásait. E 3 K. Hescheler—E. Kuhn: Die Tierwelt der prähistorischen Siedelungen der Schweiz. O. Tschumi: Urgeschichte der Schweiz. I. Frauenfeld 1949. p. 121—3168. 4 Dr. Kretzoi M. és Prof. M. Kubasiewicz közlése. 5 J. Boessneck: Zur Entwicklung vor- und frühgesehichtlicher Haus- und Wildtiere Bayerns im Rahmen der gleichzeitigen Tierwelt Mitteleuropas. Studien an vor- und frühgeschichtlichen Tierresten Bayerns. II. München, 106Ö. ö S. Bökönyi: Zur Urgeschichte der Haustiere und der Fauna der archäologischen Urzeit in Ungarn. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 72 (H96I8). p. 239—'249; Die frühalluviale Wirbeltierfauna Ungarns. Acta Arch. Hung. 11 (11959). p. 39—1012,