Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

A MECSEK HEGYSÉG FORRÁSAINAK FAÜNISZTIKAI ÉS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA GEBHARDT ANTAL A Mecsek hegység északi peremén nyíló Abaligeti barlang és a mánfai „Kőlyuk" biológiai vizsgálata több olyan szervezet megállapítására vezetett, melyeiknek elterjedése a hegység subterrán vizeihez kötött. A vizsgálatok során kiderült, hogy a földalatti vizekben élő Dendrocoelides, Polycelis, Niphargus, Stenasellus, Paladühiopsis mernek a két barlangban egymástól eltérő fajokkal, illetőleg faj változatokkal szerepelnek. A fajok között mutatkozó különbséget nyilván a föld alatt keringő vizek eltérő típusa, topographiailag elkülönített állása, következésképpen a bennük élő fajoknak az elütő létfeltételekhez a nemzedékeik hosszú során át alkalmazkodó izolált fejlődése magyarázza meg. Az egymástól légvonalban mintegy 6 km távolságra eső két barlang hidrofaunájának eme változatossága további vizsgálatokra ösztökélt, amelyeknek egyik célja az említett szervezeteik elterjedési körének megállapítása volt. A forrás — mint önálló élethely (biotop) — a legkülönbözőbb vízi szervezetek sokaságát gyűjti egybe, melyben nemcsak a földalatti hidrofauna otthonos, hanem benne a pataklakó szervezetek sokasága, valamint a forrásokra jellemző fajállomány egységes társulásba lép. Nem lelhet érdektelen ennek az életközösségnek rendszeres vizsgálata, különösen ha figyeleimbe vesszük, hogy a Mecsek-hegység állatvilága — a Balkán és a dunántúli délvidék faunájával keveredő, jellegzetes karaktere mellett is — nagyfokú önállóságot mutat. A források állatvilágának ismertetése ennélfogva az állatföldrajz számára is felhasználható adatókat kíván szolgáltatni. Faunisztikai vizsgálataimat azonban az is indokolta, hogy számos betegséget az ivóvízben élő szervezetek által okozott fertőzés idéz elő, aminek messzemenő horderejét különösen akkor tudjuk kellőképpen mérlegelni, ha figyelembe vesszük, hogy Pécs város lakossága ivóvizének tekintélyes részét a Mecsek forrásaiból nyeri. Vizsgálataimnak azonban egyéb gyakorlati célkitűzései is voltak. A város közönsége évtizedek óta vízhiánnyal küzd. Fokozott vízszükségletének kielégítését elsősorban a Mecsek hegység forrásainak gazdaságosabb kiaknázásától remélheti. Kitűnő szakemberek részvételével az erre irányuló előmunkálatok már évek óta folyamatban vannak. A kutató munka módszereinek megválasztása szempontjából nem lehet közömbös annak megállapítása, hogy a Mecsek vízgyűjtő rendszere egyetlen összefüggő tartályban tárolja-e a város vízszükségletének kielégítésére alapul szolgáló vizet, vagy több egymástól elkülönített földalatti medencében. A kérdés eldöntésére a biológiai imódszer alkalmazása célravezetőnek ígérkezik. A subterrán ihidrofauna azonossága vagy nagyfokú megegyezése ugyanis a föld alatt keringő vizek összefüggésére, az ezzel ellenkező vizsgálati eredmény viszont annak tagoltságára utal. Az állattani kutatás szorosan magára a forrásra és az azzal közvetlen összefüggésben álló rövid lefolyásra szorítkozott. A vizsgálatok azonban nemcsák a fauna begyűjtésére irányultak, hanem kiterjedtek a források környezettani viszonyainak megfigyelésére is. Tudjuk ugyanis, hogy az ökológiai tényezők többé-kevésbé rányomják bélyegüket az egyes szervezetekre, ennélfogva élettani sajátságaikat a környezet ismerete nélkül nem érthetjük meg. Kutatásaim során, a lehetőséghez képest, a forráslakó szervezetek szokásait is figyelemmel kísértem s tekintettel voltam arra, hogy az életközösség tagjait szoros társulástani kapcsolatok fűzik egymáshoz.