Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

MECSEKI ERDŐTÍPUS-TANULMÁNYÖK

! 40 tenyéseínek és a környező ausztriai gesztenyéseknek az areáját. Ez magában véve még nem dönti el az őshonosságot, mert az egész területen részben vagy teljesen lehet szó ültetésről, vagy őshonos, esetleg részben őshonos lállományokról. Még az a legdöntőbbnek felhozott érv sem megnyugtató, hogy a gesztenyéseket Magyarországon és Ausztriában délkeleti flóraelemek kísérik. Ezek a fajok kétségtelenül őshonosak, tehát a Gáyer Gyula óta hazánkban általánosan elfogadott növényföldrajzi felfogás, melyhez korábban és is csatlakoztam, a gesztenyét őshonosnak tartja. Ezzel szemben azonban azt is lehet állítani, hogy azokon a helyeken, ahol a mikroklimatiikus viszonyok kedveznek a délkeleti flóraelemek fennmaradásának, a gesztenyefa eredményesen termeszthető. így például a Vas megyéből felsorolt délkeleti flóraelemek közül nálunk a következők teremnek: Spiraea oblongifolia, Linaria genistifolia, Seseli osseum, Quercus cerris. Protentilla arenaria, Dianthus pontederae, Pulsatilla grandis, nigricans, Asperula tinctoria, Inula hirta, Helleborus dumetorum (a Mecsek nyugati szélén, különbéin a Mecseket az itáliai-balíkáni-appenkii Helleborus odorus jellemzi), Satureja silvatica, Nepeta pannonica, Rosa spinosisima, Staphylea, Legousina speculumveneris, Laserpitium latifolium. Viszont a vasi gesztenyések környékén termő délkeleti fajok közül a Mecsekből hiányzanak: Pulmonaria angustifolia, Lathyrus montanus, Cirsium pannonicum, Primula officinalis v. canescens. Sopron környékén a felsoroltakon kívül még a következő szubmediterrán és délkeleteurópai fajok vannak meg a gesztenyésekben, melyek a Mecsekben is megtalálhatók, ha nem is mindig a gesztenyésekben: Vicia lathyroides, Lathyrus latifolius, Lonicera caprifolium, Carex montana, Genista tinctoI. Einige differentiale Arten der Waldtypen des Mecseks sind: 1. Die Tilia argentea: gedeiht innerhaLb des Karpathembeckens, im Mecsek und dem angrenzenden Südost-Transdanufoiem, in Transsylvanien zwischen dem Karpathen und der Grossen Ungarischen Tiefebene, am nordöstlichen Rande der Grossen Ungarischen Tiefebene und in Kroatien. Sie ist im Mecsek-Gebirge die differentiale Art zahlreicher Wald-Fitozönosen, im Gegensatz zu den ria, pilosa, Cynanchum vincetoxicum, Leontodon autumnalis, Astragalus glycyphyllus, Euphorbia polychroma, Potentilla rupestris, Serratula tinctoria. Viszont a Mecsekből hiányoznak a következő fajok, melyek a soproisi gesztenyésekben megtalálhatók: Cytisus hirsutus, Euphorbia verrucoca, Genista sagittalis (Sopronnál ritka, de Kőszegnél gyakori), Astrantia major, Senecio capitatus var. aurantiacus. A savanyútalajjelző fajok közül a Mecsekben és Sopronál is egyaránt megvan a Luzula nemorosa és Melampyrum pratense, míg a Calluna, Vaccinium myrtülus, Deschampsisia flexuoso a Mecsekkel szemben a soproni gesztenyéseket jelzi. A florisztikai össztetétel mellet a cönológiai sajátság is megkülönbözteti a mecseid gesztenyéseket a soproniaktól. Meirt bár a mecseki gesztenyésekben is érvényesülnek némileg a Luzulo-Quercetum, vagyis a mészkerülő tölgyes sajátságai, mégis inkább a száraz, cseres tölgyeshez (Potentillo micranthae — Quercetum petraeae — cerris) áll közelebb, bár ennek is van több távolabbi rokon vonása a soproni gesztenyéssel. Végeredményben tehát sem florisztikai, sem cönológiai, s^em növényföldrajzi (megfontolások alapján nem lehet eldönteni a gesztenye őshonosságát. Történelmi jokmáV nyokkal csak a török telepítés tarthatatlansága bizonyítható. A gesztenye ashonossaganak kérdését pollenanalitiikai és xyloto'miai vizsgálatok ÍQigják eldönteni. Az kétségtelen, hogy a gesztenyések mostani alakjukban erősen mutatják az anthropogén (hatást, ebben a kiterjedésben az emberi kultúra következtében terjedtek el. Az emberi településektől távol eső egyes fák őshonossága a kutatás mai állása mellett valószínűnek látszik. ähnlichen Waldtypen des Ungarischen Mittelgebirges (Ur-Mátra). Die К (Konstanz) — Werte der Tilia argentés innerhalb der verschiedenen Waldtypen des Mecsek sind im ungarischen Text, auf Seite 319° zufinden. IL Der Tamus communis Querco-Fargetea-Ele»ment ist eine differentiale Art im Mecsek und dem südlichen Bakony, im Gegensatz zu dem Ungarischen Mittelgebirge; in der Umgebung des Mecsek, in der Richtung gegen die Tiefebene erreicht er die WALDTYPEN-STUDIEN AUS DEM MECSEK OLIVÉR A. HORVÁT 4 J. P. Múzeum