Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

8 GERBHARDT ANTAL A kutatott vidék ismertetése A Mecsek hegység a Délmagyar-szigethegység egyik csoportja, mely Baranya miegyében az északi szélesség 46° 5'-tői 46° 15'-ig és Greenwichtől számítva a keleti hoszszúság 18°-tól 18° 25'-ig, délnyugat-északkeleti irányban 46 km hosszúiságban és 10— 12 km szélességben terül el. A hegységet a 394 m magas mánfai-hágó keleti és nyugati szakaszra osztja. A keleti rész legmagasabb csúcsa Pécsvárad közelében a Zengő (682 cm), a nyugati szakasz legjelentékenyebb emelkedése pedig a Tubes (612 m). A nyugati részen a csúcsok ritkán emelkednek 500 m magasság fölé, ezzel szemben a keleti szakaszon több az 500 m magasságot 'meghaladó hegycsúcs. Fő gerince délről meglehetősen hirtelen emelkedik ki a környező síkságból, északi lejtője azonban lanJkás, dombos vidékkel függ össze. Völgyei a nyugati részen inkább Ë— D-i, a keletin pedig К—Kny-i irányban vezetnek. A hegység geológiailag, táj történeti szempontból, három főrészre bontható, úgymint: ősi kristályos alaphegységre, a földtörténet középkorában keletkezett alaphegységre és újkori fedőhegységre. Délkeleten lösz és agyagpala takaró alatt a Mecseik lesüllyedt kristályos övének maradványaként gránitot találunk. A hegység nyugati szakasza ezzel szemben alsó triászból (rhäti képletek nélkül), keleti szakasza pedig szénképződményt takaró, liaszkorú, nem réteges homokkőből, palákból és mészkövekből áll. Legrégibb középkori kőzetei a sötétszürke homokkő és az erre diszkordansan települő durva konglomerátum (verrucano). Mint folytatólagos üledéksor finom kavicsos réteg és vörös homokkő következik, amire a hegység északnyugati részében werfeni palák telepedtek. A palás rétegek között mindinkább gyakorivá válnak a mészkőlemezek, mígnem a középső triászban a hegység fő tömegét alkotó tömör kagylómészkő válik uralkodóvá, melyből különösen a Mecsek északnyugati része épült fel. A Mecsek karsztvizei szempontjából elsősorban a kagylómésznek és az e fölé 20—30 m vastagságban települő ún. wengeni palának van nagy jelentősége. A tömör kagylómész rétegei ugyanis több helyen mélyrehatoló töréseket, zúzódásokat szenvedtek, úgyhogy a mészkő repedései nagy mennyiségű karsztvizet tartalmaznak. Ez a karsztvíz bőven ömlő források alakjában négy helyen tör elő, úgymint Pécs felett a Tettyén, Orfűnél, továbbá a melegmányi és a mélyvölgyi patakban. A hegység körül, annak szegélyén, kiterjedt harmadkori agyag, homok, kavics és jégkori lösz lerakodásokat találunk.

1 A Mecsek északnyugati lejtője karsztos jelenségekben gazdag. Ilyenek pl. az Abaligeti cseppkőbarlang, a mánfai „Kőlyuk", az orfűi „Vízfő"-barlang, a Szuadó-völgyi búvópatak, a rákosi időszaki forrás vagy „Sárkánykút" és számos, helyenként nagykiterjedésű vízgyűjtő töbör és zsomboly. Patakjainak túlnyomó része nyugaton a Bükkösdi vízbe és a Baranya csatornába, keleten a Sárvízbe, délen a Pécsi vízbe ömlik, s ezekkel együtt a forrásvidék részben a Duna, részben a Dráva vízrendszeréhez tartozik. A források és patakmedrek tengerszintmagassága általában 175—411 m között ingadozik. A hegységnek úgy a nyugati, mint a keleti része számos forrásban bővelkedik. Az 1. sz. táblázat áttekinthető képet nyújt azokról a forrásokról, amelyeknek élővilágát rendszeresen tanulmányoztam. 1 Böckh: Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai (Magy. Kir. Fölidt. Int. évk. IV, 18716. p. Ü2I9—287); Pálfy: Adatok Pécs környékének hydrobiológiájához. Hidrobiológiái Közlöny, I. rész: IX, 1)929. p, 13—09, II. rész: ibid. X. 1930, p. 7—30); Szabó P. Z.: A Mecsek (hegység formáinak ismerete. (Földrajzi közlemények, LIX, 9., 10. 1991, p. 1—22); Vadász: Földtani megfigyelések a Mecsekhegységiből. (Magy. Kir. Földt. Int. évi jelent. 1911ről, Ii91i2, p.67—74); Földtani képek a Mecsek ősmúltjából. Mecsek-Egyesület 1930. évkönyve, p. 24—51. 1. sz. táblázat A vizsgált források a Mecsek nyugati, középső és keleti részében A forrás neve, illetőleg a völgy (útvonal) megjelölése, melyben a forrás ered A vizsgált források száma A források hőfoka, C° Körtvélyesi forrás Vecseri forrás A Nagyforrás-völgy forrásai Vágót Vágotról Orfûre vezető 18-as jelzésű útvonal forrásai 9,0 8,3 8,2—8,5 8,8 9,2—9,5