Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecsek-környéki rétek

54 HORVÁT A. OLIVÉR pietum) lelhetők fel. Tehát az erdőkhöz hasonlóan a íreteken is kimutatható a Mecsek hegyalkotó kőzeteinek hatása a növénytakaróra. Éghajlata.

3 A Mecsek kontinentális, atlanti és mediterrán éghajlati tényezők hatása alatt áll. Ezek közül az elemek közül a földközi-tengeri klíma hatása különösen kimagasló, a Mecsekben. A Mecsek és a Budai-hegyek bioklímája hasonló egymáshoz; a kettő összehasonlítása igen tanulságos annál is inkább, mert a hegyvidéki vegetációk közül a Mecsek és a Budaihegyek növénytakarója a legismertebb az országban és bőségesen nyújt anyagot az öszszehasonlításhoz. A Budai-hegység lábánál az évi középhőmórséklet 10,35 C°, míg a Mecsek lábánál, Pécsett, ez az érték 11,0 C°. Az év legmelegebb hónapjának, júliusnak közepes hőmérséklete Budán 21,15, Pécsett 22,0 C°. A leghidegebb hónap, azaz január közepes hőmérséklete Budán —1,0, Pécsett —,07 C°. Az évi ingás, mint a kontinentálitás egyszerű jellemzője Budán 22,25,, Pécsett 22,3 C°, tehát lényegileg azonos a kontinentálitás foka Budán és Pécsett, de Pécsnek valamivel melegebb az éghajlata, délibb földrajzi fekvésének megfelelőleg. A hőmérséklet észlelt szélső értékei Budán és Pécsett, valamint a Budai-hegyekben és a Mecsekben egyaránt hasonló értékeket adnak. Az edig észlelt abszolút szélső értékek közötti ingás nagysága Budán 63, Pécsett pedig 62,36 C°. Tehát hőmérséklet tekintetében a két hegység elég hasonló jellegű. Nagyobb azonban az eltérés a két hegység között a csapadék évi mennyiségében. A Budai-hegyekben az évi csapadék 600 mm, a Mecsekben közel 20%-kal több, mert itt eléri a 700 mim-t. A csapadék minimuma mindkét hegységben január és február hónapban maximuma a tavasz végén, illetve a nyár elején van. Megvan a második, őszi maximum is október hónapban. Ez a csapadékeloszlás szubmediterrán jellegű vonás mindkét hegységben. A Mecsek tehát hasonló klímájú, mint a Budai hegyek, de kissé melegebb és csapadékosabb. Mindenesetre Budán a meszes és dolomitos, a Mecsekben a meszes talaj és a 3 Bacsó N.: A hőmérséklet eloszlása Magyarországon, 1948; Bacsó—Kakas—Takács: Magyarország éghajlata, 1953; Hajosy F.: A csapadék eloszlása Magyarországon, 1935; Magyarország csapadékviszonyai, 19512; Simor F.: Pécs éghajlata. I.—II. 1936, 1938. déli fekvés mellett a klíma magyarázza meg a nem klimax jellegű, tehát extrazonális, szubmediterrán vegetációt: a pusztafüves lejtőket, karsztbokorerdőt a mészkedvelő tölgyeseket, melyeknek egyaránt a molyhos tölgy az uralkodó fafaja. Ezekben a növénytársulásokban sok szubmediterrán és kontinentális faj szerepel igen nagy százalékos értékkel Az ismertetett makroklíma mellett mikro,klíonatikus viszonyok is döntőek voltak ezeknek a növénytársulásoknak a kialakulásában és megmaradásában egyaránt. A déli oldalakon viszont pozitív éghajlati anomália mellett extrazonálisan, tehát nem klímaxszerűen szubmediterrán és kontinentális jelleg érvényesül. A Budai-hegység és a Mecsek legnagyobb részében a klimatikus, klimaxban levő erdőtársulások európai és középeurópai jellegűek: gyertyános tölgyesből, valamint cseres tölgyesekből állanak. Talajviszonyok. A Mecsek-hegység éghajlatának megfelelően általában a barna erdei talajok, vagyis a többé-kevésbé podzolosodó talajok régiójába esik. A Mecsek mészkőből álló részén rendzinatalaj, a nem meszes, homokkőből álló részein pedig enyhén podzolos alakult ki. A Magyar Közép-hegység heglyei között elsősorban aBudai-hegyek és a Bükk vegetációját kutatták ki. így ezeket lehet a Mecsek növénytakarójával összehasonlítani. A Budai-hegyek növénytakarója sokban hasonlít a Magyar Közép-hegység többi, főleg dunántúli hegyeinek vegetációjához. A Budai-hegyek és a Magyar Közép-hegység felépítésében nagy szerepet játszik a dolomit, a Mecsekből pedigi — nem számítva a Villányi-hegységet — majdnem teljesen hiányzik. Ez magyarázza meg azt, hogy a Mecsekből miért maradtak el a dolomitíakó fajok és résziben a Magyar Közép-hegység endemizmusai is. Ezenkívül a dolomit hiánya miatt a Mecsekben jóval kevesebb a kopár, és az északi oldalakon egyáltalán nincsenek kopárok. Ebből következik, hogy a Budaihegyek dolomiton és északi kopárokon tenyésző növénytársulásai a Mecsekből hiányzanak. A sztyeprétek részben az írtásrétek után és azok rozsnok elemeivel keveredve találhatók a Mecsekben. Részben a természetes szukcesszió folytán a pionírtásulások (Asplenio-Melicetum ciliatae) után létesültek a pécsi Mecsekben és a Nagyharsányi hegyen. A Jakabhegyen pionírtársulás: Sedo-Scleranthion. Hazánkban a sztyeperétek — úgy, mint Közép- és Délkelet-Európában másfelé is —