Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Regöly-Mérei Gyula: Palaeopathologiai vizsgálatok a Janus Pannonius Múzeum aeneolith korból származó emberi csontlelet anyagán

76 REGöLY-MÉREI GYULA és .a csigolyáiv nem záródott tökéletesen, hanem a hiányzó tövis helyének megfelelően a középvonalban hasadák található (V. tábla, 22^ ábra). Az elváltozás tehát rejtett gerinchasadéknak (spina bifida occulta) felel meg Ezek az esetek rendszerint nem járnak együtt a gerincvelő fejlődési zavaraival, és így a villánykövesdi gyermekesetben sem kell az utóbbi fejlődési rendellenességre gondolnunk. Az alsónémedi rézkorszakbeli csontvázanyag vizsgálatakor Gáspárdy és Nemeskéri (6) felnőtt férfi csigolyán írtak le occult spina bifidát. d) Inikább embertani, mint kórbonctani szempontból lehet említésreméltó, hogy egy esetben (Villánykövesd, 58,108. sz.), figyeltünk meg inka-csontot. 2. Atrophias csontfolyamatok. Osteoporosist egyetlen esetben esetben sem találtunk. Jelentős azonban a Villánykövesd 58,4. sz. eset vizsgálata, ahol a csontos orrfenék szokatlanul tágnak, az arcüregek pedig rendkívül szűknek bizonyultak. Az orrfenék magasságában készült felvételen (II. tábla, 9. ábra), feltűnő, hogy az orrfenék lényegesen szélesebb, mint az arcöblök alapja. A csontos orrüregnek atrophia okozta kiszélesedése és az ehhez társuló kicsiny melléküregek az ozaena kórképére jellegzetesek, és ezért esetünkben jogosan állíthatjuk fel az ennek megfelelő kórismerét. 4. Daganatok. A neolithikum és aeneolithikum palaeopathologiai irodalmi leleteiben általában nem szerepelnek nagyobb számban csontdaganatok. Saját vizsgálati anyagunkban egy esetben (Zengővárkony 54,20. sz.), a bal falcsonton a nyilvarrat közelében, 1 cm átmérőjű, lapos osteomát találunk, (I. tábla, 2. ábra). 4. A gerincoszlop megbetegedései. a) Schmorl-féle sérv csonttüneteit egy alkalommal észleltük (Vasas, 57,191. sz.). Az egyik háti csigolya testén 27x13 mm nagyságú területen, közvetlen a gerinccsatorna mellett, 4 mm mélységű csonthiány látható, amelynek alapján és szélein — néhány helyen — finom osteophytaképzés keletkezett, s így az elváltozást az életben keletkezettnek tartjuk. A csigolyákon nem találhatók osteoporosis jelei, ezért az elváltozás, melynek következményeként az életben valószínűleg poTckorongsérv keletkezhetett, nyilvánvalóan egyéb aetiologiai factor (esetleg trauma) hatására jött létre. Gáspárdy és Nemeskéri (6) alsónémedi rézkorbeli anyagukban 3 esetben figyeltek meg a csigolyákon Schmorl-hevmára utaló csonttüneteket. b) A villánykövesdi anyagban 1 esetben (10. sir, 58,8. sz.), találtunk csigolyák közötti összecsontosodást, tehát blockcsigolyát. (V. tábla, 21. ábra és VI. tábla 24. ábra.) Ez az eset azonban még egyéb palaeopathologiai érdekességgel bír, mert a vizsgálat többezer év előtti tragédiát tárt fel. À fejjel délkeleti irányban, (mérsékelten zsugorított helyzetben eltemetett fiatal női csontváz, a medencétől a koponyáig terjedő darabom hason feküdt. Az alsó végtagcsontok helyzete baloldali fekvésnek felelt meg; Medencéjének északnyugati szélénél rossz megtartású magzati koponyarészek, délkeleti szélénél pedig magzati alsó vég tagi-csontok voltak találhatók (Bombay). Az in situ készített fényképfelvételen (Bombay), megállapítható, hogy a medencében magzati csövescsont és kiscsont töredékek fekszenek. A magzat méretei : combcsont 7 cm, felkarcsont 6 cm, sípcsont 6 cm. A magzat feltehető hossza tehát a Smith-számok alapján a femurt tekintve 46,97 cm (7x 6,71), a numerust tekintve 45,60 cm (6x6,12), a tibiát tekintve pedig 45,78 cm (6x6,20), melyek középértéke 46,11 cm. A GuthmannKnöss táblázat szerint 1 -+- 2 m 2 -f- m 3 magzat hossza alapján — a szóródás számítási tekintetbevételével — a várható terhesség 270 napnak, tehát 9/10. holdhónapban lévőnek felel meg. Mivel a normális terhesség átlagos tartama 280 nap (10 holdhónap), azért a most vizsgált esetben kihordott terhességet és érett vagy az érettség határán lévő magzatot tételezhetünk fel. Az anyai medencén az os pubis és az os ischii mindkétoldalt elkorhadt, és csupán a két os ileum megőrzött, de a sacrum is rossz megtartású. Ének következtében a medence esetleges kóros alakja, különösen pedig üregi méretei nem állapíthatók meg. A vizsgálatkor azonban kiderül, hogy a medeneelapátok feltűnően kicsinyek, infantilis benyomást keltenek. Mindezek alapján, ha biztosan nem is állítható, de valószínűnek látszik, hogy az anya szűk medencében szenvedett. A 46 cmnél hosszabb magzat koponyatérfogata és az anyai medence között tehát téraránytalanság áll fenn. A magzati csöves- és kis-csontok nagyrésze a medence üregében, illetve a bemenetben foglal helyet. Mindezen körülmények annak feltételezésére jogosítanak, hogy