Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecsek-környéki rétek

MECSEK -KÖRNYÉKI RÉTEK HORVÁT A. OLIVÉR A Mecsekvidék florisztikai feldolgozása után sor került a táj vegetációs feltárására és a térképezésére is. Elsősorban a mecseki erdőik cönozisait kutattam, de a Pécs l:25 000-es térképlap vegetációs feldolgozása alkalmával a pécsi Mecsek sztyeprétjeit, valamint a baranyai rétek közül a térképlapra eső társulásoikat is elemeztem. A mecseki hegyi sztyeprétek analízise kapcsán összehasonlítottam a budai és pécsi Festucetum sulcatae társulást különös tekintettel a két táj földtani felépítésére és a talajtani, főleg pedig az éghajlattani viszonyaira. A mecseki hegyi sztyeprétet az jellemzi, hogy a csemkeszek (Festuca sulcata, valesiaca) mellett kimagaslóan kiváló gyepképző szerepe van a sudár rozsnoknak. (Bromus erecíus ssp. pannonicus). Stipa fajok (capillata, pulcherrima) ritkák. Doplachne serotina egyes foltokban elég bőven nő. Eléggé zárt állományaiban szubmediterrán májmohok (Grimmaldia) szép virulenciája figyelhető meg tavasszal és ősszel. A Mecsekben 4—500 m magasságban találhatóik a pusztafüves lejtők gyepei, elsősorban a Döniörkapunál és a Misina—

Tubes gerincének a kopárján, de kisebb-nagyobb foltokban .másutt is. Kiterjedtebb jellegű a szársomlyói vagy nagyharsányi pusztafüves lejtős sztyeprét. Itt van Baranyának legnagyobb és legnehezebben fásítható kopárja, főleg júramészkőből keletkezett rendzina talajon. Ennek a társulásnak itt első osztályú jellemző fajai: Trigonella gladiata és Colchicum hungaricum. Mindek faj eumediterrán flóraeleim és legközelebb a tengerparton lelhető fel. Éppen ezért ez a két faj az egész baranyai flórának a legritkább reiiktum faja, melegkorszaki maradványa. Ezek feltárása a többi nagyharsányi társulásokkal egy külön munka tárgya lesz. A mecseki hegyi sztyeprétek moihaszintje szegény. Boros Ádám 1951. október 10-én társaságomban a ikövetkező fajokat észlelte Pécsett, a Dcmörkapunál, triaszniészkövön, déli kitettségben, 350 méter magasságban a Festucetum sulcataeban: Hypnum cupressiforme, Pleurochaete squarrosa, Grimmia apocarpa, pulvinata, Syntrichia ruralis, Ditrichum flexicaule, Tortella tortuosa, Camptothecium sericeum, Ceratodon purpureus. A mecseki rétek mohaszintje még feltárásra vár. Mecsekkörnyéki gyakoribb őrietek a következők : Caricetum acutiformis-ripariae eleocharosum palustris, CaHceto-Poetosum pratensis (piriovizorikus név), Festucetum pratense iypicum és holcosum lanati, Alopecuretum pratensis typicum és poetosum triviális, Arrhenatheretum elatioris daucosum carotae és onosum hircinae, festucetosum sulcatae és Ario — Vulpietum (Filagini — Vulpietum). E társulás legelőtként szolgál. I. MECSEKI HEGYI SZTYEPRÉTEK (FESTUCETUM SULCATAE),

1 ÖSSZEHASONLÍTVA A BUDAI-HEGYEK SZTYEPRÊTJEIVEL

2 Természeti viszonyok A táj földtani felépítése. A leglényegesebb az, hogy a Mecsekből hiányzik a dolomit. Helyette triaszkorú kagylós méskövön találhatók a hegyi sztyeprétek. (Festucetum, sulcatae), míg a jakabhegyi permi homokkövön és a pécsszabolcsi mediterrán korú homokkövön eléggé kiterjedt savanyú kémhatású talajon hegyi sztyeprétek (Airo —Vul1

Horvát A. O.: A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete, li942. A pécsi Mecsek (Misina) természetes növényszövetkezetei. 1946. Pótadatok a Mecsek-hegység és környékének flórájához. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve az 19&7. évre. p. 153; Soó R.—Jávorka S.: A magyar növényvilág kézikönyve. I.—

II. 196H. 2 Zólyomi В.: Budapest és környéke természetes növénytakarója. Budapest természeti képe. K9Ö8. p. 511,