Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

HORVÁT A. OLIVÉR renciális faja közül a következők találhatók meg a mecseki gesztenyésekben: 1. Tilia argentea l-es К értékkel. 2. Tamus communis l-es К értékkel. 3. Helleborus odorus Il-es К értékkel. 4. Primula vulgaris IV-es К értékkel. Zoller (1957)

u svájci kutató a negyedkor negyedik, nemzetközi kéirdéseivel foglakozó botanikus kongresszusán ismertette DélSvájcból alsó Misox területéről származó pollenanalitikai anyagon végzett kutatásainak az eredményeit. Ő már radiokarbon módszerrel dolgozott. Megállapította, hogy a gesztenye virágpollenjei hirtelen, ugrásszerűen jelennek meg nagy mennyiségben a búzával, búzavirággal és dióval együtt. Kétségtelen, hogy ültetés következtében állott elő ez a tömeges előfordulás. Viszont, ha DélSvájcban ültetett a nemes gesztenyefa, akkor a baranyai és a többi magyarföldi gesztenyések őshonossága is kérdéssé válik. Sárkány S. — Stieber J. írja:

12

, 13 ,,Nagybudapest területén, a Máriaremete közelében fekvő Remeteszurdokban két barlang van..." „A kapott faszenek egy alsó, diluviális szintből és egy felső alluviális szintből kerültek elő.. ." „Beszámolónkban az alluviális szintből való faszenek anthrakotomiai vizsgálatának eredményeiről lesz szó. . ." ,,E szenek szövettani módszerrel történt meghatározásuk szerint »a köveitikező fajok törzsdarabjaiból valók: Acer (A. cf. pseudoplatanus és A. cf. eampestere), Quercus (Qu. cf. robur vagy Qu. cf. petraea), Castanea sauva, Fraxinus (Fr. cf. excelsior) és Carpinus betulus. Ebből a növény társaságból airra lehet következtetni, hogy a Remete-szurdoki alsó barlangnak ez a rétege a vegetációtörténeti bükk-kor első részéből való. A bükk-kor megfelel a kultúrtörténeti bronzkornak (i. e. 2000 év) . . ." „Ma ugyanezen a helyen a völgyben tölgy-kőris-szíl-ligeteíndő díszlik, a déli szik11 Zoller, H.: Pollenanaly tische Untersuchungen im unteren Misox mit der ersten RadiocairbonDatierungen in der Südschweiz, Venhandlungen der vierten Internationalen Tagung der Quartärbotaniker 1967. Г6/6. 12 Sárkány, S.

—Stieber, J.: A remete-szurdoki alsó barlang alluviális faszenei. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának Közleményei. I kötet. 3. sz. 1952. 240. 13 Hollendonner, F.: Az avasi prehisztorikus faszenek mikroszkopikus vizsgálata Mat. és Term. Tud. Ért. XLVII. 1932. lalejtőn, amelynek aljában nyílik a mi barlangunk is, molyhos tölgyes karsztbokorerdő található, míg az északi lejtőkön gyertyánostölgyes. . . " „Castainea hazánkban csupán egy alkalommal került elő. Hollendonner dolgozta fel az avasi neolitból..." Horvát Ivo (1958)

ы újabb dolgozatában azt írja, hogy a Hoírvátországra jellemző Querco-Caírpinetum croaticum területén őshonos a gesztenye, míg a szárazabb, melegebb és íkontinentálisabb szerbiai, a Drinától keletre fekvő tájak Quercetum coinfertae — cerrisére jellemző ennek a hiánya, bár újabban a Drinától keletre is (megtalálták a gesztenyefát. A mecseki két társulás: a cseres- és gyertyános-tölgyes találkozó átmeneti területen fekszik, amit a klimadiagrammja is bizonyít. Legújabban Kárpáti Zoltán (1958)

15 után Csapody István (1959)

16 foglalkozik a Sopron környéki szelídgesztenyésekkel. Csapody I. (1959) soproni gesztenyésekről írt tanulmányában megjamlíti, hogy 'már a középkorban szó van egyes okmányokban a magyarföldi gesztenyefákról. Ez a tény megcáfolja azt a téves felfogást, hogy elsőnek a török telepítette volna be hazánkba a gesztenyét. Persze ez anélkül, hogy elfogadnánk azt az állítást, mely szerint a rómaiak telepítették be hazánkba a gesztenyét, ezt a tételt nem erősíti meg, annál is inkább, mert legújabban Oberdorf er E., az egyik legkiválóbb német fitocönologus, úgy gondolja, hog}^ a rajnai gesztenyéseket a római korban ültetek. Valószínű, ihogy nálunk már előbb ültették. Természetesen maga az ültetés ténye még nem szól az őshoinosság ellen, mert egy kerti gyümölcsfa vadon és őshonosain egyaránt előfordulhat. Mindenesetre feltűnő, hogy gesztenyéseink elsősorban szőlők, gyümölcsösök, kertek, városok, települések közvetlen közelébeni találhatók. (Egyesi (elszórt fák távolabb is élnek az emberi településektől. A nagyobb gesztenyés áJloimányok mindenesetre kultúra hatása alatt jöttek létre, most csak az a kérdés, hogy hagyás fáikról vagy ültetésről van-e szó. Csapody István kidolgozta a Kőszeg, Sopron, Vas, Zala gesz' '• Horvát, L: Laubwerf ende Eichenzonen Südosteuropas in pflanzensoziologischer, klimatischer und bodenkundlicher Betrachtung. Angewandte Pflanzensoziologie. 115. 1958. 90'. 1l Kárpáti, Z.: A természetes növénytakaró és a kertészeti teirmesztés közti összefüggés Sopron környékén. Soproni Szemle. ШШ. 3>. sz. 2í2i2. 10 Csapody, I.: A Sopron-környéki szelídgesztenyések. Soproni Szemle. 1959. 238.