Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Regöly-Mérei Gyula: Palaeopathologiai vizsgálatok a Janus Pannonius Múzeum aeneolith korból származó emberi csontlelet anyagán

A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz, Kórbonctani Intézetének (igazgató: Dr. Haranghy László, egyet, tanár, akadémiai lev. tag.) és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum (igazgató: Dr. Dombay János) közleménye: PALAEOPATHOLOGIAI VIZSGÁLATOK A JANUS PANNONIUS MÚZEUM AENEOLITH-KORBÓL SZÁRMAZÓ EMBERI CSONTLELET ANYAGÁN REGÖLY-MÉREI GYULA A zengővárkonyi őskori telepet Dombay János tárta fel. (1). Ujabban megjelent monographiájában részletesen ismertette a magyar aeneolithikum kulturális jellegzetességeit. (2). A dunántúli magyar aeneolithikum korából ugyancsak Dombay tárta fel a Villánykövesd és Pécsvárad lelőhelyet. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum előzékenységéből a múzeum és intézetünk [között szoros tudományos együttműködés .alakult ki, és így alkalmunk nyílt arra, hogy a feltárt sírmezők emberi csontvázleleteit kárbonctaini szempontból rendszeresen megvizsgálhassuk. Az általunk vizsgált anyag a következő : Zengővárkony lelőhely: 55 eset,, (ebből gyenmek: 4 eset), Villánykövesd lelőhely: 21 eset (ebből gyermek vagy csecsemő: 9 eset), Pécsvárad lelőhely: 1 eset, Vasas lelőhely: 1 eset. Az összes vizsgált eset száma: 78 (ebből gyermek, illetve csecsemő: 13 eset). Vizsgálati eredményeinket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Fejlődési rendellenességek. a) Az 58,108. sz. koponyán a jobboldali foramen jugularéban tetemes csonttövis található, s így a nyílás jelentős szűkülete alakult ki. (II. t. 8.) A foramen jugulare szűkületének eredete ma még nem tekinthető teljesen tisztázottnak. Feltehető, hogy fejlődési rendellenesség, amit alátámaszt az az észlelet is, hogy több esetben (Bartucz professzor szíves engedélye alapján vizsgált keszthelyi avar anyagon szereztünk mi is ilyen tapasztalatokat), a hídként összecsontosodott proc. intrajugulares-ek teljesen felezik a foramen jugularét úgy, hogy voltaképpen kettős nyílás látható. Rendszerint azonban a processus helyén keletkezett csonttaraj okozza a szűkületet. A foramen jugulare szűkületének jelentősége pathologiai szempontból igen nagy, mert a koponyabelvilágban vénás pangás, s ennek következtében koponyaűri nyomásfokozódás keletkezhet, ami hirtelen halált okozhat. b) Recens boncoláskor ritkán kerül sor a keresztcsont feltárására, és ezért főként a palaeopathologiai vizsgálatok hívják fel arra a figyelmet, hogy a kisebb-inagyobbfokú sacrum bifidum korántsem tartozik a ritka leletek közé. Saját tapasztalatai és irodalmi adatok alapján Grimm (3) behatóan tárgyalja ezt a kérdést. Vizsgálati anyagában egyaránt szerepelnek a schafstädti zsinórkerámiiia korából vagy annál későbbi időkből származó leletek, s ezek alapján aránylag gyakorinak tekinti a keresztcsont csatornájának tökéletlen elzáródását. Franz-Markus (4) a XII—

XIV. századbeli dusternreckahni temető, Nemeské'ri és Gáspárdy (5) pedig a IX—

XII. századbeli üllői lelet vizsgálata alapján jut hasonló eredményhez. Saját észleleteink is megerősítik ezt a felfogást; így pl. a pécsi múzeum anyagából az Árpádkori Sellye lelőhely 25 esete (20 felnőtt) közül 5 alkalommal, a lajniérd XI—

XII. századbeli temető csontvázainak vizsgálatakor pe^dig 42 esetből (41 felnőtt), 7 ízben találtunk sacrum bifidumot. Aeneolith anyagunk 2 esetében .hibásan záródott a sacralis csatorna. A Zengővárkony 54,40. sz. esetben a keresztcsont csatornájár.ak cranialis része maradt nyitva (VI. tábla, 25. ábra). A Villánykövesd 58,20. sz. esetben pedig, caudalis irányú sacrum bifidum állott fenn, éspedig a 2—3. sacralis nyílás magasságiáig. (V. tábla, 23. ábra.) c) Amig a tökéletlenül záródott keresztcsonti csatorna rendszerint nem jár súlyosabb pathologiai következményekkel, addig a geirinehasadék (spina bifida) már a klinikailag is fontos kórképek közé tartozik. Ilyen esetet észleltünk a Villánykövesd 58,12 sz. leletben, ahol a processus spinosus hiányzik, A vizsgálatok a Magyar Tudományos Akadémia V. Osztályának támogatásával történtek.